Orbán, a probléma, ami nem múlik el

Kezdjük mindjárt az Orbán alkotta, nem létező fogalommal, az „illiberális demokráciával”. Ilyen szóösszetétel nem létezik, valójában autoriter hatalmat jelent, még világosabban: diktatúrát. Két cikk is Orbán Tusnádfürdőn előadott gondolatfüzérét ecseteli.

Magyarország miniszterelnöke immár betonba öntötte a róla kialakult hírhedt képet, mint az „EU problémás gyereke”. A szomszédos Romániában, kisebbségi magyarok előtt tartott beszédében, kifejtette, hogy a „liberális demokratikus társadalmak már nem versenyképesek a világban”, ezért máshol – példaként Kínát, Oroszországot, Törökországot és Szingapúrt felhozva – kell inspirációt keresni.

Gondolatai tovább súlyosbítják a brüsszeli félelmeket: veszélyben a magyar demokrácia. Az említett országokra a sajtószabadság elnyomása, a jogrendszer felrúgása és a civil szervezetek zaklatása jellemző. A magyar miniszterelnök gyakran játszik az ország I. világháború után elvesztett területei visszaszerzésének gondolatával, ami szintén aggodalomra ad okot. Egy olyan időszakban, amikor az EU-nak számos problémával kell szembenéznie, Brüsszelnek könnyebb semmibe vennie Orbánt, de úgy tűnik, a magyar miniszterelnök az a probléma, ami nem fog elmúlni.

A Financial Times egy másik cikkében ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik. Beszámol a magyarországi politikai fejleményekről, a kormánypárt alkotmányos módosításairól, amelyekkel markában tartja az országot, és amelyek joggal keltenek félelmet a külföldi befektetőkben. Bár a Romániában előadott nacionalista beszéd az ott élő kisebbségnek szólt, érdemes tudni, hogy a magyar baloldal gyenge, az igazi ellenzék pedig a szélsőjobboldalon található.

A magyar jegybank lépéseit szintén érdemes szemügyre venni. Miután 2,1%-ra csökkentette az alapkamatot, kijelentette, hogy ezzel vége a két éve tartó monetáris könnyítéseknek. A devizahitelesek számára kártérítést kell fizetniük a bankoknak, amelynek a költsége becslések szerint mintegy 700-900 milliárd forint lesz. Mindez annak fényében, hogy Magyarországot ismét a túlzott deficit eljárás réme fenyegeti 2015 tavaszán az Európai Bizottság véleménye szerint, s ez tovább rombolja az amúgy is feszült viszonyát az EU-val. Az Orbán által megálmodott munkaalapú társadalomban újabb strukturális változás várható az államkapitalizmus irányába, amelynek megvalósítói a kormánybarát vállalatok lesznek. Ebből következik, hogy nagyobb privilégium és támogatás illeti meg őket és könnyebb hozzáférés a pénzügyi forrásokhoz. Az 1990 előtti államilag kontrollált gazdaság szánalmas és dicstelen bizonyítékai ellenére, éppen ezt tervezi Orbán.

Derűs perceket szerez az olvasóknak a Matolcsyról szóló szerkesztőségi blog. Az írás emlékeztet arra, hogy a rendszerváltás előtti szocialista országokban az állami nagyvállalatok saját üdülőket tartottak fenn a dolgozóik nyaraltatására, ám ezeket a piacgazdaság bevezetésével sorra eladták.

Találják ki, mit tesznek most? – kérdezi olvasóitól a blogíró. Az MNB elnöke, Matolcsy György visszarepíti a múltba a munkatársait, és újra nyaraltatni kezd. De nem ám egy lepukkant, ’60-as évekbeli, ízléstelen betontömbben! Nem, ő kastélyt vásárolt Tiszaroffon. A 30 szobás, medencével, wellness-szel, szaunával és minigolf-pályával ellátott, tíz éve felújított 4-csillagos kastélyszállót potom 415 millió forintért vette. – Felháborító – mondja Gőgös Zoltán szocialista képviselő –, hogy a súlyos gazdasági krízist élő országban az adófizetők pénzét a saját kényelmüket szolgáló luxuskiadásokra költik.

Körkérdést intéztünk a régió jegybankjaihoz, ám – mint elmondták – sehol nem áll módjukban ehhez hasonló ingatlanbefektetést eszközölni. Viszont a Magyar Nemzeti Bank munkatársai a 30 szobás kastélyban ismét a legvidámabb barakkban érezhetik magukat.

Ollózta: Markó Beáta

Tartson velünk a

Olvasson mást is az