Nagyon vagány hegyi suttyó

Ennek a jármű-kategóriának – noha évtizednyi ideje hatalmas biznisz az autógyártóknak – nem sikerült jó nevet találni. Az SUV terjedt el, eszjuvínak kell ejteni, és Sport Utility Vehicle a jelentése. Azaz sportos használati autó, eredetileg amerikaias pickup, azaz platós mini-teherautó, lehetőleg összkerékhajtással. Valaha falusi járgány volt: hét közben szénabálát vitt a lovaknak, vasárnap templomba furikázott rajta a farmercsalád. Aztán felkapták a városiak, jetskit és quadot szállítottak vele. Majd kezdte magát krómcsicsás luxuskocsivá kinőni, amely már csak a peres gumija miatt sem hagyhatja el az aszfaltot, de ott nagyon vagány hegyi suttyónak mutatja magát. Növekvő ellenérzés övezi: balesetkor nagyon veszélyes másokra (rossz az „ütközési kompatibilitása”), rengeteget fogyaszt és szennyez, agresszív, brutális jelenség. Egyes nagyvárosokban a kitiltását fontolgatják, és gúnyosan „Stupid Useless Vehicle” azaz Hülye Haszontalan Jármű néven emlegetik.

Na most erre a Mercedes – amelynek a kínálatában nemcsak az egyik legprofibb munkaterepjáró, a G-osztály szerepel, hanem változatos SUV család is (R-, M- és GL-osztály) – kirukkol egy újabb citycowboyjal, a GLK-val. Ha meg akarjuk érteni döntésének mélyebb indokait, nem elegendő meghallgatni, mint mond a bemutató kapcsán a cégóriás igazgatója, dr. Dieter Zetsche: „A GLK teljessé teszi sikeres hobbiterepjáró-sorozatunkat, kompakt formátumban valósítja meg a Mercedesre jellemző menetkultúrát, dinamikát és biztonságot, s az eddiginél is magasabbra helyezi a mércét.” Érdekes odafülelni dr. Olaf Göttgens márkakommunikációs alelnök szavaira is: „Az emberek minden után érdeklődnek, ami összekapcsolja őket személyes életstílus-megjelenítésükkel. Ezért már évek óta központi célkitűzés, hogy célcsoportjainknak ilyen oldalról is bemutassuk márkánkat. Ehhez tartozik a divat is.”

Éppen ezért költ mesés summákat a csillagos márka Mercedes-Benz-divathetek rendezésére Berlinben, New Yorkban és Los Angelesben, ezért fogadta zsoldjába a „márka arcaként” Eva Padberg csúcsmodellt (az a bizonyos „már a csapból is ő folyik” típus), és ezért kellett a modellkínálatba még egy luxusterepjáró. Divatcikk, személyazonosító névjegy, önfényező eszköz.

Ám vigyázzunk csak: miközben teljes joggal kifigurázzuk az SUV-divat fonákságait, ne mulasszuk el észrevenni, hogy a GLK azért eléggé más, mint a többi. Először is: nem valami nagy böhönc, hanem viszonylag kompakt méretű, nem fogja felkenni a lökhárítója sarkát a parkolóház falára. Baltával kihasogatott szögletes formája ellenére eléggé barátságos fazon, sőt fajtársaihoz képest kifejezetten kulturált jelenség. Valószínűleg tetszést arat majd, hogy nem is akarja eljátszani a Dakar-autót, csak finom stílusjegyekkel utal arra, hogy azért eléggé tisztességes terepjáró-szerkezet lapul a szép ruha alatt. Méghozzá olyan, amely nem kíván különösebb off-road tapasztalatot a tulajdonostól, mert a hétfokozatú váltó éppúgy automatikus, mint az állandó összkerékhajtás, és van a középkonzolon két varázsgomb is: az egyik terepezésre hangolja a motort és a váltót, a másik araszolgatva, óvatosan engedi le meredek lejtőn az autót. Elég komoly pályán próbáltam ki, a gyakorlatban is működik az egész, tényleg gyerekjáték boldogulni vele.

A másik, amiben a GLK felül-, azaz alulmúlja az utcai masztodonokat, a fogyasztás és a levegőszennyezés. Különösen a 2,2 literes, újonnan fejlesztett dízelmotor nyerte el tetszésemet: 170 lóerős, 200 fölött megy, de 7 liter alatt fogyaszt. Ez persze a szabványos adat, amely, mint tudjuk, csak köszönő viszonyban van a ténylegessel, de másoknak a szabványos adata is másfél-kétszer ekkora... Dombos vidéken, mindenféle úton és autópályán is kifejezetten fürge volt a kocsi, élvezetes vezetésre adott lehetőséget.

A harmadik megkülönböztető tényező a futómű. Régebben valamennyi SUV nagyon parasztosan viselkedett a laprugós merev hátsó tengelyével és teherautós rugózásával, de még ma sem mindenkinek sikerül aszfalton és terepen egyaránt jól teljesítő megoldást találnia. A Mercedes viszont bedobta a változó csillapítású Agility-Control futóművet, amely csakugyan hozza azt, amit ígérnek: jól fogja az utat, és zökkenőkön sem rázza szét az embert.

Mielőtt kezd túlzottan dicshimnusszerű lenni ez az írás, elárulom azért, hogy nemcsak kívül kompakt a GLK, hanem belül is, szóval inkább intim, mintsem tágas az utas- és a csomagtér. Terepre a világért se merészkedjenek a gyárilag rászerelt gumikkal, sőt kerüljék a legcsekélyebb sarat is, mert a fellépő kiszálláskor garantáltan összekoszolja a nadrágjukat. Ne hagyják, hogy a „terep-GPS” távolra csalja önöket a civilizációtól, mert csak mankókerék van az autóban. Használják arra, ami: ez egy divatcikk. Hogy annak meg drága? Már akinek...