Legyen független Bajorország
Bajorország 1871-ig önálló királyság volt s még a Német Birodalomhoz való csatlakozása után is joga volt saját hadsereget, vasutat és posta- szolgálatot fenntartani. A területre legnagyobb, 12 milliós lakosságával a második legnagyobb német tartomány neve máig Bajor Szabadállam. Kereszténydemokratáinak – egyedüliként a 16 tartomány közül – saját pártjuk van és a bajor konzervatívok időnként felvetik: jobb lenne megint önálló államban.
A gondolatot ezúttal sem holmi kalandor vetette fel, hanem ismert, tekintélyes férfiú. A 74 éves Wilfried Scharnagl újságíró egykor Franz-Josef Straussnak, a háború óta legismertebb és legbefolyásosabb bajor politikusnak volt bizalmasa, az ultrakonzervatív Bayernkurier főszerkesztője. Akiről Strauss miniszterelnök maga állította: ha ő mond valamit, az lyan, mintha én mondanám…
Struass ugyan már régen nincs az élők sorában, de táborának eszméi a szabadállam sajátos, környezete által el nem ismert szerepéről a jelek szerint tovább élnek. Országos érdeklődést keltett Scharnagl most megjelent: „Bajorország egyedül is képes” című könyve. A szerző abban azt fejti ki, mennyire különleges, mind történelme, mind legújabb kori fejlődése szempontjából Bajorország. Amely ugyan a 19. sz.-ban többségi döntéssel csatlakozott a Német Birodalomhoz - a következmények azonban a kisebbséget igazolták, amely tartott a poroszok vezérelte egységes országtól. Scharnagl érvelése szerint a bajorok még a nácizmust is elkerülhették volna, ha nem Berlin alá tartoznak – ami érdekes gondolat, ha felidézzük, hogy a német nemzeti szocializmus szülőhazája éppen Bajorország volt. A szerző mindenesetre úgy véli: a bajoroknak történelmük, gazdasági és kulturális teljesítményük alapján nagyobb és önállóbb szerepet kellene játszaniuk Európában, mint ma, amikor az országnyi tartomány „csak a 350 régió egyike.” Különösen fájlalja, hogy a német tartományok közötti forráselosztás következtében a bajorok teremtette értékek egy részét mások hasznosítják: eddig már 40 milliárd euró került jövedelmükből a szegényebb tartományokhoz, jö9vőre ismét több, mint 4 milliárd. Ugyanakkor, ugyancsak kiemelkedő gazdasági teljesítményük alapján, másoknál nagyobb mértékben járulnak hozzá az EU költségvetéséhez is. Mindeközben Bajorország az egyetlen a 16 német tartomány közül, amelynek 2006 óta kiegyensúlyozott költségvetése van s szintén az egyetlen, amely megedzte az államadósság csökkentését.-Scharnagl fontos érve a bajorok mellett az is, hogy az egyesülés óta másfél millió ember települt oda Németország más tájairól – és nem csak Keletről. Amivel a szerző persze mindjárt cáfolja saját érveit a bajor nép régi keletű eredeti sajátosságairól. Mint köztudott, az országrész korábban nem volt sűrűn lakott, ezért elsősorban ott telepítették le a 2. világháború után a keleti területekről, a Szudétaföldről kiűzött németek millióit.
A kérdésekre, valóban azt szeretné-e, hogy Bajorország ismét önálló állam legyen, az illusztris szerző nem ad világos választ. Csak olyasmiket, hogy „ha kimondjuk, ami kimondhatatlan, akkor az megfontolhatóvá válik…” Ugyanakkor cáfolja, ami pedig a legvalószínűbb: hogy t.i. könyve pártja, a bajor CSU kampányát szolgálja a jövő évi általános és tartományi választásokon. A Horst Seehofer vezette párt ugyan nem ritkán próbálkozott különúttal a berlini koalíciós kormányban, amelynek tagja, ezek azonban nem sok babért hoztak és a CSU miniszterei sem szerepeltek nagy sikerrel. Ugyanakkor a párt népszerűsége hazájában csökken, 2008-ban a korábbi majd 61 százalék helyett csak a voksok 43 százalékát kapta – 2013-ban lehet még kevesebb is.
További írásokat olvashat Németországról a
