Tervutasításos iskola

- Hoffmann Rózsa nyilatkozta nekünk a minap, hogy szerinte egy „szűk és jól behatárolható körhöz tartozó csoport tagjai” próbálnak ártani neki, pusztán azért, mert kiestek a hatalomból. Úgy hiszem, főként önre gondolt.

– Bizonyára. Egy bajom van: mire a reggeli ármányt megvalósítanám, addigra mindig valami új dolog történik, ami új ármányt kíván, s így állandó ármányzavarban vagyok.

- Az államtitkár asszony az Európai Bizottság ciprusi oktatási biztosával Brüsszelben tárgyalt a minap. Ott is bebizonyosodott számára, hogy a magyar oktatásban nem szakmai vita zajlik, hanem az ellenzék próbálja külföldi segítséggel gátolni a változásokat.

– Ezt a retorikát 2010 óta először fogom fel a kormánypárti gyengélkedés jeleként. Önmaguk számára is bizonygatják: nem belül van a probléma, sőt az is rendben lévő, hogy idén harminckétezerrel kevesebb diák jelentkezett a felsőoktatásba, mint tavaly. Nyilván a NAT ellen ágáló kémia-, fizika-, magyar- és történelemtanárok egyesületei is ármánycsoportoknak minősülnek. Pedig Hoffmann Rózsa a ciprusi biztossal nyerő helyzetben lehetne, hiszen a biztos asszony elkötelezett híve, rajongója Magyarországnak, egyetemi tanárként hosszabb időt töltött Budapesten. Bolond az a politika, amely ezt nem használja ki. Nem két év kormányzás után kellene először kimenni hozzá, és főleg nem paragrafusmagyarázónak.

- Hoffmann Rózsa azt állítja, a korábbi években is hasonló nagyságrendű volt a visszaesés. Az idén százkilencezren jelentkeztek felsőoktatási intézményekbe, ami majdnem az egész korosztályt lefedi.

– Ez egy közepes képességű statisztikushoz illő magyarázkodás.

- Ezek objektív adatok. A százkilencezer meg a harmincezer is.

– 1995 óta nem volt olyan év, amikor az előzőhöz képest ennyivel esett volna a jelentkezők száma. Igaz, annak idején az én tandíj- és ösztöndíj-koncepcióm is visszafogta a jelentkezéseket, de nem ilyen mértékben. Minél többen szereznek diplomát, annál jobb esélye van a magyar munkaerőpiacnak arra, hogy egészségessé váljon. Diplomával még most, válság idején is könnyebb elhelyezkedni.

- Jó néhány szak elvégzése után manapság, akár több diplomával is, legfeljebb recepciós posztra van esély.

– Ilyen történeteket oktatói pályám kezdetén, a nyolcvanas években is hallottam. Akkor százezer hallgató volt a felsőoktatásban, egyedül Albániában képeztek ennél kevesebbet. Aztán 2010-ig az egymást követő liberális, szocialista és konzervatív kormányok, bár máshová tették a hangsúlyt – Pokorni a tehetséggondozásra, Magyar Bálint az internetfejlesztésre, én az iskolafelújításra –, de a felsőoktatás expanziójában és minőségének javításában mindenki egyetértett. Ebben mutatkozik most törés. Hoffmannék tudatosan a diákszám csökkentésére törekszenek.

- A felsőfokú intézmények ontják magukból a végzősöket, miközben neves oktatók szerint „diplomás analfabéták” öntik el a piacot.

