Múzeum Pier Paolo Pasolininak
Az ostiai hidroplán-kikötőnél találták meg egy elhagyott, száraz ágakkal és gyökerekkel teli részen a sárban 35 évvel ezelőtt Pier Paolo Pasolini holttestét. Ma, éppen ezen a helyen jön létre az író-költő-filmrendezőnek szentelt első múzeum.
Eddig mindössze egy síremléket emeltek neki a bűntett színhelyétől két lépésre. Két galamb szimbolizálja rajta a szabadságot és egy telihold a költőiséget, de a közöny, a nemtörődömség miatt teljesen elhanyagolt állapotban van.
Gianni Alemanno, Róma főpolgármesterének szándéka szerint a múzeum a Torre di San Michele belsejében lesz. A tornyot IV. és V. Pius pápák építtették a hajózás biztonságának garantálására. Restaurálására egy millió eurót biztosit a város, holott legalább kettőre lenne szükség.
A múzeum létesítésének bejelentése azonban vitát váltott ki a jobboldalon. Egyesek szerint a kikötőt mindenképpen meg kell hagyni eredeti állapotában, mert történelmi emlékek őrzője. Innen repülte át az óceánt a harmincas évek elején Italo Balbo, Mussolini légyügyi minisztere két alkalommal. Végcélja először Rio de Janeiro, majd Chicago volt. A Duce hőstettéért légügyi marsall rangjára emelte, ezért ma is egyfajta ikonnak számít a fasizmus nosztalgikusainak. Nem mellesleg Pasolini utolsó filmje, a Salo avagy Szodoma 120 napja éppen az olasz fasiszta rendszer 1943-45-ös végnapjainak iszonyú parabolája.
„Pasolinira emlékezni kell mindazért, amit a kultúra és az irodalom területén tett, osztjuk a véleményt, hogy egy múzeumot kell szentelni emlékének, de ez nem lehet az ostiai hidroplán kikötőnél, ahol soha nem tisztázott és nyugtalanító körülmények között halt meg.” - nyilatkozta Teodoro Buontempo, a szélsőjobboldali La Destra párt vezetője, Lazio tartományi képviselő.
Pasolinit, aki hívő katolikusnak és kommunistának tekintette magát, miközben mind az Egyház, mind az Olasz Kommunista Párt kitagadta, a hivatalos vizsgálat szerint egy homoszexuális fiatalember, a művész állítólagos utolsó partnere verte agyon 1975. november 2-ra virradóra. (Volt abban valami sorsszerű, hogy épp egy olyan nevű településen ért szörnyű véget, amelynek jelentése „ostya”.) Az utóbbi években azonban számos olyan adat és tanúvallomás látott napvilágot, amelyek azt a verziót valószínűsítik, hogy Pasolini politikai gyilkosság áldozata lett. A teljes igazság kiderítésére azonban vajmi csekély az esély.
