A kamaszkor démonai

Az Ánya kísértete egy azok közül a graphic novelek közül, amelyek a felnőttkorra készülő korosztályt szólítják meg, és amelyek az elmúlt években az Egyesült Államok területén a legnépszerűbb képregények közé kerültek. Az Ánya kíséretetével Brosgol a legrangosabb amerikai képregénydíjat, az Eisner-díjat is elnyerte, ami nem csoda, hiszen a képregénynek számos erőssége van: a főszereplőt árnyaltan ábrázolja, az iskolai közeget humorral mutatja be, és hitelesen mesél a felnőtté válás nagy kihívásairól. A képregény utolsó harmadában pedig komolyra fordulnak a dolgok, és igen nagy lesz a tét.

Főszereplőnk, Ánya, teljesen átlagos lázadó kamasz, aki szereti ellógni a tesiórákat, elfelejt felkészülni a biológiadolgozatra, és kövérnek gondolja magát. Szívesen beszélget a legjobb barátjával, kerüli a ciki osztálytársakat, reménytelenül szerelmes egy szépfiúba. Brosgol szimpátiával ábrázolja távolról sem tökéletes hősét, akinek dilemmáit vicces képsorokban mutatja meg. A képregény lendületesen mesél, de a sodró történetben is fontos szerep jut az apró részletek, pillantások és a testbeszéd ábrázolásának.

Ánya egyszerre szeretne olyan lenni, mint az osztálytársai, és vágyik arra, hogy kitűnjön, egyéniségnek látszódjon. A beilleszkedését nem segíti orosz származású családja: nem elég, hogy hatéves dinoszauruszmániás öccse az őrületbe kergeti az egész világgal szemben türelmetlen Ányát, de a család más ételeket eszik és más vallású, mint a többiek a gimiben. És akkor még nem is beszéltünk a bármikor kigúnyolható idegen akcentusról.

Amikor Ánya beleesik egy kútba, és némi riadalom után összebarátkozik az ott élő Emily nevű kísértettel, megtalálja a tökéletes barátot. A lányt kimentik, és a többiek elől rejtőzködő Emily is elhagyja a dohos sötétséget, ahol az elmúlt kilencven évet töltötte. Mint kiderül, Emilyvel mindent meg lehet beszélni. Emily tanácsot ad, Emily segít dolgozatot írni. Ányának nincs is már szüksége a régi barátaira, megsérti vagy lerázza őket. Egy idő után azonban megérzi a jó szándékú útmutatások mögött rejtőző agressziót, és kezdi átlátni, hogy ami barátságnak tűnik, az egyre inkább a szellem álmainak és vágyainak valóra váltása még akkor is, amikor ez Ánya számára kényelmetlen helyzetekhez vezet. A képregény több dilemmát is bemutat, az olvasó pedig Ányával együtt mérlegelheti, mennyire hihetünk Emily szavának, ami történik, az érzelmi zsarolás-e, és mennyire engedjen Ánya Emilynek. Például felvegye-e azokat a csajos ruhákat, amelyeket Emily javasol, sőt, erőltet rá; fusson-e a fiú után, ahogy Emily kéri. A kísértet egy valóságos szereplő, akinek a jelleme és története egyre összetettebbé válik a történet folyamán, ugyanakkor igen találó módon szimbolizálja az Ánya – és minden kamasz – előtt álló megoldhatatlannak tűnő kérdéseket: hogyan őrizhetem meg és fejezhetem ki önazonosságomat és közösség(ek)-hez tartozásomat.

Amikor Ánya a kisváros könyvtárában kinyomozza Emily titokban tartott életútját, valós veszélyek lépnek a történetbe. Ányának ki kell állnia idegesítő öccse és orosz szokásokat ápoló anyja mellett, sőt, cselekvésre kényszerül: meg kell őket mentenie. A történet tempója felgyorsul, a döntések súlya megnő, Ányának szembe kell szállnia a zsarnokkal. Brosgol ugyanolyan magabiztosan rajzolja ezeket az akciódús és félelmetes oldalakat, mint ahogy a kötet elején a középiskolai hétköznapok komikumát jelenítette meg. Ánya jellemfejlődése egy kacskaringós, távolról sem egyértelmű út: rossz és jó döntések egyaránt születnek, de ahogy nő a tét, Ánya egyre inkább azzá az emberré válik, aki lenni szeretne.

(Vera Brosgol: Ánya kísértete, 224 oldal, Ciceró Könyvstúdió)