Megvan Obama nagy ellenfele - úgy lesz, ahogy lesz

Gingrich, aki eredetileg a Fox Newsnak nyilatkozott, vasárnap kijelentette, hogy kész lesz Romney mögé állni, ha a volt massachusettsi kormányzó a párt augusztusi országos konvenciójára megszerzi a jelöltség elnyeréséhez elegendő küldött támogatását.

Gingrich az előválasztási kampány elején egy rövid ideig vezetett az elnökjelölt-aspiránsok között, de mára a "futottak még" kategóriába csúszott vissza. A volt képviselőházi elnök, aki az elmúlt hónapokban többször is találkozott Romney-val, sajtóforrások szerint anyagi lehetőségeinek végéhez ért - írta az MTI.

Ahogy lesz, úgy lesz

Ha tippelni lehet, a jelen állás szerint az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága ítéletet fog hozni Barack Obama egészségbiztosítási törvényéről. Ha tippelni lehet, alkotmányellenesnek fogja ítélni a kötelező egyéni egészségbiztosítást előíró passzusokat. A tét nagy, Obama egész elnökségét a reformra tette fel. De nem biztos, hogy bukás a bukás - írta az

Nem érdekelte a gazdasági világválság. Nem érdekelte, hogy a közvélemény a munkanélküliség miatt sír. Barack Obamát csak legfontosabb kampányígéretének betartatása érdekelte. Egészségbiztosítást mindenkinek - mondta még 2008-ban, és hasonló véleményen volt egykori pártbeli riválisa, későbbi külügyminisztere, Hillary Clinton is. Így az elnök annak ellenére keresztülvitette az akkor még demokrata többségű kongresszussal az egészségbiztosítási reformot, hogy az emberek többsége harmad- vagy negyedrendű problémaként tekintett erre. Az se zavarta, hogy a republikánus ellenzék az első perctől jelezte, hogy amint teheti, megsemmisíti a törvényt.

Akármit is gondolunk a törvényről - és higgyék el, szinte bármit gondolhatunk is róla -, bizonyosan az elmúlt negyven év legjelentősebb fejleménye volt az amerikai belpolitikában. Hatásában csak a johnsoni reformokhoz, a polgárjogihoz és az első egészségbiztosításihoz fogható. És ahogy azok – és előtte a másik nagy demokrata előd, Franklin Delano Roosevelt New Dealje –, ez is jelentősen kitágította a szövetségi állam hatalmát. Azt mondja ugyanis, hogy ezentúl minden amerikai, aki anyagilag megengedheti magának, köteles lesz egészségbiztosítást kötni. Ha nem, akkor büntetést kell fizetnie, amit a személyi jövedelemadójával együtt hajtanak be. Az amerikai Legfelsőbb Bíróságon zajló per, a Department of Health and Human Services et al., v Florida et al., szempontjából mindegyik mondatnak jelentősége lesz még.

Az egészségbiztosítás ügye így szimplán politikai kérdéssé alakult át, melynek rendezése hirtelen mindkét fél számára fontos és sürgős lett a választások előtt. Jól jelzi ezt, hogy míg a Legfelsőbb Bíróság saját szakértője úgy értékelte, hogy a kötelező egyéni biztosítás adóként értelmezhető, hiszen a büntetést adóként hajtják be, a kormány és a mandátum alkotmányosságát vitató 26 tagállam is azzal érvel, hogy a büntetés nem adó. A kérdés azért fontos, mert az 1867-es Anti-Injunction Act (AIA) értelmében a központi költségvetésnek bevételt hozó adók ügyében a bíróság csak fellebbviteli testületként járhat el, azaz csak abban az esetben, ha valaki már megtagadta az adó befizetését és minden más jogi lehetőséget kimerített.

Hogy a kötelezettség és a büntetés adó-e, bonyolultabb kérdés annál, aminek tűnik. A kormányzat például egészen a mostani perig határozottan azon az állásponton volt, hogy a büntetés adó. Szabályozni is az adótörvényekben szabályozták, és eddig az alacsonyabb szintű szövetségi bíróságokon indult eljárásokat a kormány képviselője rendre elakasztotta az AIA-ra hivatkozva.

A tét nagy. Barack Obama elnök már április 3-án megkezdte a politikai nyomásgyakorlást. A konzervatívok kedvenc érvét elővéve a bírói aktivizmus veszélyére hívta fel a figyelmet, állítván, hogy ha a bíróság, "egy nem választott testület" alkotmányellenesnek ítélné a demokratikusan megválasztott törvényhozás által hozott törvényt, azzal aktív szereplőjévé válna a jogalkotásnak. Az érvelés két szempontból is sajátos. Egyrészt, mi más feladata lehetne egy alkotmánybírósági szerepet is betöltő bíróságnak, mint a törvények felülvizsgálata, adott esetben visszadobása. Másrészt, a liberális álláspont eddig mindig is a bírói aktivizmus pártján állt, például a fegyvertartás jogát szabályozó 2. alkotmánykiegészítés értelmezésekor.

De még ha alkotmányosnak találja is a bíróság a törvényt, sem biztos hogy a kormányzat jól jár. Ez esetben ugyanis a republikánusok érvelhetnek azzal, hogy megsemmisíteni csak egy republikánus elnök és egy republikánus többségű törvényhozás tudja csak. Akármi lesz is, a megosztottság garantált, ahogy a novemberi választás fő témája is adott.