Rembrandt és A Modern remekművei

Rembrandt mindig húzó név, de az Albertina kiállítása nem éri be ennyivel: a kort is bemutatja, más németalföldi kortársak munkáin keresztül. A látogató nem a szokott Rembrandt-kiállítást kapja, kevesebb a festmény, több a grafika, köztük sok olyan, amely nem mindennap szerepel kiállításon. Itt van sokak kedvence, a nevezetes elefánt-rajz is.
A kurátornak a válogatásnál nem volt igazán nehéz dolga: a múzeum eredeti gyűjteményének gerincét ezek a rajzok képezik, másrészt a manapság elengedhetetlen takarékoskodás koncepciójába nagyon is beleillik a saját anyag előtérbe helyezése.

Érdemes felidézni az Albertina - és a gyűjtemény - történetét. Az 1745 táján másodszor átépített palotát Mária Terézia adományozta nászajándékként vele azonos napon született leányának, Mária Krisztinának és újdonsült férjének, Albert von Sachsen-Teschen hercegnek.

A későbbi gyűjtemény alapjait lerakó herceg németalföldi helytartóként szeretett bele az ottani festészetbe, és kezdte jó ízléssel gyűjteni a kor legjobbjait. Az eredeti szépségében helyreállított épületben berendezett múzeumban most elsősorban a hercegi gyűjtemény legszebb darabjait mutatják be, Rembrandt-műveken kívül Hendrick Goltzius, Aert van der Neer, Aelbert Cuyp, Adriaen van Ostade alkotásait. Az összesen 190 műremekből 50 -et nagy múzeumok kölcsönöztek.

A másik, most nyíló állandó kiállítás, a Batliner-gyűjtemény új elrendezése meggyőzheti a kétkedőket, akik hitték is meg nem is, hogy a liechtensteini gyűjtő valóban hosszú távra gondolja a nagyvonalú kölcsönzést. Az Albertina ügyes – és szerencsés – igazgatója 2007-ben tudathatta a világgal, hogy az akkor 79 éves liechtensteini ügyvéd éppen ebben a múzeumban kívánja elhelyezni – hivatalos megjelöléssel határidő nélküli kölcsönként - páratlan értékű klasszikus és modern képgyűjteményét. A szerződésben tíz éves határidő szerepelt ugyan, és beiktattak egy olyan kitételt is, hogy a Batliner házaspár „saját használatra” visszakérhet egy-egy művet a gyűjteményből. Ám azonnal megnyugtatták a közvéleményt: négy gyermekükkel egyetértésben úgy döntöttek, nem terveznek ilyesmit, már csak azért sem, mert az értékes képeket elég egyszer szállítani, biztosítani.

Herbert Batliner ízlése kitűnő, anyagi lehetőségei pedig szinte korlátlannak látszanak. Gyűjteményében Monet-tól Picassóig sok csoda megtalálható, Munch, Chagall, Miro, Kandinsky és még számtalan remek alkotó, összesen jó ötszáz darab. Minden jel arra utal, hogy valóban nem vagyona gyarapításának szándékával vásárolt kora ifjúsága óta. Sokkal inkább az a cél vezérelte, hogy egyszer majd hátrahagyjon valami érdemlegeset.

A gyűjtés irányát eleve meghatározta az Ernst Beyeler-hez, a híres baseli galeristához fűződő barátsága: jó ötven évvel ezelőtt az ő hatására támadt fel az érdeklődés a francia impresszionizmus és posztimpresszionizmus iránt, s valószínűleg tőle ered a tudatosság is. Batliner és neje, amikor csak módja volt rá, vásárolt Picassót – ma negyven van a birtokukban. Ugyanígy ismerkedtek az orosz avantgárd művészettel: az 1905-35 közötti alkotások (Chagall, Malevics) szintén csodálatukat váltották ki.

A fő gondolat az volt, hogy a gyűjtemény együtt maradjon: ezért vitték alapítványba, amely a házaspár halála után is fennmarad.

S hogy honnan volt a lehetőség a gyűjtési szenvedély megvalósításához? Az 1928-ban, Liechtensteinben született és ott felnőtt Batliner a pénzügyek igazgatásának képességét otthonról hozta. Édesapja, a hercegség tanácsosaként 40 évig a liechtensteini állami bank igazgatója volt. Ő maga berni, innsbrucki és lyoni jogi és gazdasági tanulmányai – majd bírói tevékenységének évei - után 1955-ben Vaduzban alapít ügyvédi irodát, amely hamarosan világszerte ismert vagyonkezelő ügynökséggé fejlődik.

Liechtenstein jogi adottságait kihasználva az iroda neves ügyfeleket segíti az adóelkerülés törvényes lehetőségeihez, s Batliner ennek jegyében „feltalálja” a családi alapítvány intézményét. Előírás a másfél millió eurós minimális vagyon: ügyfelei között Agnelli, a Fiat vezére éppúgy ott van, a mint a rum-gyáros Bacardi – és a sor hosszan folytatható lenne világszerte ismert milliárdosokkal.

A képzőművészet iránti rajongás, a jó ízlésű gyűjtés mellett marad ideje és lehetősége más szponzortevékenységre is: az ő nevéhez fűződik a sixtusi kápolna új orgonájának 2002-es megépítése, emellett alelnöke a nemzetközi Salzburg társaságnak, elnöke az Albertinát támogató alapítványnak.

Május 28-án, a nyitás napján éjfélig megtekinthető az újonnan elrendezett, más gyűjtemények modern képeivel kiegészített kiállítás, amely 130 év művészettörténetét fogja át. A 280 képet 3 000 négyzetméteren tetszetősen helyezték el. És ami igen fontos: míg a Rembrandt-kiállítás június 21-én bezár, A Modern remekművei tartósan a falakon maradnak.