Több a semminél

Tetszik vagy sem, a termék erkölcsileg akkor is avul, ha műszakilag éppenséggel nincs vele gond. Azt ugye senki sem mondja komolyan, hogy egy Ford Mondeo, amely új korában – három éve – még jó és modern volt, mára untig ismert, elavult ócskaság lett. Különösen azért nem, mert a hasonló, középkategóriás típusok között talán kettő-három akad, amely méreteiben felveheti vele a versenyt. A többi modell, hiába frissebb, biztosan nem tágasabb.

Ráadásul a Mondeónak van még egy komoly ütőkártyája: háromféle karosszériával is készül, és bármelyik változatának legalább fél köbméteres a csomagtartója. Hozzáteszem, a Mondeo nemcsak literben és méterben mérve jó, de jó a futóműve, változatainak többsége csendes, sőt, kellőképpen megbízható is.

Gondolom, elégedettek az eladási statisztikával, mert nem szakadtak bele a munkába: kicsit domborúbb a motorházfedél, más az első lámpa, és átrajzolták a lökhárítókat.

Az egész kompozíció annyit változott, hogy szemből némileg agresszívabb az összhatás: alul nagyobbra nyitja a száját (alsó levegőnyílás), és morcosabban néz (lámpák). Ez kell manapság az autópályán a belső sávban.

A nemzetközi bemutatón a fődizájner kis előadást tartott a módosításokról, külön kiemelve a lökhárítóban feltűnő, világító diódás (LED) fénycsíkot – és külön megfeledkezve arról, hogy ez csupán a legdrágább változatokon lesz szériában. Az oldalindexeket a divatnak megfelelően a visszapillantó tükrökre rakták, bár manapság ez a legostobább dolog az autóiparban. Hogy miért? Azért, mert szemből valószínűleg látszik a normál index is, az oldalsó villogó viszont azért lenne, hogy mondjuk a kocsi mellett haladva is lássa a szomszédos jármű vezetője. A tükörházon erre kicsi az esély, maradjunk annyiban. Nem baj, ez a trendi. Továbbá megspórolnak autónként ötven eurócentet azon, hogy nem kell a sárvédőbe lámpácskákat dugdosni. Ne tessék nevetni, ez egymillió autónál már komoly pénz.

A Mondeo belseje kevésbé változott, bár a bemutatón olyan autókat sorakoztattak fel, amelyekben az új, mindentudó műszeregység volt. Ebben egy kis színes képernyő is van a műszerek között, amelyen a navigáció jelzései, a rádió csatornalistája, a fedélzeti számítógép rengeteg adata megjelenhet. Ettől függetlenül az alapverziókba hagyományos műszert raknak. Némi változás még a műszerfal környékén, hogy a fémszínű műanyagok kicsit visszaszorultak a középkonzolon a fekete műanyagok javára.

Az épphogy észlelhető külsőségek mellett szerencsére komoly műszaki újítások történtek. Például a dízelmotorok közül eltűnik a régi 1,8 literes. A kétliteres dízelt viszont háromféle teljesítménnyel is kínálják, a 115 lóerős helyettesíti az eltűnt régi motort, ezenkívül lesz 140 és 163 lóerős változata. Ezeket nem vezethettük a nemzetközi bemutatón, csupán a 200 lóerős, nagy dízelt. Ezt a hatalmas teljesítményt 2,2 literből produkálja, igen meggyőző módon: még az átlagdízelekhez képest is kevés váltogatással vezethető. Természetesen a váltója hatfokozatú, a németországi bemutatón jól megállta helyét az autópálya belső sávjában. Sőt, még csendes is maradt – százra alig több mint nyolc másodperc alatt gyorsít vele a Mondeo.

A másik motorújdonság is turbós, de benzines. Két literből 240 lóerő – ehhez persze már mindent bevetnek, még a közvetlen befecskendezést is. Ha mondjuk ma 2000-ben járnánk, akkor biztosak lehetnénk abban, hogy nem kellemes karakter, kicsit késlekedik a turbó... de 2010-et írunk, és ez a nyomatékos benzinmotor tényleg azonnal, spontán reagál, ha gázt adunk. Igaz, neki kell durálnia magát ahhoz, hogy megelőzze a csúcsdízelt, de végül fél másodpercet ver rá százig gyorsítva.

Ezzel a motorral próbáltuk ki a Mondeo család harmadik újdonságát, a Powershift duplakuplungos váltót: ez lényegében automata váltó, hat fokozattal, noha maga a szerkezet különbözik a hagyományos automatákétól. Anélkül, hogy belemennénk a műszaki részletekbe, itt a motor nem bőg fel gázadáskor, mint egy automatával. A váltások teljesen észrevétlenek és gyorsak, ezzel persze nem is kell foglalkozni, a lényeg, hogy a gyakorlatban sokkal jobban vezethető. A duplakuplungos váltó további előnye, hogy gyakorlatilag nem növeli a fogyasztást egy kézi váltóhoz képest, szemben a hagyományos automatákkal.

A Mondeo frissítése az elektronikus kütyük frontján is megtörtént.

A típushoz mostantól kérhető olyan rendszer, amely figyelmeztet, ha a vezető véletlenül (azaz indexelés nélkül) elhagyja a sávját, vagy ha oldalt, a tükör holt terében egy másik autó halad. A ráfutásos balesetek enyhítésére radar néz előre, és figyelmeztet, sőt, vészfékez, ha az autó előtt megtorpan a sor, és fennáll az ütközés veszélye. Szintén érdekes az automatikusan kapcsolódó távfény: ha a vezérlő számítógép szembejövőt vagy előttünk haladót ismer fel, lekapcsolja a reflektort. Ezek a fejlesztések azonban feláras extrának minősülnek a modellfrissítés után, amúgy is főleg ott van jelentőségük, ahol tényleg sokat mennek az autóval az emberek, kifulladásig. Ilyesmiket eddig csak a drága luxusautókban láthattunk, a nagy szó mindössze az, hogy most kezdenek feltűnni a tömegautókban is – a konkurenciánál is. A Ford pedig tartja velük a lépést, ami a semminél tényleg több.