Magyar olimpia

2012. július 31., 09:50

Valóban nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, ráadásul Magyarországnak talán nemcsak érmeket, hanem belpolitikai tűzszünetet is hoz az olimpia, és megkezdődhetnek közéletünk elmúlt két évének legbékésebb napjai:

– talán nem lesznek naponta kiadott diadaljelentések a gazdasági szabadságharc új győzelmeiről, a politikai hadszíntéren elcsitul a csatazaj;
– szünetelnek az újratemetések, a sírrongálások, a szoborállítási kísérletek;
– szünetel az antiszemitázás, a zsidózás, a cigányozás, a buzizás, de még a miniducsézés is;
– senki nem kérdi, ki a f...sz az, aki másként gondolja, mint ahogyan mi gondoljuk;
– elhalkul a Gerő–Romsics-vita;
– halasztódik annak közmegbeszélése is, hogy érdemes-e egy csaknem százéves egykori gettóparancsnokot börtönbe csukni;
– már csak össznépi derűt kelt, hogy a miniszterelnök szerint a kommunisták üldözték a futballt;
– most az sem érdekel bennünket, melyik jobbikos állítja magáról, hogy ő tulajdonképpen önhibáján kívül izraelita;
– az Orbánnak beájult viktoriánusok pihentetik a nyelvüket, csakúgy, mint az önkívületi gyurcsányisták;
– a szocik szexinek és szinglinek készülnek, maguk varrják ráncaikat;
– nyári szünetet tart a lebilincselő LMP-társulat;
– tüntetőleg nem tüntet most sem a Milla, sem a 4K!, sem a Szolidaritás;
– nem grasszál ilyenkor a gárda meg az Őrsereg, a nyilasok is a tévét nézik, és a Gój Motorosok sem berregnek végig a városon és az idegrendszeren;
– nyár van, nyugi, nenyi, vagyis végre itt a nagy nemzeti egyetértés;
– hallgat a parlament, alszik a gyanú, a vádaskodás, az obstrukció;
– most még a zord Budai Gyula sem jelent fel senkit, és a vidám Török Zsolt se durrantgat fülsiketítő petárdát az ATV élő adásában;
– az ötkarikás nyári játékok közben kevésbé keserítjük egymás életét, és álljunk bármely oldalon, most mindannyian Londonra figyelünk, és a mieinkért szurkolunk;
– annyira jókor jön ez most nekünk, mint végkimerülés előtt álló öklözőnek a menet végén a gongütés.