Átlátható Törökország – Nagy tempót diktálnak az ellenzéki önkormányzatok
A híresen szekuláris Izmirt leszámítva a legtöbb török nagyvárost évtizedek óta a konzervatívok vezetik, akik soha nem voltak nagy hívei az átláthatóságnak. Recep Tayyip Erdoğan elnök rokonai mindig is az első számú haszonélvezői voltak a közbeszerzéseknek, nemcsak az országon belül, de a baráti országokban is kaptak bőven zsíros beruházásokat. Így történhetett, hogy mára az Erdoğan vejéhez, Berat Albayrakhoz köthető Albayrak Group lett Szomália legnagyobb kikötőjének kizárólagos üzemeltetője. Hasonlóan kiváltságos helyzetbe kerültek Pakisztánban is, ahol Lahor városában ők a felelősek a szemétszállításért, a tömegközlekedésért, de még az egyetlen taxitársaság is az övék.
Persze Törökországon belül is voltak zavaros ügyeik. 2015-ben majdnem megbukott a kormány, amikor is a legfelsőbb bíróság nyolcvankilenc ember letartóztatására adott ki parancsot hűtlen kezelés vádjával. Többen közülük miniszterek családtagjai voltak, sőt még Erdoğan fia, Bilal Erdoğan is a gyanúsítottak közé került. A kormány azonnal lépett. Azzal álltak elő, hogy az egész botrány mögött Fethullah Gülen hitszónok áll, az Amerikában élő fő ellenség, aki így akarja megdönteni a legitim kormányt. Az üggyel foglalkozó ügyészeket és bírókat aztán rövid időn belül áthelyezték, az ügy pedig függetlennek nehezen nevezhető, más bírók kezébe került, akik az ügyet ítélethirdetés nélkül lezárták. A nyomozati anyagokat titkosították, a nem kevés bizonyíték ellenére még csak ki sem hallgatták Bilal Erdoğant.
Ekrem Imamoglu, a török ellenzéki Köztársasági Néppárt (CHP) isztambuli polgármestere beszél Most, amikor Törökország súlyos gazdasági válsággal néz szembe, a korrupció elleni harccal könnyen meg lehet győzni a választópolgárokat. Így született meg az „átlátható önkormányzat” ötlete, amelyet egyre több helyen vezetnek be. Célja az, hogy az emberek rálássanak az önkormányzatok minden kiadására és bevételére. A márciusban a TKP, a Török Kommunista Párt kezébe került Dersim polgármestere, Mehmet Maçoğlu például sajátos megoldást talált. Az önkormányzat épületére feszített ki minden hónap elején egy hatalmas molinót, rajta minden bevétellel és kiadással, ezenkívül nyilvánossá tette az összes közgyűlést.
Hasonló megoldást talált Neşet Tarhan, az ugyanennek a tartománynak Mezitli nevű városában márciusban megválasztott polgármester, aki LED-es táblát helyezett el az önkormányzat épülete előtt, ahova minden hónap elsején kiírják az előző hónap bevételeit és kiadásait. Az állampolgárok közügyekbe való bevonására a legérdekesebb megoldás Ankara újonnan beiktatott ellenzéki főpolgármesterétől, Mansur Yavaştól jött, aki a közbeszerzések tárgyalásait élőben közvetíti a YouTube-on. Az első közvetítést több mint négyszázezren követték online. Hasonlóan akarja elnyerni a választópolgárok bizalmát Ekrem İmamoğlu, Isztambul új főpolgármestere is, aki már márciusban, első beiktatása után az önkormányzat minden hivatalos iratának feloldotta titkosítását, majd pedig nyilvánossá tette jelentős részüket. Azon cégekkel pedig szerződést bontott, amelyeknél fennállt a korrupció legkisebb gyanúja is.
