Tulajdonképpen ki az a Barroso?
Az Európai Unió végrehajtó szervének elnöke várhatóan folytathatja munkáját, hiszen újraválasztása valami kézzelfogható folyamatosságot jelöl majd ezekben a nehéz időkben. Habár kritikusai szerint a szabadpiac eszméjét Európa szociális szükségletei elé helyezte, José Manuel Durao Barroso magát reformernek nevezi. Rövid pályakép a Bizottság elnökéről.
Hazájában, Portugáliában annak a maoista pártnak volt tagja, amelyik 1974-ben, a „szegfűk forradalmának” nevezett átmenet során megdöntötte a Salazar-diktatúrát. A Wikipédia netes lexikona szerint nemzetközi tudományos fokozatait a jog, a gazdaságtan és a társadalomtudományok területén szerezte Portugáliában, Svájcban és az Egyesült Államokban.
Barroso 1980–ban csatlakozott a politikai formációhoz, amely később a konzervatív Szociáldemokrata párt lett. Némi iróniával azt mondhatnánk: egyenletesen lépdelt a szamárlétrán: több pozíciót is elfoglalt az adminisztrációban – végül külügyminiszter, majd miniszterelnök lett.
2003-ban a háttérből egyengette az USA-vezette iraki invázió útját. házigazdája volt az Azori-szigeteken megtartott Bush-Blair csúcstalálkozónak, amelyen spanyol kollégájával, José María Aznar miniszterelnökkel együtt vett részt.
Mindennek nyilván nem kevés köze volt ahhoz, hogy Tony Blair brit miniszterelnök 2004-ben támogatta Barrosót az EB-elnöki jelöltségben. A posztért vívott harcban a nemzetközi politikában Barrosónál közismertebb nevek estek ki.
Az Euronews összeállítása szerint Barroso az Uniót változatos politikai prioritások irányába kormányozta. Elnöksége alatt jócskán kibővült a szervezet, habár az uniós alkotmányozási kísérlet kudarca némileg erodálta tekintélyét. Támogatói Barroso legnagyobb diplomáciai sikerének azt tartják, hogy sikeresen vetett gátat a tagállamok féktelen protekcionizmusának – különösen így, a világgazdasági recesszió sodrában.
