Lőporos hordó – A Balkán csak a gyutacs

Az emlékezetpolitikai és valós érdekkonfliktusok sokasága jelzi: a Balkán-félsziget zsúfolásig telt robbanásveszélyes ügyekkel. Szinte naponta jön valamilyen vészes hír a térségből. Lőporos hordó-e a Balkán? – kérdezi számos elemző. Sokan borúlátóan azt felelik: Európa az, a Balkán csupán gyutacs.

2017. március 4., 19:16

Szerző:

Az államok manapság múzeumokkal üzennek. Nemrég láttam, hogy az észak-görögországi Szalonikiben külön múzeum van, amelyet a „macedón harcnak” szenteltek. Épp ilyen elnevezéssel áll egy másik múzeum Szkopjéban, a Macedón Köztársaság fővárosában. Szaloniki Makedónia székhelye, az ilyen nevű görög tartományé. Ez az egybeesés nem véletlen, s immár 25 éve államközi konfliktusnak is az oka. A két területnek közös a történelmi múltja, de a jelenük konfliktusos. Elnevezésen, jelképeken, ókori történelmi hősök giccses szobrain marakodnak. A görög vétó megakadályozza, hogy a volt Jugoszlávia korábbi köztársasága úgy nevezze magát nemzetközi fórumokon, ahogy neki tetszik. Nem tud NATO-taggá lenni s akadályozzák az EU-csatlakozását is.

Balkán – mondják sokatmondón a hozzáértők. A következő Balkán-háború azonban aligha itt robban majd ki. Van a két országnak elég baja. Görögországot tíz éve a válság kínozza, egyik mentési akciótól a másikig él. Szaloniki utcáin a koldusok, utcai árusok sokasága is mutatja ezt az állapotot. A Macedón Köztársaság sem képes kivergődni a maga politikai válságából, ott a baloldal és a populista nacionalisták patthelyzete okoz zavarokat. Úgy látszik, el vannak foglalva önmagukkal, de soha nem lehet tudni, mikor áll elő olyan helyzet, amikor a felek előveszik a jól bevált nacionalista érveket. És a mai világban mindig számíthatnak külső szereplőkre is. Különösen Oroszországra, ahol elhatározták: megállítják a Balkánon a nyugati nyomulást, megvédik a szláv és az ortodox testvéreket, akár önmaguktól is. Úgy tűnhet, húsz évvel a kilencvenes évek háborúi után a titói Jugoszláviából létrejött új államok részesei a nemzetközi világrendnek. A látszat csalóka.

A kilencvenes évek háborúzása, me­­nekültválsága után sokáig normalizálódni látszott a két legnagyobb posztjugoszláv állam kapcsolata is. Ebben bizonyosan főszerepet játszott, hogy előbb a horvátok, majd a szerbek is uniós tagságra pályaztak. Horvátország ezt elérte, de a társadalomban már a tagság kezdetén erősen euroszkeptikus hangulatok kerekedtek felül. A horvát társadalomban erősen hat az ódivatú nacionalizmus, sok rendezetlen számla maradt a múltból. Zágráb most azzal kellemetlenkedik Belgrádnak, hogy blokkolja újabb fejezetek megnyitását az EU-csatlakozási tárgyalásokon.

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Szerbia kapcsán sok megfigyelő főleg az orosz hatalmi jelenlét destabilizáló szerepét hangsúlyozza. Emlékeztetnek, hogy Oroszország hetven páncélozott harcjárművet és hat MiG–29-es harci gépet ajándékozott Belgrádnak a múlt év végén. Közös hadgyakorlatot is tartottak Dél-Szerbiában Szláv testvériség fedőnévvel, ezen fehérorosz katonák is részt vettek. A műveletek – állították – terrorellenes gyakorlatok voltak. Nem kell túlbecsülni a szerb hadseregnek szállított használt és elavult fegyvereket – vélik mások. Mindenesetre ezek a mozgások elegendők a horvát–szerb fegyverkezési verseny beindításához. Horvátországban a kormány a sorkatonaság visszaállításának valamilyen formáját is tervezi még ebben az évtizedben.

