Vigalom a szivárvány jegyében
Reggelre nyoma sem volt az előző délután lármás vigasságának: a Város szorgos alkalmazottai eltüntették az összes szemetet, amivel a százezres tömeg jelenléte óhatatlanul jár. Ennyien dacoltak az idén is a hőséggel, s vettek részt felvonulóként, avagy egyszerűen csak bámészkodva a 14. bécsi Szivárványparádén. Itt sem mindenki kedveli a nem mindig ízlésesen öltözött – vetkőzött – résztvevőket, akik másságukat, vagy a melegek iránti rokonszenvüket óhajtottak minél feltűnőbben megmutatni, ám a rendezvény a nagy többség toleranciáját élvezi. Akinek más az ízlése, otthon marad.
Harsány színűre pingált kék-két Büszkeség fiú és Büszkeség lány vezette most is a menetet. Az elnevezés a Másság felvállalására vonatkozik, személy szerint azonban az elől vonulók annak örvendezhettek, hogy annyi jelentkező közül őket választották erre a látványos feladatra, díjazva ezzel body painting-mesterük tudományát is. A résztvevők fantáziája az idén is minden képzeletet felülmúlt, nehéz lenne kiválasztani a legnagyobb figyelmet keltő maskarát, vagy a legmeghökkentőbbet a méltóságteljes lassúsággal és dübörgő zenekísérettel vonuló teherautók platóján látható élőképek közül.
Az évek alatt kialakult a parádé szigorú szabályzata: bár gyalogosan és kerékpárral előzetes jelentkezés nélkül is lehet csatlakozni, ám a motoros járműveknek „nevezniük” kell, plusz befizetni a mérettől függő 230 illetve 380 euró részvételi díjat. Számuk kötött, ha betelik a „kvóta” nincs már lehetőség a további jelentkezők fogadására. Ezzel korlátozzák a felvonulás időtartamát, no meg a Ring környékét károsító kipufogógázok mennyiségét.
Az idei
Szivárványparádéugyan nem kerek számú, ám több jubileumot ünnepelt. Bécsben harminc éve alakult a homoszexuálisok jogaiért küzdő szervezet ( Hosi), amely a felvonulást is rendezi. Az egyenjogúságért folytatott nemzetközi harc kezdete pedig éppen negyven évvel ezelőttre tehető: akkor, 1969. június végén rohamozta meg a rendőrség razzia címén a new yorki Christopher streeten a Stonewall Innt, a melegek és transzvesztiták kedvelt találkozóhelyét azzal az ürüggyel, hogy ott illegálisan alkoholt mérnek.A résztvevő több tucat szervezet nevét hatalmas betűkkel hirdették a teherautók, a gyalogosok plakátjai. Az idén is itt voltak a magyarok, akik bizonyára mindennél jobban élvezték ezt a kötetlen, félelem és indulat nélküli vidámságot. Nem mintha nem lenne ilyenkor fokozott rendőri jelenlét: az ő dolguk azonban inkább a segítségnyújtás annak, aki mégis csak átmenne a Ring egyik oldaláról a másikra, vagy esetleg a hőségben rosszul lesz. Incidenstől, támadástól nem tart senki. Bécs megszokta a másságot, s az is tudott, hogy ez nem csak a ma jelensége, bár beszélni róla sokáig nem volt divat.
Ha kíváncsi, hogyan büntették régen Ausztriában a homoszexuális kapcsolatokat és ma milyen követeléseik vannak a melegeknek, olvassa el a teljes
cikketa Szervusz Ausztria honlapon.
