Orbán Viktor Magyarországa lett a demokrácia halála, már az Egyesült Államokat is féltik ettől a sorstól
Oroszország, Törökország, Lengyelország, a Fülöp-szigetek és Venezuela mellett Magyarország sorsától, a demokratikus visszafejlődéstől félti az Egyesült Államokat a patinás amerikai egyetem, a Harvard University két történész professzora.
Steven Levitsky és Daniel Ziblatt How Democracies Die címmel könyvet írt erről. Művükben – amelyből a Guardian adott közre egy szinopszist – először arra hívják fel a figyelmet, hogy mennyire megtévesztő jelenségről van szó. Az említett országokban látszólag minden a demokrácia játékszabályai szerint történik. Erőszakos hatalomátvételnek nincs jele, nem diktátor, hanem választásokon hatalomra került vezető irányítja az országot, szabad választásokat tartanak, az alkotmány és a demokratikus intézményrendszer többi építőköve - névleg, legalábbis - a helyén marad és öncenzúrára kényszerítve, hatalomközeli tulajdonba hajtva, de a média is végezheti a munkáját. Ráadásul a demokrácia leépítését célzó intézkedéseket a hatalom jogszerűség álarca és ésszerűnek hangzó érvek – korrupció elleni fellépés, választási reform, a bürokrácia karcsúsítása – mögé rejti. Amit művel, az szinte nem is kelt gyanút akkor sem, amikor a demokráciának már csak a látszata van meg, a lényege elveszett.
Orbán Viktor kézfogása Vlagyimir Putyinnal 2017 májusában Pekingben a török és a fehérorosz elnök, Recep Tayyip Erdogan és Alekszander Lukasenko társaságábanBár Orbán Viktor a messzire visszhangzó 2014-es tusnádfürdői beszédében elismerően méltatta a fenti modell szerint működő illiberális országokat, a két történész fő kérdése az, hogy az Egyesült Államok fenyegeti-e az ilyesfajta demokratikus visszafejlődés sorsa. Demagóg politikusok az Egyesült Államokban is feltűnnek – elég Joseph McCarthyra vagy Huey Longra gondolni –, a demokratikus intézményrendszer pedig önmagában nem elég a megfékezésükre. Ez a helyzet tragikus paradoxona is, vagyis hogy a választások útján hatalomra kerülő autokratikus vezetők, a „demokrácia orgyilkosai” ugyanazt a demokratikus intézményrendszert fordítják fegyverként az ellenzékük ellen, és használják fel a demokrácia elpusztítására, mint amelyik amely hatalomra juttatta őket – jegyzi meg Levitsky és Ziblatt.
Ami a történelmet illeti, az amerikai alkotmány több mint 200 éve nyújt garanciát arra, hogy demokratikus játékszabályokat ne szegje meg senki. A fékek és ellensúlyok rendszerét éppenséggel olyan demagógok elleni védekezésül hozták létre, amilyen Trump is, az alkotmány pedig túlélte a polgárháborút, a nagy gazdasági válságot, a hidegháborút, a Watergate-botrányt és – állítják sokan – nyilván túl fogja élni Trumpot is. Levitsky és Ziblatt nincs teljességgel meggyőződve erről. Ahhoz ugyanis, hogy a politikusok ne visszaéljenek a demokratikus intézményrendszernek a lehetőségeivel, hanem tiszteletben tartsák a határokat. A világ demokráciai közül azok működnek a legjobban – emlékeztet a két történész –, ahol az alkotmányt néhány hallgatólagos szabály is támogatja. Az Egyesült Államokban ilyen az egymás iránti tisztelet, vagyis a politikai rivális legitimitásának az elfogadása és az önmérséklet, ami azt jelenti, hogy a politikusok tartózkodnak a visszaéléstől a tisztségük biztosította előjogokkal, csakhogy – hívja fel a figyelmet Levitsky és Ziblatt – ezt a két szabályt egyre többször szegik meg. Ráadásul ez a folyamat nem 2016 november 8-án, Trump megválasztásakor, hanem már az 1980-as években elkezdődött. amikor 2008-ban a demokrata Barack Obamát elnökké választották, már rengeteg politikus, főleg republikánusok vonta kétségbe riválisa legitimitását. Trump csak felgyorsította ezt.
A két történész végkövetkeztetése az, hogy az Egyesült Államoknak tanulnia kell más országok példájából, és figyelnie, hogy hol milyen „végzetes ballépések” vezettek a demokrácia visszafejlődéséhez. „A történelem nem ismétli önmagát, de rímel, az ígérete pedig az, hogy megtaláljuk ezeket a rímeket, mielőtt túl késő lesz” – zárul a cikk.