İmamoğlu persze nem csak a hűtlen kezeléssel akar leszámolni. Fel akarja támasztani a „török szekularizmust” is, ami pedig közel sem egyszerű abban az országban, ahol lassan két évtizede a konzervatívok kormányoznak. Erdoğan hatalmát nagyban köszönhette a különböző vallási szervezeteknek. Állami pénzekből hatalmas támogatást kaptak, amiből aztán Korán-iskolákat, kollégiumokat, sőt még egyetemeket is alapítottak. Eközben az állami iskolák zsúfoltak, az oktatás színvonala alacsony, a magániskolák pedig drágák. A vallási szervezetek által fenntartott intézmények azonban megfizethetőségük mellett elfogadható színvonalú oktatást nyújtanak. Hasonló a helyzet a kollégiumokkal. Míg az állami kollégiumok férőhelyei erősen korlátozottak, a magánkollégiumok pedig nagyon drágák, a vallási szervezetek itt is olcsó és elérhető alternatívát jelentenek a diákoknak. Nem véletlen, hiszen az önkormányzatok folyamatosan ingatlanokat adományoztak e szervezeteknek.
De nem csak állami pénzekből tettek szert hatalmas vagyonokra. Amikor egy vállalkozó építési engedélyhez akart jutni, akkor az illetékesek elmondták neki, hogy melyik szervezetnek mennyit kell adakoznia, és ha ezt teljesítette, akkor minden további nélkül akármilyen engedélyt kiadott az önkormányzat. A vallási szervezethez köthető intézmények sok szempontból a jog felett álltak, az önkormányzatok nem nagyon ellenőrizték őket. Ennek következtében az általuk olcsón felhúzott iskolák és kollégiumok gyakran gyulladtak ki vagy omlottak össze. Azzal sem foglalkozott soha senki, hogy kik is tanítanak az intézményekben, és az elmúlt évek legtöbb pedofilbotránya is ilyen intézményekben történt.
A vallási szervezetek oktatási intézményeikben nagy figyelmet fordítottak a fiatalok „vallásos” neveltetésére. Ez leginkább abból állt, hogy szakállas imámok magyarázták, melyik ellenzéki pártra miért bűn szavazni. Azok a vidéki fiatalok, akik a nagyvárosokban akartak továbbtanulni, és egyetlen lehetőségük egy ilyen kollégium vagy iskola volt, tökéletes célpontjává váltak az állami pénzeket kormánypárti propagandává forgató imámoknak. Erdoğan szívéhez eredetileg legközelebb egyébként éppen Gülen szervezete, a Hizmet állt, fénykorában volt egy tucat egyeteme, csaknem ezer kollégiuma, több száz általános és középiskolája, tévécsatornái, napilapjai, sőt még saját bankja is.
İmamoğlu most ennek is véget akar vetni, és szeptember elején kijelentette, hogy az önkormányzat ezentúl nem pénzeli ezeket a szervezeteket, és a Bilal Erdoğanhoz köthető alapítványtól már vissza is vett öt kollégiumot. Ígérete szerint visszakerül önkormányzati tulajdonba mindaz, aminek ott a helye. Isztambul új főpolgármestere mindemellett a kurdokat sem felejtette el. Az ő helyzetükön akar javítani azzal, hogy az önkormányzat által fenntartott oktatási intézmény, az İSMEK ingyenes kurd tanfolyamot hirdetett. Ez azért is fontos, mert Törökországban kurd nyelvű oktatás nincs, így azok a fiatalok, akik török többségű városokban nőnek fel, már csak kevéssé vagy egyáltalán nem beszélik felmenőik nyelvét, másoknak pedig problémát okoz kurdul írni vagy szöveget értelmezni. Másik nagy terve, hogy kurd anyanyelvű ápolókat foglalkoztassanak az idősgondozásban. Tegyük hozzá, hogy 1990-ig az is büntethető volt, ha valaki a saját otthonában kurdul szólalt meg.
Az új városvezetés a legnagyobb vallási kisebbség, az alevik felé is tett szimbolikus lépést. Ahogy minden évben ramadánkor, a szunnita muszlimok böjti hónapja alatt az önkormányzat naponta oszt ingyenvacsorát naplementekor, idén először az alevik böjtje, a muharrem alatt is osztott. İmamoğlu hangsúlyozta, hogy nem lehet egyik vallási közösséget sem előnyben részesíteni.
