A csütörtöki nyomozóklub hozhatja el a krimik reneszánszát

Richard Osman brit tévés személyiség teljes titokban készítette el az elmúlt években élete első krimijét, amely napjainkban Anglia legolvasottabb kötete, és a történelmi sikerlistákon olyan kötetek rekordját ostromolja, mint a Harry Potter-sorozat. Amellett, hogy több millió példányt sikerült már eladni a kötetből csak az Egyesült Királyságban, a szakmabeliek is nagyra becsülik Osman formabontó és a műfajt alapvetően újragondoló krimijét, olyannyira, hogy az év írójának járó elismerést is elnyerte a British Book Awards (Brit Könyvdíjak) díjátadóján.

A Pointless című tévéműsor vezetője és producere interjúi során elmondta, hogy a regény alapötlete sok szempontból önéletrajzi ihletésűnek is mondható, ugyanis nagyapja nyomozóként kereste a kenyerét, őt személyesen pedig gyermekkora óta igazán csak a sporthírek és a rendőrségi jelentések tudták lebilincselni. A regény helyszínéül szolgáló Cooper’s Chase elnevezésű idősek otthona egyik állandója lakója a valóságban épp a szerző édesanyja, és a többi karakter is az ott lakók nyomán kelt életre. Így tehát nem véletlenül érezheti úgy az olvasó, hogy a kötet főszereplői, mintha életre kelnének a lapokon.

A Magyarországon az Agave kiadó gondozásában megjelent kötet főszereplői egy luxus nyugdíjasotthon lakói, akik minden hét negyedik napján összegyűlnek, hogy megoldatlan bűntényekről beszélgessenek, és fantáziáljanak azok megoldásáról. Ám éppen ekkor az intézményben kegyetlen gyilkosság történik, ennek hatására a csütörtöki nyomozóklub egy valós nyomozás közepén találja magát. Elizabeth, a volt kém, Ron, a korábbi szakszervezeti vezető, Joyce a nővér és Ibrahim mint volt pszichiáter mindenhova képesek beépülni és megszerezni a szükséges információt, ha kell, rájátszva az időskori sztereotípiákra.

Már ebből a rövid ismertetőből is kitűnik, hogy az író bizony jelentős mértékű inspirációt gyűjtött régi krimikötetekből, köztük Agatha Christie időtlen klasszikusaiból is. Azonban egy nagyon friss csavarral a klausztrofób, dermesztő légkör helyett a térdcsapkodós nevetésre játszik rá az író. Osman a kellő tisztelet megadása mellett kissé karikaturisztikusan mutatja be az időskor viszontagságait, az angol humortól megszokott, sokszor erős éllel. Azonban azzal, hogy idős, hetven fölötti korosztályba tartozó embereket helyezett el a történet középpontjában, éppen ellentétes célja van az írónak.

Bemutatja, hogy az időskor nem egy végítélet, pusztán egy állapot, ami attól függően uralkodhat el rajtunk, vagy épp válhatunk annak idomárjaivá, hogy miként tervezzük eltölteni életünk utolsó éveit. A szerző pedig egyértelműen kijelenti, hogy az idős lakókban rejlő tudás, valamint a negatív és pozitív tapasztalatok sokasága egy nyomozás során bizony az előnyükre válhat. Ehhez pedig csak hozzátesz az, hogy az időseket aligha tartanák gyanúsnak egy "nyomozás" során, ha pedig lebuknak, szimplán zavartságukkal magyarázhatnák az egészet.

A szitkom sorozatok már régóta alkalmazzák az idősek kikarikírozását a közönség megnevettetésére, azonban ezt egy krimi világában elhelyezni, ráadásul tenni mindezt írott formátumban, ismereteim szerint precedens nélküli. Osman érezhetően sokat merít a tévézés világából, ugyanis a rendkívül rövid, mindössze néhány oldalas fejezetek folyamatosan fókuszban tartják az olvasót.

Azonban, ha meg kéne indokolni, hogy mi lehet a világsiker titka, nagy gondban lennék. A kötetben ugyanis nagyon kivehető a brit életérzés, mind humor, mind pedig a környezet bemutatása terén. Ez alapvetően kicsit sem probléma, mégis meglepő, hogy Spanyolországtól kezdve Kínáig van piaca egy ilyen modern keretrendszer által újragondolt brit kriminek.

A kötet frissessége nem csak az olvasóknak szúrt szemet, ugyanis Steven Spielberg filmes legenda egyből felvásárolta a megfilmesítés jogait, ami azt jelenti, hogy a számtalan projektje mellett minden bizonnyal néhány éven belül megszülethet A csütörtöki nyomozóklub filmváltozata. Eközben Osman sem fecsérelte az időt, ugyanis amíg a kiadók világszerte a fordítással bajlódtak, ő maga már a kötet két folytatásán dolgozott, melyek közül a második rész már el is készült.

A lehetőségek száma tehát tulajdonképpen végtelen, ugyanis azzal, hogy még a siker előtt nekilátott a folytatásnak, Osman egyértelműen jelezte, hogy a szerzőnek nem a dollárjelek pörögtek a szeme helyén írás közben, hanem a karakterekben rejlő lehetőségeket és a történet potenciálját kívánja még inkább kiaknázni. Az idei év egyik legjobb olvasmánya lett A csütörtöki nyomozóklub.

(Kiemelt kép: 168.hu | Dimény András)