Osztrák botrány egy püspöki kinevezés körül
Az osztrák katolikus egyház szinte menetrend szerinti botrányai közül a legutóbbi kellemes meglepetést is hozott: azt tudniillik, hogy a főpapok képesek tanulni hibáikból. Már nem ragaszkodnak mereven álláspontjukhoz, meghallgatják a hívők kívánságait, vállalva még a kínos meghátrálást is. Az esetről Szászi Júlia tudósított Bécsből.
Kisebb földindulás előzte meg Ausztriában a hírt, hogy az ultrakonzervatív nézeteiről ismert windisch-garsteni plébános, az ötvennégy éves Gerhard Maria Wagner lemondott előléptetéséről, s arra kérte XVI. Benedek pápát, vonja vissza címzetes püspöki kinevezését. Wagner nem jószántából adta fel a páratlan karriert, hanem a körülmények kényszerének engedett. Meghátrált. Mert a római döntés példátlan lázadást váltott ki az egyébként sem rózsás helyzetű osztrák katolikus egyházon belül.
Könnyen elképzelhető, hogy a már-már nevetségesen vaskalapos nézeteit gyakorta hangoztató Wagner címzetes püspöki pozícióba emelésével a Vatikán épp a liberális gondolatok elfojtására játszhatott. Arra azonban aligha számíthattak Rómában, hogy az előléptetés megrendíti az egyház ausztriai pozícióit. Nemcsak a hívők, de a vezető beosztású papok és világi politikusok is szembefordultak a pápai döntéssel.
A kiábrándult hívők ismét tömegesen jelentették be kilépési szándékukat. A pánikba esett papok népszavazás szervezésébe kezdtek az új címzetes püspök március 22-re tervezett felszentelésének megakadályozására.
A püspökök – élükön a pápa rendíthetetlen hívének számító Schönborn bíborossal – ajánlatosnak tartanák, ha a Vatikán egy-egy, a helyi vallási életet befolyásoló döntése előtt jobban tájékozódna a körülményekről.
Az osztrák főpapok tudják, miről beszélnek. Érzékeny műszer jelzi a hívők elégedetlenségét: Bécsben ezekben a hetekben 15 százalékkal többen hagyták el az egyházat, mint egy éve.
A cikk teljes szövegét a csütörtökön megjelenő 168 Órában olvashatják.
