Start a Hofburgért

Az államfő esetében az életkor legfeljebb annyiban lehet döntő szempont, hogy kell a fizikai erőnlét a nem kevés protokolláris látogatáshoz, illetve vendégek fogadásához. Az elnököt az alkotmány elméleti, jelképes jogokkal ruházza fel, a napi ügymenetbe nincs beleszólása. Az ő dolga az államközi szerződések aláírása, a nagykövetek fölesketése, törvények láttamozása. Hivatala évente csaknem húszezer aktát dolgoz fel, vagy 130 törvényt vizsgál felül. Ő fogadja az akkreditált nagyköveteket – 204 ország képviselteti magát Bécsben. Évente ezer kitüntetést ítél oda, bár ennél jóval kevesebbet nyújt át személyesen. Csaknem minden napra jut egy beszéd, s amikor a nemzeti ünnepen, október 26-án a Hofburg Lipót-szárnyát megnyitják a nagyközönség előtt, illik szóba elegyednie a kíváncsiskodó állampolgárok százaival. Az Osztrák Köztársaság szövetségi elnöke oszlatja fel szükség esetén a parlamentet, írja ki az új választást, majd ő esketi fel az új kormányt, miután megnevezte az új kancellárt. De a morális instancia, amit a hivatal és az azt aktuálisan betöltő személy megtestesít, mindennél fontosabb. Egy-egy államfő sikere vagy kudarca itt azon mérhető le, hiteles tudott-e lenni ilyen tekintetben. Befolyása ebben az értelemben jogkör nélkül is hat a politikai döntésekre.

Bárkit választanak is meg, Heinz Fischer utódjának nem lesz könnyű dolga, ha felül akarja múlni a két ciklus után távozó elnököt. A szociáldemokrata pártból függetlenné – és valóban pártok fölöttivé – lett 77 éves politikus 12 éven át minden megnyilvánulásával tiszteletet érdemelt ki. A bölcsességen, józan ítélőképességen, mértékletességen kívül szociális érzékenységet hozott a hivatalba. Kellő időben, hangsúlyos ügyekben szólalt meg, nem pazarolta szavait csip-csup dolgokra – ezért is hallgattak rá.

Az elnökválasztás első fordulója hagyományosan április utolsó vasárnapjára esik. Általában ilyenkor még egyik jelölt sem szerzi meg az abszolút többséget (Fischer második megválasztása kivétel volt), a második fordulóban a szavazók két jelölt közül választhatnak. A beiktatás napja július 8.

Legutóbb, 2010 áprilisában Fischer újraválasztása biztosnak látszott. Most más a helyzet, az osztrák politikát irányító pártok komolyan mérlegelik, hogyan használhatnák ki a lehetőséget. A tapasztalat szerint az osztrák választót a jelölt pártelkötelezettsége nem zavarja, bár az elnöknek papíron és a gyakorlatban egyaránt függetlennek kell lennie. Az államfő – sokszor már jelöltkorában – kilép pártjából, a rá szavazók pedig tapasztalati alapon elhiszik neki, hogy ezzel a gesztussal a részrehajlástól is megszabadult. Viszont a megfelelő ismertség inkább a pártok frontvonalából érkezettek sajátja.

Ezért olyan merész az indulását elsőként bejelentő Irmgard Griss lépése. Az idén 70 éves nőnek nincs politikusi múltja, igaz, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnökeként sok olyan tulajdonsága van, amely alkalmassá tenné a poszt betöltésére. Mellette szólnak alkotmányjogi ismeretei, pártatlansága és az, hogy ő lenne az első női államfő. YouTube-üzenetében, indulását bejelentve rokonszenvesen beszélt arról, hogy tudja: kívülről érkezne a politika világába, de ebből képes erényt kovácsolni. Az új, a fiatalok körében egyre népszerűbb – mert még „ártatlan” – Neos, amely nem indít saját jelöltet, támogatásáról biztosította Grisst. Persze – tették hozzá – ez nem zárja ki, hogy más alkalmas jelölt mögé is felsorakozzanak.

