Újjáéledő nacionalizmus

Szelestey Lajos sajtószemléje

AFP
A vádlottak részéről könny és zavarodottság kíséri Szegeden az illegális határátlépők ügyében gyorsított eljárással születő ítéleteket. Ezt tapasztalta a tudósító több esetben is. Az érintettek sokszor arra hivatkoznak, hogy őket embercsempészek hozták a határhoz, nem is tudták, hogy Magyarországra lépnek be, igazából áldozatok. Az utóbbi három hétben napi három-négy ilyen pert folytattak le, de a Bevándorlási Hivatal egyelőre nem közölte, hogy ezek nyomán hány embert küldtek vissza Szerbiába, illetve hány vár még a kitoloncolásra. Mindenesetre kétéves gyerekével vissza kell mennie egy szír asszonynak is, aki az Iszlám Állam elől menekült el, miután szemtanúja volt több lefejezésnek, anyósát és apósát megölték a szélsőségesek. A magyar eljárásmódot elítélték emberi jogi szervezetek és a bizottság képviselői is, a magyar fél azonban azt állítja, hogy összhangban van az európai normákkal. Az egyik tolmács ugyanakkor azt mondta egy mindössze 72 percig tartó tárgyalás után, hogy amint lehet, ki akar szállni az egészből.

Neue Zürcher Zeitung
Csak idő kérdése, hogy Magyarország mikor vet véget annak a napi rutinnak, hogy az elkészült kerítés ellenére továbbviszik az osztrák határra a Horvátországból érkező menekülteket, akiknek a száma mostanra napi hatezer körül mozog. Belpolitikailag nehéz megmagyaráznia az Orbán-kormánynak, hogy miért kell jelentős költséggel megvédeni a határt az állítólag veszedelmes gazdasági migránsoktól, amikor naponta sok ezer embert mégis átengednek. Kétes az az érvelés is, hogy Budapest – egyetlen uniós tagállamként – tartja magát az EU rendelkezéseihez. A dublini szabályozás ellenére magyar földön éppúgy akadálytalanul áthaladhatnak az idegenek, mint Görögországon és Ausztrián. A horvát elnök asszony budapesti látogatása nemigen enyhített a két állam feszült viszonyán.

National Interest
Magyarország újjáéledő nacionalizmussal válaszol a globális kihívásokra. Ezt az oxfordi Egyetem egyik történészprofesszora állapítja meg az amerikai külpolitikai folyóiratban. A tanulmányban Jason Pack a magyar modell kapcsán azt latolgatja, vajon nem lehetséges-e, hogy a hiedelem ellenére bizonyos országok kivonhatják magukat az átfogó irányzatok hatása alól. Hiszen a magyar politika és gazdaság visszafelé, a szovjet típusú urambátyámrendszer felé halad. Csak rövid ideig flörtölt a liberális demokráciával, leállt a befektetői kapitalizmus, és ami a legnyugtalanítóbb: a nacionalizmus egyre inkább irredenta témákat karol fel. A kutató nemrégiben találkozott a magyar külügyi tárca három fiatal Afrika-referensével, és mindről kiderült, hogy szlovákiai magyarok, akik csak azért vették fel az állampolgárságot, hogy a minisztériumnál dolgozhassanak, és Afrikához semmi közük. A szerző megjegyzi, hogy Orbán jobban szereti az irredenta lojálisokat, mint a képzett budapesti elitet. Utóbbiaknak ugyanis feltehetőleg önálló gondolataik vannak, és túl sok veszélyes kapcsolat fűzi őket a külvilághoz.