Szerbiával összefüggésben ott van azonban a másik konfliktusforrás: Koszovó. Főleg a Mitrovica környéki szerbek helyzete okozhat konfliktust. A túlnyomórészt albánok lakta államot továbbra sem hajlandó elismerni Szerbia, és vele tartanak szövetségesei, illetve azok az országok, amelyek tartanak az elszakadás precedensétől. Koszovó maga alig-alig képes ugyan az önálló létre, mégis mostanában azt latolgatják, hogy szakítva az eddigi állapottal, önálló hadsereget állítanak fel. Mások a koszovói felszabadítási hadsereg néven működött szerbellenes gerillaszervezet újjáélesztését fontolgatják.

Bosznia-Hercegovina maga a befejezetlenség. A több mint húsz éve az amerikai Daytonban megkötött békeszerződés lezárta a véres háborút, de mára nyilvánvaló, hogy nem hozott megoldást. A muzulmán többségű föderáció szeretné erősíteni a központi hatalom befolyását az orszában, miközben a Republika Srpska nevű szerb államalakulat vezetői az elszakadás, illetve a Szerbiához csatlakozás gondolatával játszanak. Tavaly ősszel jártam Banja Lukában. A helyi ajándékbolt slágere a Putyin orosz elnök katonasapkás arcképével díszített trikó volt. Sokan Oroszországtól várnak segítséget. Hogy ez mi is lehetne és miért késett eddig a gazdasági támogatás, arra nincs válasz.

Koszovó, Bosznia és Albánia is ismételten előjön, amikor az iszlámgyökerű terrorizmusról beszélnek. Tény, hogy a kilencvenes évek délszláv háborúiban megjelentek itt az al-Káida önkéntesei és más fundamentalisták. Sokan le is telepedtek Boszniában. Időnként riportok jelennek meg balkáni falvakról, amelyek az Iszlám Állam részeként léteznek.

A titói Jugoszlávia legkisebb köztársasága, Montenegró májusban akár már tagja lehet a NATO-nak. Persze van, aki feltételezi, hogy Donald Trump esetleg engedményt tesz az oroszoknak, és nem járul hozzá ehhez. Elég amerikai konzervatív van, aki szerint Montenegróra nincs szüksége az atlanti szövetségnek, viszont drága kötelezettséget vállal a konfliktusos térségben az ismerten korrupt rendszer beemelésével. Az oroszok számára Montenegrónak nem csak érzelmi jelentősége van. Nagyon sokan telepedtek oda az elmúlt évtizedekben, köztük van sok nagy vagyonú oligarcha. Az orosz hadiflottának pedig nyilván jól jönnének az egykor a Monarchia által is használt kikötők.



Hitharcosok Koszovóból


A balkáni országok szinte mindegyikében élnek olyan népcsoportok, amelyek a középkorban az iszlámra tértek át. Az albánok nagy többsége muszlim lett, ahogy a romák jelentős hányada is. Mások a szláv nyelvüket megtartották ugyan, de muszlimokként azonosultak az oszmán birodalommal, kultúrájuk is különbözik a velük azonos eredetű, nyelvű keresztény szomszédaiktól. A félsziget muzulmán népcsoportjait kutató Manyasz Róbert orientalistától azt kérdeztem, mennyire járulnak hozzá a feszültséghez ezek a vallási alapon létrejött etnikumok.

Alapvetően nem jelentenek veszélyforrást, sőt a nacionalizmus két évszázados tombolása ellenére éppen a balkáni muszlimok lehetnek a pozitív példa a békés együttélésre – véli a kutató. Erre példa szerinte a szandzsáki vagy a boszniai muszlimok múltja. Ami jelenleg félelmet kelthet a Balkánon is, az a „hazatérő dzsihadisták” potenciális ereje. A legnagyobb veszélynek manapság Koszovó van kitéve, az innen származó hitharcosok Szíria és Irak területén aktív csoportokban hagyományosan vezető szerepet játszanak. Hazaszivárgásuk biztonsági kihívás, ennek alapja a szaúdi befolyás, amely újra erőre kapott a térségben.

Az utóbbi időben a török aktivitás csökkent, köszönhetően a szerb kormány oroszbarát lépéseinek, illetve a boszniai kormányzat erős Öböl-orientációjának. Ennek ellenére továbbra is rendkívül népszerű Erdogan – köszönhetően a Törökországban képzett prédikátoroknak is. Erre építve Manyasz Róbert Ankara visszaerősödését várja.