A kellő jogi ismeretek és a megfontolt személyiség jegyei mellé tekintélyes ismertséget tud felmutatni a másodikként bejelentkező, 72 éves Alexander Van der Bellen. A Zöldek egykori elnöke, aki a színes fiatal gárdából harminc évvel ezelőtt pártot kovácsolt, ugyancsak függetlenként indul. Professzorként, egyetemi tanárként, jogtudósként tisztelet övezi, megszólalásai mindig figyelmet keltenek. Bár a gyakorlati teendőket, a párt vezetését 2008-ban átadta a jóval fiatalabb Eva Glawischnignak, továbbra is parlamenti képviselő maradt, s csak három éve váltott a városi politikára. Az egyre több szavazathoz jutó Zöldek ma is kikérik tanácsait.

Az ismertség tekintetében nem lehet oka panaszra az Osztrák Néppárt jelöltjének, Andreas Kholnak sem. A 74 éves politikus a párt vezetőségének csak második választása volt, s azután döntöttek mellette, miután Erwin Pröll alsó-ausztriai tartományfőnök, az ÖVP erős embere nemet mondott. A szintén egyetemi professzor és alkotmányjogász Khol sok évtized után az aktív politikusi tevékenységétől visszavonult ugyan, de máig ő a Néppárt idősügyi bizottságának elnöke. A nyugdíjak körül van elég vita Ausztriában, ismertsége ebben a korosztályban igen nagy. A hatgyermekes Khol igazi értelmiségi, kultúrát kedvelő, színházjáró férfiú – és hű pártkatonaként követi az ÖVP mindenkori vonalát. Ő volt a Haider vezette FPÖ-höz fűződő partnerség legerőteljesebb szószólója, neki köszönhette Wolfgang Schüssel 2000-ben a vitatott koalíció létrejöttét. Emiatt az ÖVP számít a Szabadságpárt híveinek rokonszenvére. A Néppárt választási sikertelensége viszont jelzi, hogy a Khol által is követett konzervatív keresztény irányvonal ma nem túl népszerű.

Intellektuális téren, illetve kulturális vonatkozásban aligha veheti fel a versenyt az előzőkkel Rudolf Hundstorfer, az SPÖ 65 éves jelöltje. A Faymann-kormány szociálisügyi minisztere azonban már csak szakszervezeti hátteréből – no meg személyiségjegyeiből – eredően is az a jelölt, aki a leginkább beszéli az osztrákok nyelvét, s a többieknél nagyobb a szociális érzékenysége. Nagypolitikai karrierje sem olyan régen kezdődött, egy botrány higgadt és sikeres elhárításának köszönhetően: 2007-ben az Osztrák Szakszervezeti Szövetség elnökeként neki sikerült visszarántania a tönk széléről a súlyosan eladósodott szakszervezeti szövetséget a csődbe ment szakszervezeti bank (BAWAG) eladásával. Egy év múlva már ő volt a szociális ügyek minisztere. A posztot a kancellárváltás és az új választás után is megőrizte. Egészen a jelöltségének bejelentését megelőző napokig, amikor is Faymann szociáldemokrata miniszterei körében változásokat eszközölt. A rossz nyelvek szerint Hundstorfer jókor válik meg minisztériumától. Reménytelennek látszik a vita szociális ügyekben, a nyugdíjak, a létminimumot biztosító, tartományonként eltérő juttatás éppúgy heves szócsaták témája, mint a munkanélküliség és a menekülteknek járó ellátások kérdése is.

Egy ideig szó volt a Néppárt és a Szabadságpárt közös jelöltjéről. Josef Moser, az FPÖ egykori politikusa, a számvevőszék ma már párton kívüli és 2016-ig hivatalban lévő elnöke lett volna a kompromisszum. Az ötletből nem lett jelölés. A Néppárt úgy érzi, Khol megfelel az FPÖ-szavazóknak, a Szabadságpárt pedig még csak tárgyal a potenciális jelölttel. Az bizonyos, hogy egy mérsékeltebb, nem hangzatos szélsőjobboldali nézeteiről ismert személyiség lesz a választottja.

Megfigyelők egyetértenek abban, hogy bárki legyen is az, a verseny semmiképpen nem lefutott. Látványos lesz a kampány, s középpontjában a menekültkérdés áll majd a következő hónapokban.