Napjainkban Magyarország az egyetlen uniós tagállam, amely aktívan sodródik Putyin érdekszférája felé. Ezért nem számít meglepetésnek, hogy az autokrata Orbán Viktor lecsapott a menekültválságra, mert az képeskönyvszerűen alkalmas a magyar sajátosságok kihangsúlyozására. Retorikája odahaza kelt figyelmet. Sikerei előrevetíthetik az európai jobboldal megerősödését, ami az általános felháborodásból következik, miután az unió bürokratái régi tornatermekbe dugják az éhező szíreket, és nyelvtanfolyamok, élelem és menedék ígéretével csábítják a menekülteket. A válság megmutatja, hogy a kontinens képtelen átfogó, összehangolt válaszra. Alig hogy a németek megnyitották a határt, elkészült a magyar kerítés. Ellenkező irányban is meglettek a következményei annak, hogy a magyarok megpróbálták bűnözőkké nyilvánítani a migránsokat, és kivezényelték a hadsereget a határra. Orbán szembeszállt a nemzetközi közösséggel és a szomszédos államokkal, részrehajló bíróságok hoznak ítéleteket, egyeseket visszatoloncolnak Szerbiába, továbbá a horvát határra is meghosszabbítják a kerítést.

A szuverenitás hiánya és uniós szinten a demokratikus deficit elősegíti a populizmust bizonyos országokban, legyen szó részvétteli emberségről vagy idegengyűlölő riogatásról. A német és a svéd hozzáállás a tolerancia mellett a gazdagság megosztását diktálja. Magyarország esetében ugyanakkor a történelem áldozatának érzete erős szembenállást vált ki a dekadens Nyugattal szemben, amely veszedelmes faji keveréket hív életre. Egy alapkezelő azt mondta, hogy számára a Putyin-barátságnál rosszabb az antiszemitizmus, az idegen- és EU-ellenesség, mert az egyszerűen rossz az üzletnek. Elrettenti a befektetőket és a turistákat, ellenben kedvez a befelé forduló, korrupt nacionalistáknak. A kérdés, hogy Magyarország nem éppen azt próbálja-e ki kicsiben, ami nagyjából tíz év múlva mindenütt jelen lesz a földrészen. Az eurokraták kezüket nyújtják a világ elesettjeinek, ami azonban dühíti a keményen dolgozó németeket és finneket. Utóbbiak jobbra fordulnak, szembeszállnak a további integrációval, miközben visszaesik a gazdaság. Olyan, mint egy fel nem fedezett newtoni törvény: a humanitárius nemzetköziség mai kísérletei elvetik a holnap újjáéledő, globalizációellenes nacionalizmus magvát.

The Economist
Kitartásra biztatja a hetilap a német kancellárt a menekültválságban, még akkor is, ha Merkel valószínűleg alábecsülte a feladat nagyságát. Németországban gyorsan eltűnőben van a lelkesedés a beözönlő hullám láttán. Lehet, hogy a politikus rövid távon kompromisszumokra kényszerül, de nem szabad feladnia az elveit – figyelmeztet a kommentár. Hiszen az európai vezetők elvesztegették a nyarat – például kerítés építésével –, ám a német kormányfő szembesítette az EU-t a valósággal, vagyis azzal, hogy a megoldást csakis az hozhatja meg, ha közösen cselekszenek. A bírálók úgy tesznek, mintha ő lenne felelős a bajokért, ám ez képtelenség. Viszont a másik oldal nem mondja meg, hogy mit csináltak volna az ő helyében. Határzárral tartották volna távol a menekülteket, akik ily módon csapdába estek Szerbiában? – lásd Orbán Viktort. Európa nemigen érvelhet azzal, hogy mindent megtett, ami nemzetközi kötelezettségeiből következik. A befogadott menekültek révén a földrész erősebb és gazdagabb lesz. A félelmek hosszú távon mindig megalapozatlannak bizonyultak. A kockázat persze fennáll, hogy nem sikerül integrálni az újonnan érkező muzulmánokat, de a megoldás a kormányok kezében van. Merkel megértette, hogy Európának saját érdekében humánusabbnak kell lennie a menedékkérőkhöz. Mert az alternatíva nem más, mint a káosz.