Ketyeg a balkáni bomba, és Európa nem tud mit kezdeni vele

Május 31-én a macedón parlament végre kimondhatta, hogy az országnak van kormánya. A decemberi választások óta mostanra sikerült összehozni a szociáldemokraták és az albán kisebbség pártjainak koalícióját. A huszonöt tagú kormánynak, amelyet Zoran Zaev vezet, négy női minisztere van.

Macedónia válsága nem a decemberi választások következménye, annál sokkal régebben tart. Tavaly januárban kényszerült távozni a miniszterelnöki székből Nikola Gruevszki, a jobboldali VMRO-DPMNE párt vezetője. Tizenegy évig kormányozta ez a párt a balkáni államot, s mindent megtett azért, hogy uralmát a világ nyilvánossága elsősorban a „balkáni” jelzővel jellemezze. Azért kellett mennie, mert kiderült, hogy húszezernél több embert hallgattak le törvénysértő módon a hatóságai. Gruevszki módszereiben és ambíciójában is leginkább az Orbán Viktorhoz hasonlított politikusok körébe tartozik. Nemcsak a politikai önkény, a nacionalista uszítás tartozott eszközei közé, de ő is arra vágyott, hogy látványos épületekkel, giccses szobrokkal tömje tele Európa egyik legszegényebb államának fővárosát.

A múlt héten újabb épületet avattak. Ezúttal a szkopjei filharmónia egyébként igényes épületét adták át. Az ünnepség zártkörű rendezvény lett, csak a bukott nacionalisták politikusai jelentek meg. Az új kormánytöbbség még nem vette át a hatalmat, de máris bejelentették, hogy leállítják Gruevszki pénzszívó programját, a Szkopje 2014-et. A főváros átépítése az eredeti összeg tízszeresébe került, s a látvány sokkal inkább a jobboldali agitpropot, mint az egykor Üszkübnek hívott város megújulását szolgálta.

Jellemző egyébként, hogy Gruevszki tavalyi választási kampányában Orbán egyedüli EU-s vezetőként vett részt. A Fidesz harsányan lobbizott a macedón jobboldal mellett az Európai Néppártban is.

Nyilván a közös értékek és a közös módszerek miatt – így a kormányfő. Alighanem helyeselhette azt is, hogy április 27-én Gruevszki különítményeseket küldött a parlamentbe, akik véresre vertek több ellenzéki politikust, így Zaevet, a kormányfői szék várományosát, a szociáldemokraták elnökét is.

MTI/EPA/Georgi Licovszki

A szkopjei politikai válságban most feltehetően rövid szünet következik, ez azonban aligha jelez hosszú távú rendezést. A térségben olyan ellentétek halmozódtak fel, amelyek további, kisebb-nagyobb konfliktussal fenyegetnek. A Balkán tele van lezáratlan ügyekkel, amelyek gyökerei nem is a száz évvel ezelőtti Balkán-háborúkban vagy az első világháború utáni békekötésekben keresendők, hanem a 19. századi orosz–török háborúk körül. Itt találkozik az iszlám, a római katolikus és az ortodox egyház. A Balkán mindig birodalmak martaléka volt: Róma után Bizánc, később az Oszmánok és a Habsburgok jelentek meg. A Balkán a bizonytalan nyelvi és nemzeti azonosságok térsége, ahol a nacionalista ideológiák a legnagyobb kárt okozták. Elképesztő, hogy ez a hozzánk közeli világ mennyire hiányzik a magyar politika és társadalom gondolkodásából.

Macedónia önmagában egyfajta góc. Ráadásul itt vezet az utóbbi évek menekültválságának egyik főútvonala. A belső helyzet érzékenyen reagál mindarra, ami a Földközi-tenger keleti medencéjében és Mezopotámiában történik. Megérzi az arab–perzsa, szunnita–síita ellentétek utórezgéseit is. De van egy sor erős és stabil helyi konfliktus is.

Görögország. Hellász északi tartománya a Macedonia nevet viseli, a görögök azt állítják, hogy egy azonos nevű független állam a térségben maga a területi, bekebelezési követelés. Ezért eddig megakadályozták, hogy az ország hivatalos nevén legyen az ENSZ tagja. FYROM-nak – vagyis volt jugoszláv tagköztársaságnak – kell nevezni. A görögök blokkolják Macedónia NATO-tagságát és EU-csatlakozását is. A görögországi gazdasági válság a nacionalista és szélsőjobboldali és Moszkva-párti hangulatok erősödésével járt.

