Putyin és a Pussy Riot

Három huszonéves nő (közülük kettő anya), a Pussy Riot tagjai ültek a vádlottak padján. A vád huliganizmus: negyven másodperces februári fellépésükkel a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban „megsértették az ortodox hívek vallási érzését, és ezzel kimerítették az istenkáromlás bűntényét”. A Pussy Riotnak nem ez volt az első nyilvános fellépése. Januárban a Vörös téren tartott az együttes nyolc tagja „punkperformance”-nak nevezett zenés, táncos akcióműsort, amelynek során Putyin elnök lemondását követelték. Fellépésükről Punk ima címmel videofelvétel készült, amely azóta bejárta a világot.

„A Pussy Riot új jelenség! – írja a The New York Times. – Formailag és tartalmilag egyaránt új az orosz politikai tüntetések történetében.” Tagjai tudatosan provokálnak. Már a nevük is provokáció: Puncilázadás. A kilencvenes évek amerikai Riot-Girl-mozgalmának mintájára a nők erejét akarják kifejezésre juttatni a „gyengébbik nem”-felfogással szemben. És provokáció az öltözetük is: színes csuklya, a szemnek, szájnak kivágott lyukakkal, tarka miniszoknya, harisnyanadrág.

De az igazán új az, hogy fiatal, csinos lányok a szereplők. A macsó Oroszországban nemcsak a politika, hanem a politika elleni tiltakozás is hagyományosan a férfiak dolga. A nők legfeljebb asszisztálhatnak nekik. Régi orosz mondás szerint: „Ha nő vagy, és valamit el akarsz érni, semmi sem segít jobban, mint a könnyek.” A Pussy Riot tagjai nem sírnak. Ellenkezőleg: erőt mutatnak. Énekkel, tánccal, gúnnyal tiltakoznak a férfiuralom ellen. Feministának vallják magukat. És persze provokatívak a dalszövegeik is: „Szent Szűz, Isten anyja, segíts elűzni Putyint!” Vagy: „Kirill pátriárka Putyinban hisz, a disznó kutya hinne inkább Istenben!”

Cselekedni kell!

A Pussy Riot megalakulásának dátuma kifejezi politikájának célját. Azon a napon hívta életre tizenöt moszkvai egyetemista lány a punkcsoportot, amikor Putyin és Medvegyev bejelentette, hogy hivatalt cserélnek: ezután Putyin lesz az államelnök, Medvegyev kerül a kormány élére. Ezzel bizonyították, hogy már a négy év előtti rosálás is cirkusz volt.

„Ez a nép megkérdezése nélkül, annak feje felett döntő politikai cinizmus tette világossá számukra, hogy az orosz diktatúra megreformálhatatlan, gyökeres változásra van szükség, és ezért cselekedni kell” – mondja Pjotr Verszilov, a most elítélt egyik nő, Nagyezsda Tolokonnyikova férje.

A Der Spiegelnek adott interjúban kifejtette, hogy szerintük az orosz társadalom és a nép megragadt a középkorban. „Feleségem ezzel az állapottal akarja szembeállítani saját modern, feminista értékrendjét. Mindhárman szeretnék átsegíteni az orosz társadalmat a középkorból a 21. századba.”

A Pussy Riotról fél éve beszél a világ. És nevet Putyint, a pátriárkát gúnyoló dalaikon, táncnak nevezett tornamutatványaikon. Az elnök pedig, mintha szövetségesük lenne, pódiumot biztosít nekik a bíróság üvegkalitkájában, hogy az egész világ lássa, csodálja őket bátorságukért, nevessen őt gúnyoló vicceiken. Azt tette, amit a lányok akartak, népszerűsítette őket.