– Amikor 2006-ban átvettem a tárcát, a Corvinus tanévnyitóján azt mondtam: az 1990 óta zajló mennyiségi változás szükséges volt, de ezt a szakaszt lezárjuk, és jöjjön a minőségi váltás. Ezt szolgálta az új felvételi rendszerünk, amelyben az állam a diákok teljesítménye alapján adott forrást az egyes intézményeknek. Ezt rúgták fel Hoffmann Rózsáék. Most egy minisztériumi szobában döntik el az illetékesek, ki hány helyet kap. Tudják, milyen lesz öt-nyolc év múlva a közép-európai munkaerőpiac? Kell hogy legyen flexibilitás, százról nem lehet nullára váltani. Miközben drasztikusan csökkentették az államilag finanszírozott helyeket, a természettudományos képzésben lesz olyan, ahol nem tudják betölteni a keretet, mert nem lesz elég jelentkező, és egy részük nem éri el a minimumponthatárt. Nem lehet a szilvafa alá állni, és kiabálni a szilvával, hogy kékülj már!

- Dehogynem.

– Persze, meg lehet tenni. Hoffmann kiabálta is, hogy „kékülj”, de hiába. Most meg csodálkozik, és a fában rejtőző összeesküvőkre gyanakszik. Pedig csak meg kellene értenie, hogy ez egy folyamat. Ha a váltást nem készítik elő, az kizárólag felfordulást eredményez. Ma nincs oktatáspolitika. Az ugyanis azt jelenti, hogy a politika döntéshozó fórumain megméretett szakmai elképzelések kapnak politikai felhatalmazást. Most épp fordítva van: az ország centralizációjáról szóló központi elképzelés végrehajtó csápjai működnek, a szakmaiságot lojalitással és szervilizmussal kell alárendelni a „Nagy Célnak”.

- A diákok állítólag nem rendelkeznek alapismeretekkel, ezért a kompetenciák helyett a jövőben erre helyeződik a hangsúly.

– Az államtitkár asszony egy 2010 decemberében tartott sajtótájékoztatón büszkén mutatta a legutóbbi, 2007–2009 közötti folyamatokat elemző PISA-felmérést, amelyben szignifikáns javulást mutattak a magyar diákok olvasásban és szövegértésben. Óvodában és alsó tagozaton egyértelmű a javulás, ezt kell továbbvinni. Itt is megtört a folyamat. Ráadásul sikerült összekeverni az oktatást a tőzsdével: az iskola valóságában legalább négy-öt év alatt csapódik le egy döntés.

- Milyen következménye lehet a váltásnak hosszú távon?

– Versenyhátrány Európában és a világban. Kevesebb egyetemista, kevesebb gimnazista, több szakiskolás, akiknek a képzéséből gyakorlatilag kivették a közművelődési órákat és az idegen nyelvi képzést. Nyugat-Magyarországról Bécsbe, Grazba járnak majd felvételezni a diákok, és orvosnak tanulni olcsóbb lesz Ausztriában, mint itthon.

- Miért lenne olcsóbb?

– A tandíjas – bocsánat, önköltséges – képzésben tanévenként ez közel kétmillió forint. Hat év alatt tizenkettő. Az rengeteg pénz. Ausztriában nincs tandíj. Egy soproninak egyértelműen olcsóbb lesz a bécsi egyetem, mint Budapest vagy Debrecen. Egyébként látható, hogy a kormány az oktatásra nem nagy elosztórendszerként tekint, hanem lehetőségként arra, hogy a politikai irányító központ nap mint nap elérjen rajta keresztül iskolás gyerekeket.

- Tessék?

– Az oktatás a politikai berendezkedés roppant hatékony eszköze lehet. Ismét. Ez már a tankötelezettség korhatárának csökkentésében is látszott. Orbán Kötcsén állt elő először ezzel, és azt mondta, nem ördögtől való a tizenöt év. Pedig de, ördögtől való. Mert mihez fog kezdeni az az évente „felszabaduló” tizenkét-tizenötezer fiatal, akinek se érettségije, se szakmája nincs? A központosított iskolákban a rendszer naponta tudja eljuttatni üzeneteit a legkisebbekhez. Ez a kilencven százalékig centralizált Nemzeti alaptanterv legfőbb feladata. És ez nem kizárólag az oktatás ügye. Ha valami politika, hát ez az.

Az interjút teljes terjedelemben a legfrissebb 168 Órában olvashatja.