Bulgária. A bolgár társadalom a mai napig nem tudja megemészteni, hogy a második világháború utáni erőviszonyok és ellentétek miatt a volt Jugoszláviában kialakult a helyi macedón nemzettudat, s önálló fejlődésnek indult az eredendően bolgár nyelv is. A macedónok történelmet is építettek maguknak, amelynek elemeit legalábbis a 20. század közepéig a bolgárok is a sajátjuknak vallják. Bulgáriában az elmúlt hetekben újra kormányt alakíthatott Bojko Boriszov középjobb pártja, a GERB. Az Európai Néppártban betöltött tagsága ellenére a szélsőjobboldali és neonáci pártok koalíciójával, a Hazafiak Szövetségével kötött kormánykoalíciót. Ez fajgyűlölő, törökellenes, cigánypogromokat szervező társaság. Erősen oroszbarát politikát képvisel. A bolgár kormánynak tagja lett a helyi VMRO. Ez, akárcsak Gruevszki pártja, Belső Macedón Forradalmi Szervezetnek nevezi magát. Újabb ok a konfliktusra. Ezzel együtt Macedónia eddig nem írt alá jószomszédi megállapodást Bulgáriával. Az új szociáldemokrata kormányfő erre ígéretet tett.

Szerbia. Belgrád befolyása jelen van a macedóniai közélet szinte minden elemében.

A szerb politika sokszor közvetít orosz hatalmi érdekeket a térségben. A nacionalista Gruevszki-vonal jobban megfelelt Moszkvának, mint a jó nyugati kapcsolatokra törekvő Zaev. A káosz azért is előnyös a putyini politika számára, mert késlelteti Macedónia csatlakozását az EU-hoz.

A szerbeknek azonban még fontosabb az albán kérdés a térségben. Mivel Macedóniában az albánok fontos politikai szereplőből államalkotó társnemzetté kezdenek alakulni, ez biztonsági ügy Szerbiának. Nemcsak, mert Koszovó elszakadásába képtelenek belenyugodni, de Dél-Szerbiában, a Presevo-völgynek nevezett körzetben is több tízezer albán él. A szerb politika és a média a macedóniai politikai alkuk nyomán újra elővette a Nagy-Albánia-fenyegetés vízióját. Ez nemcsak az erős szerb albánellenes érzelmekre reagál, de a terjedő muszlimellenességre is.

Albánia, Koszovó. Tirana jelenleg csendesen szemléli a macedóniai fejleményeket. Pedig a szocialista párti kormányt az elmúlt hetekben többször is megvádoltak, hogy hegemóniára törekszik, s közreműködött a macedóniai albán pártok Tirana-platformjának létrehozásában. Ez a megállapodás lett az alapja a most kormányzást kezdő koalíciónak. Az albánok erős ígéretet kaptak, hogy nyelvük második hivatalos nyelv lesz, s arányuknak megfelelő helyet kapnak Macedóniában. Ez elég volt a három egymással civakodó albán pártnak, hogy csatlakozzanak a szocdemek vezette koa­­lícióhoz. Szerbiában – de különösen az orosz propagandamédiában – folyamatosan azzal vádolják az albán politikát, hogy Nagy-Albánia megteremtésére törekszik. Ez azt jelentené, hogy egyesülne Koszovóval és megszerezné a szomszédos államokban (Montenegró, Macedónia, Görögország, Szerbia) lévő albánok lakta körzeteket. Lehet, hogy vannak ilyen nosztalgiák, de politikai program aligha létezik. Tirana mereven elutasította ezt az esélyt. A volt hadurak által uralt Koszovó nem csábító az albán politikusok számára. Ők szeretnék, ha országuknak sikerülne méltó NATO-tagállamnak és konszolidált parlamenti demokráciának tűnnie. A Nagy-Albánia-víziónak a felvetése is idegességet kelt a Balkánon és a Nyugaton.

Az iszlám. Muszlimok élnek minden balkáni országban, többségük az oszmán hódítás alatt tért át. Török bevándorlók utódai kevesen vannak, a legtöbben Bulgáriában. A balkáni muszlimok az utóbbi évtizedekben ra­­di­­kalizálódtak. Erős lett a szaúdi befolyás, az erdogani Törökország is megerősítette jelenlétét. A boszniai háború, a bosnyákok elleni véres szerb akciók csak fogékonyabbá tették őket a radikalizmusra. Boszniában, Albániában és Koszovóban is vannak „dzsihadista fészkek”. Sok balkáni – a legtöbben koszovóiak – csatlakozott az Iszlám Állam terroristáihoz.

Európa még nem döntötte el, hogyan pacifikálja, integrálja a térséget. De a balkáni bomba csendesen ketyeg.