A tárgyalás egyébként a diktatúrákban ismert sablon szerint folyt. A szigoráról ismert bírónő, Marina Szirova (százhetvennyolc perében egyszer mentette fel a vádlottat) megtagadta a védelem tanúinak meghallgatását. Az ügyész tanúja, akiről kiderült, hogy csak videón látta a lányok fellépését, azonban elmondhatta, hogy fel van háborodva, „akár az egész orosz társadalom”. A bírónő végül a hívek vallási érzelmeinek megsértése és istenkáromlás címén ítélte két év szibériai kényszermunkára a három lányt. Mellékes szempont, hogy ilyen paragrafus eredetileg nem szerepelt az orosz Btk.-ban: a Pussy Riot öthavi vizsgálati fogságának idején egészítették ki ezzel a törvénykönyvet.

A tárgyaláson a vádlottak nem tanúsítottak megbánást. Kijelentették, hogy Putyinnak kellene bocsánatot kérnie nemcsak tőlük, hanem az egész orosz néptől. A bírónő az ítélet megokolásában ezt súlyosbító körülménynek nevezte.

A Süddeutsche Zeitung szerint a gúny, a hatalom nevetségessé tétele fáj legjobban a diktátoroknak. Putyinnak is. Ők tévedhetetlennek, mindenek felett állóknak tartják magukat. Nem bocsátanak meg annak, aki ezt megkérdőjelezi, sőt nevetségessé teszi őket. Bosszúja két év kényszermunka a három lánynak.

Az aránytalanul szigorú ítélet ellen tiltakozott a nyugati politika és művészeti közélet. A washingtoni, párizsi, berlini külügyminisztérium kegyetlennek tartja az ítéletet. Énekesek, zenekarok, dalszerzők, színészek hosszú sora vállalt szolidaritást a Pussy Riottal. Jó volt látni, hogy Bródy János is köztük volt, ha már Martonyi Jánosnak „nem jutott ideje” állásfoglalásra. Igaz, ő – és főnöke – Putyin oldalán áll.

A pátriárka is

De nemcsak ők. Hallgat a volt német kancellár, Gerhard Schröder is, aki hivatali idején a német adófizetők pénzével garanciát vállalt a Gazprom olajvezetékének költségeire, és kijelentette, hogy Putyin „kristálytiszta demokrata”. Az akkor még miniszterelnök nem maradt adós: Schröder csúfos bukása után őt nevezte ki a Gazprom felügyelőbizottsága elnökének. Mindezt felemlítette most a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung, és azzal fejezte be cikkét, hogy „a maga hallgatásának Pussy Riot-ügyben szaga van, Schröder úr”.

Tény, hogy a Pussy Riotnak sikerült, ami eddig tüntető ezreknek nem adatott meg: arcot adott az orosz ellenzéknek. Kérdés, hogy egyértelműen jó-e ez a mozgalomnak. Ne feledjük, az orosz társadalom konzervatív. Máris sok olyan, főleg vidékről érkező vélemény látott napvilágot, amely ízléstelennek tartja a lányok templomi fellépését, sőt helyesli megbüntetésüket. Ugyanakkor a világra nyitott – mindenekelőtt moszkvai – fiatalság lelkesen ünnepli a Pussy Riotot.

A hatalom kihasználja ezt az ellentétet. Egyrészt igyekszik megosztani az ellenzéket, másrészt maga mögé parancsolta az ortodox egyházat. Nem volt nehéz dolga. A pravoszláv egyház a cárizmustól a kommunistákon át Putyinig minden diktatúrát hűségesen kiszolgált. (Kirill pátriárka is beszervezett ügynök volt.)

Más kérdés, hogy milyen irányt vesz ezután az orosz politika. Sokan úgy vélik, hogy az ítélet egyben Putyinnak a nyugati liberális demokráciákhoz írt búcsúlevele is. Legutóbbi beszédében elismerően beszélt Kína gazdasági sikereiről, amelyet csak katonás szigorral lehet elérni. Dicsérte azt a spirituális erőt is, amelyet az iszlám ad a vallásra alapuló társadalmi berendezkedéseknek.

Félő, hogy igen

Tehát a szigorított diktatúrát és a muzulmán vallási államot tartaná követendő példának a demokratikus felfogástól egyre távolabb kerülő Putyin? – kérdezi a Le Monde kommentátora. Félő, hogy igen. De számunkra még inkább félő, hogy Orbán Viktor is a putyini útra téved.