Stirlitz tudta, hogy még évtizedekig emlékezni fognak rá
A tavasz tizenhét pillanata című kultikus szovjet tévésorozat olyan nagyszerűen ábrázolta fél évszázaddal ezelőtt a náci Harmadik Birodalom titkait kikémlelő Stirlitz alakját, hogy Oroszországban ennek hatására választották később sokan a hírszerző hivatást – jelentette ki Szergej Nariskin, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) igazgatója.
Nariskin nyilatkozatát abból az alkalomból közölte pénteken az SZVR sajtószolgálata, hogy a szovjet televízió éppen 50 éve kezdte el sugározni a 12 részes sorozatot Vjacseszlav Tyihonov főszereplésével, Tatyjana Lioznova rendezésében, Julian Szemjonov azonos című regénye alapján. A film cselekménye aköré épült, hogy a szovjet hírszerzés 1945 tavaszán leleplezte a náci vezetők és az Egyesült Államok közötti titkos különtárgyalásokat.
„Vjacseszlav Tyihonov olyan elevenen jelenítette meg a hírszerző tisztet, Makim Makszimovics Iszajevet, hogy tehetséges színészi játéka sok fiatal pályaválasztását befolyásolta” – hangoztatta Nariskin az SZVR sajtóosztálya szerint.
Az orosz kémfőnök elismerte, hogy kezdő hírszerzőként, fiatal kollégáihoz hasonlóan rá is hatást gyakorolt a filmbéli Iszajev ezredes több valós emberből összegyúrt alakja, és az, hogy a fiktív Max Otto von Stirliz SS-Standartenführernek (ezredesnek) magát kiadva a náci vezetés közelébe férkőzött.
Hivatalos adatok szerint A tavasz tizenhét pillanata 1973 augusztusi premierjét mintegy 80 millióan látták. Az SZVR-nek a RIA Novosztyi hírügynökség által idézett anyaga szerint a szovjet városok és falvak utcái tizenkét estére teljesen kiürültek, ”az áramfogyasztás ugrásszerűen megnőtt, a melegvíz- (akinek volt) és a hidegvízfogyasztás csökkent, az utcai bűnözés pedig gyakorlatilag megszűnt erre az időre, amint azt a rendőrségi jelentések is rögzítették”.
A kirobbanó sikerre való tekintettel a sorozatot három hónap múlva megismételték, amire még nem volt példa a szovjet televíziózásban. Elemzők szerint ez volt az első olyan szovjet film, amely egy hírszerző tevékenységét a korábbi leegyszerűsítő, a németeket primitív ellenfélként ábrázoló sémával szakítva, egy rendkívül veszélyes ellenséggel vívott intenzív szellemi és pszichológiai párbajok sorozataként mutatta be.
A megfilmesített kém-melodráma hatalmas népszerűsége nemcsak az olyan színészóriások felvonultatásának volt köszönhető, mint Jevgenyij Jevsztyignyejev, Rosztyiszlav Pljatt, Vaszilij Lanovoj, Oleg Tabakov, Leonyid Kuravljov, Lev Durov, Leonyid Bronyevoj és Otto Mellies, hanem a Pillanatok című főcímdal is, amelyet Robert Rozsgyesztvenszkij versére Mihail Tarivergyijev írt, és amelyet Joszif Kobzon adott elő. A Magyar Televízió által 1974-ben bemutatott sorozatot legendává emelte, hogy Stirlitz megszámlálhatatlanul sok vicc hőse lett a Szovjetunióban, de az egykori keleti blokk más országaiban is, és ezeket a vicceket ráadásul az ő jellegzetesen rideg, érzelemmentes hangnemében mondták egymásnak az emberek.
A filmnek a SZVR világszemléletére gyakorolt hatását jól érzékelteti az az emlékmű is, amelyet a kémszervezet ügynökeinek állítottak 2022-ben a szolgálat főhadiszállásánál, a moszkvai Jaszenyevo kerületben, az orosz illegális - külföldi állampolgársággal visszaélő - hírszerzés elindításának 100. évfordulóján. Vlagyimir Ivanov szobrászművész alkotása a sorozat csúcspontját ábrázolja, azt a pillanatot, amikor Iszajev-Stirlitz a nácik kiugrási kísérletének leleplezését követően ahelyett, hogy hazatérne, megpihen a Berlinbe vezető út szélén. Ezt megelőzően a semleges Svájcból azért tért vissza Németországba, hogy folytassa megbízatása teljesítését.
Az emlékmű talapzatára felkerült a Pillanatok című dal szövegének egy sora, amelynek eredeti változata szerint „csak a kötelességre kell emlékezni, az elsőtől az utolsó pillanatig”.
(Kiemelt képünk: Vjacseszlav Tyihonov Stirlitz szerepében. Képernyőfelvétel.)
