Orbán, a probléma, ami nem múlik el
Kivételesen a cseh Echo című lap borítójával illusztráljuk a Financial Times elmúlt napokban megjelent számait, amelyekben három egymást követő írás foglalkozik az Orbán Viktor uralta Magyarországgal.
Kezdjük mindjárt az Orbán alkotta, nem létező fogalommal, az „illiberális demokráciával”. Ilyen szóösszetétel nem létezik, valójában autoriter hatalmat jelent, még világosabban: diktatúrát. Két cikk is Orbán Tusnádfürdőn előadott gondolatfüzérét ecseteli.
Magyarország miniszterelnöke immár betonba öntötte a róla kialakult hírhedt képet, mint az „EU problémás gyereke”. A szomszédos Romániában, kisebbségi magyarok előtt tartott beszédében, kifejtette, hogy a „liberális demokratikus társadalmak már nem versenyképesek a világban”, ezért máshol – példaként Kínát, Oroszországot, Törökországot és Szingapúrt felhozva – kell inspirációt keresni.
Gondolatai tovább súlyosbítják a brüsszeli félelmeket: veszélyben a magyar demokrácia. Az említett országokra a sajtószabadság elnyomása, a jogrendszer felrúgása és a civil szervezetek zaklatása jellemző. A magyar miniszterelnök gyakran játszik az ország I. világháború után elvesztett területei visszaszerzésének gondolatával, ami szintén aggodalomra ad okot. Egy olyan időszakban, amikor az EU-nak számos problémával kell szembenéznie, Brüsszelnek könnyebb semmibe vennie Orbánt, de úgy tűnik, a magyar miniszterelnök az a probléma, ami nem fog elmúlni.
A Financial Times egy másik cikkében ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik. Beszámol a magyarországi politikai fejleményekről, a kormánypárt alkotmányos módosításairól, amelyekkel markában tartja az országot, és amelyek joggal keltenek félelmet a külföldi befektetőkben. Bár a Romániában előadott nacionalista beszéd az ott élő kisebbségnek szólt, érdemes tudni, hogy a magyar baloldal gyenge, az igazi ellenzék pedig a szélsőjobboldalon található.
A magyar jegybank lépéseit szintén érdemes szemügyre venni. Miután 2,1%-ra csökkentette az alapkamatot, kijelentette, hogy ezzel vége a két éve tartó monetáris könnyítéseknek. A devizahitelesek számára kártérítést kell fizetniük a bankoknak, amelynek a költsége becslések szerint mintegy 700-900 milliárd forint lesz. Mindez annak fényében, hogy Magyarországot ismét a túlzott deficit eljárás réme fenyegeti 2015 tavaszán az Európai Bizottság véleménye szerint, s ez tovább rombolja az amúgy is feszült viszonyát az EU-val. Az Orbán által megálmodott munkaalapú társadalomban újabb strukturális változás várható az államkapitalizmus irányába, amelynek megvalósítói a kormánybarát vállalatok lesznek. Ebből következik, hogy nagyobb privilégium és támogatás illeti meg őket és könnyebb hozzáférés a pénzügyi forrásokhoz. Az 1990 előtti államilag kontrollált gazdaság szánalmas és dicstelen bizonyítékai ellenére, éppen ezt tervezi Orbán.
Derűs perceket szerez az olvasóknak a Matolcsyról szóló szerkesztőségi blog. Az írás emlékeztet arra, hogy a rendszerváltás előtti szocialista országokban az állami nagyvállalatok saját üdülőket tartottak fenn a dolgozóik nyaraltatására, ám ezeket a piacgazdaság bevezetésével sorra eladták.
Találják ki, mit tesznek most? – kérdezi olvasóitól a blogíró. Az MNB elnöke, Matolcsy György visszarepíti a múltba a munkatársait, és újra nyaraltatni kezd. De nem ám egy lepukkant, ’60-as évekbeli, ízléstelen betontömbben! Nem, ő kastélyt vásárolt Tiszaroffon. A 30 szobás, medencével, wellness-szel, szaunával és minigolf-pályával ellátott, tíz éve felújított 4-csillagos kastélyszállót potom 415 millió forintért vette. – Felháborító – mondja Gőgös Zoltán szocialista képviselő –, hogy a súlyos gazdasági krízist élő országban az adófizetők pénzét a saját kényelmüket szolgáló luxuskiadásokra költik.
Körkérdést intéztünk a régió jegybankjaihoz, ám – mint elmondták – sehol nem áll módjukban ehhez hasonló ingatlanbefektetést eszközölni. Viszont a Magyar Nemzeti Bank munkatársai a 30 szobás kastélyban ismét a legvidámabb barakkban érezhetik magukat.
Ollózta: Markó Beáta
Tartson velünk a
Facebookonis!Olvasson mást is az
angolosan.hu weboldalon!
