Lesz-e második Golda Izraelben?
Az Olmert kormányfőbe vetett közbizalom a balul sikerült libanoni háború, majd a sorozatos korrupciós botrányok következtében alapvetően megrendült. A koalíciós pártok közül a Sasz már hónapok óta azzal fenyegetőzik, hogy kilép a kabinetből, ha Olmert Jeruzsálem felosztásáról tárgyal a palesztinokkal. Erre a párt vezetését rabbinikus döntvény is kötelezi. Így sokáig fenyegetett és persze ma is fenyegeti a kormányt, hogy kisebbségben kell tovább vinni az ügyeket. A Likud vezette izraeli jobboldal egységesen előrehozott választásokat követel.
Ezek a hangok a nyáron fel is erősödtek, hiszen Olmert kormányfő ellen hat különböző korrupciós ügyben indított nyomozást a rendőrség. Ebből két ügyben lezárult a nyomozati szakasz és a testület vádemelési javaslattal továbbította jelentését az ügyészségre.
Nyáron olyan mértékben fokozódott a kormányfőre a politikai és társadalmi nyomás, hogy kénytelen volt meghátrálni. Hiszen a miniszterelnöknek - miközben hat különböző korrupciós ügyben kell védekeznie - nem maradhat elegendő ideje, ereje és energiája a köz ügyeit is vinni.
Bejelentette hát, hogy amennyiben a Kadima párt szeptember 17.-i belső választása eredményes lesz, lemond a kormányfői posztról és helyét a győztesnek adja át. A választásokat 1,1%-os, 431 voksot jelentő minimális szavazattöbbséggel Tzipi Livni külügyminiszter nyerte meg. Olmert ígéretéhez híven benyújtotta lemondását Simon Peresz köztársasági elnöknek, aki azon nyomban magához kérette a parlamenti pártok vezetőit.
Bár a 120 tagú Knesszetből mindössze 38-an álltak ki a külügyminiszter mellett, Peresz felhatalmazta Livnit: kezdje meg kormányalakítási tárgyalásait. 42 nap áll rendelkezésére, hogy stabil kormánykoalíciót kovácsoljon össze. Eredeti elképzelése az volt, hogy a jelenlegi csapatot igyekszik egyben tartani. Ám amikor tudomására jutott, hogy Ehud Bárák a Munkapárt elnöke előbb Netanjahuval, a Likud vezérével egyeztetett egy nemzeti szükségkormány felállításáról, megkörnyékezte a baloldali liberális Meretz, valamint az askenázi ortodoxia pártját, az Egyesült Tóra Judaizmust.
E pártokon kívül Livni külső támogatást is remélhet a szélsőbaloldali kommunista és más izraeli arab pártoktól. Ha sikerrel jár ő lesz Izraelben, Golda Meir után a második nő, aki az izraeli kormány élére állhat.
A jobboldal elutasítja a Livni-vezette koalíciót. Különösen nem ért egyet az Olmert -féle konvergencia tervvel, amely a Gázai-övezet után Ciszjordániából, és Kelet-Jeruzsálem arab negyedei java részéből, 98%-ról is kivonná az izraeli katonákat és felszámolna újabb zsidó településeket. Olmert a Knesszetben már indítványozta, hogy fogadjanak el kárpótlási csomagtervet azon zsidó telepesek számára, akik lakóhelyeikről hajlandóak önként távozni.
Álláspontjuk szerint Olmert a korrupciós ügyekben beszennyezett hírnevét akarja megengedhetetlen politikai engedményekkel tisztára mosni. Arra számít, hogy az alapvetően baloldali beállítottságú ügyészség jóindulatúan viseltetik majd vele szemben.
A Likud, Izrael a Hazánk, a Nemzeti Egység - Nemzeti Vallásos Párt egyértelműen új választások kiírását szorgalmazza. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha Livninek nem sikerül kormányt alakítania. Ez utóbbi esetben pedig a jobboldal paradox módon azt éri el ami ellen idáig harcolt. Nevezetesen, hogy Olmert legkevesebb három hónapig még az átmeneti kormány élén maradhat. Ez az ára az előrehozott választásoknak.
