A kamaszkor démonai

A kamaszkoromra visszaemlékezni mindig kockázatos dolog, mert egyaránt őrzök emlékeket hatalmas egymásra találásokról és teljesen ciki helyzetekről, amikor legszívesebben a föld alá bújtam volna. Vera Brosgol tinédzsereknek szóló képregénykönyve, az Ánya kísértete erről az érzelmi hullámvasútról szól, középpontba állítva a barátság és az érzelmi bántalmazás témáit – miközben kaland és nyomozás is van benne bőven.

2020. december 16., 08:25

Szerző:

Az Ánya kísértete egy azok közül a graphic novelek közül, amelyek a felnőttkorra készülő korosztályt szólítják meg, és amelyek az elmúlt években az Egyesült Államok területén a legnépszerűbb képregények közé kerültek. Az Ánya kíséretetével Brosgol a legrangosabb amerikai képregénydíjat, az Eisner-díjat is elnyerte, ami nem csoda, hiszen a képregénynek számos erőssége van: a főszereplőt árnyaltan ábrázolja, az iskolai közeget humorral mutatja be, és hitelesen mesél a felnőtté válás nagy kihívásairól. A képregény utolsó harmadában pedig komolyra fordulnak a dolgok, és igen nagy lesz a tét.

Főszereplőnk, Ánya, teljesen átlagos lázadó kamasz, aki szereti ellógni a tesiórákat, elfelejt felkészülni a biológiadolgozatra, és kövérnek gondolja magát. Szívesen beszélget a legjobb barátjával, kerüli a ciki osztálytársakat, reménytelenül szerelmes egy szépfiúba. Brosgol szimpátiával ábrázolja távolról sem tökéletes hősét, akinek dilemmáit vicces képsorokban mutatja meg. A képregény lendületesen mesél, de a sodró történetben is fontos szerep jut az apró részletek, pillantások és a testbeszéd ábrázolásának.

Ánya egyszerre szeretne olyan lenni, mint az osztálytársai, és vágyik arra, hogy kitűnjön, egyéniségnek látszódjon. A beilleszkedését nem segíti orosz származású családja: nem elég, hogy hatéves dinoszauruszmániás öccse az őrületbe kergeti az egész világgal szemben türelmetlen Ányát, de a család más ételeket eszik és más vallású, mint a többiek a gimiben. És akkor még nem is beszéltünk a bármikor kigúnyolható idegen akcentusról.

Amikor Ánya beleesik egy kútba, és némi riadalom után összebarátkozik az ott élő Emily nevű kísértettel, megtalálja a tökéletes barátot. A lányt kimentik, és a többiek elől rejtőzködő Emily is elhagyja a dohos sötétséget, ahol az elmúlt kilencven évet töltötte. Mint kiderül, Emilyvel mindent meg lehet beszélni. Emily tanácsot ad, Emily segít dolgozatot írni. Ányának nincs is már szüksége a régi barátaira, megsérti vagy lerázza őket. Egy idő után azonban megérzi a jó szándékú útmutatások mögött rejtőző agressziót, és kezdi átlátni, hogy ami barátságnak tűnik, az egyre inkább a szellem álmainak és vágyainak valóra váltása még akkor is, amikor ez Ánya számára kényelmetlen helyzetekhez vezet. A képregény több dilemmát is bemutat, az olvasó pedig Ányával együtt mérlegelheti, mennyire hihetünk Emily szavának, ami történik, az érzelmi zsarolás-e, és mennyire engedjen Ánya Emilynek. Például felvegye-e azokat a csajos ruhákat, amelyeket Emily javasol, sőt, erőltet rá; fusson-e a fiú után, ahogy Emily kéri. A kísértet egy valóságos szereplő, akinek a jelleme és története egyre összetettebbé válik a történet folyamán, ugyanakkor igen találó módon szimbolizálja az Ánya – és minden kamasz – előtt álló megoldhatatlannak tűnő kérdéseket: hogyan őrizhetem meg és fejezhetem ki önazonosságomat és közösség(ek)-hez tartozásomat.

Amikor Ánya a kisváros könyvtárában kinyomozza Emily titokban tartott életútját, valós veszélyek lépnek a történetbe. Ányának ki kell állnia idegesítő öccse és orosz szokásokat ápoló anyja mellett, sőt, cselekvésre kényszerül: meg kell őket mentenie. A történet tempója felgyorsul, a döntések súlya megnő, Ányának szembe kell szállnia a zsarnokkal. Brosgol ugyanolyan magabiztosan rajzolja ezeket az akciódús és félelmetes oldalakat, mint ahogy a kötet elején a középiskolai hétköznapok komikumát jelenítette meg. Ánya jellemfejlődése egy kacskaringós, távolról sem egyértelmű út: rossz és jó döntések egyaránt születnek, de ahogy nő a tét, Ánya egyre inkább azzá az emberré válik, aki lenni szeretne.

(Vera Brosgol: Ánya kísértete, 224 oldal, Ciceró Könyvstúdió)

Kevesen tudják, hogy a slow fashion, azaz a fenntartható divat kiemelkedő képviselői hazánkban a szőrmével foglalkozó szakmák, úgy mint az állattenyésztők, szűcsök, designerek, kereskedők. Ők azok, akik elkötelezettek, illetve érdekeltek abban, hogy a kezük alá kerülő állatokat megfelelő körülmények között tartsák. Nemcsak az Európai Unió és a hazai szigorú állatvédelmi, állattartási és környezetvédelmi előírások kötelezik őket erre, hanem maga a tény: csak annak az állatnak lesz szép, dús, jól felhasználható és főként eladható bundája, amivel jól bánnak, ami megfelelő körülmények között él. Épp ezen közös célok elérése érdekében, illetve azért küzdve, hogy a nem etikus állattartókat kiszorítsák a piacról szövetségbe szerveződtek. 

Elhunyt Vajda Mihály Széchenyi-díjas magyar filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.