Kétezer mecset Németországban

A 16 éves gimnazista a szünetben az iskola folyosóján található szekrények mögé húzódott és teljesítette, amit a Korán előír: kabátjára térdelve Mekka felé fordult és elmondta déli imáját. Ezt két évvel ezelőtt a berlini gimnázium vezetése megtiltotta. Indok: az állam semlegessége. „Az iskola a képzés és nevelés otthona, ahol a tanításnak semleges világnézeti és vallási keretben kell folynia“, hangzott az érv.

A diák azonban apjával bíróság elé vitte az ügyet s az igazságszolgáltatás nekik adott igazat mondván: nem megengedhető, hogy az állam értékeljen vagy megkérdőjelezzen vallási nézeteket. A bíróság kötelezte a berlini iskolát: a végleges döntésig biztosítsanak a diák számára olyan helyet, ahol a szünetben zavartalanul imádkozhat. „Elkülönített helyen az imának demonstratív jellege nincs, így nem akadályozza a iskolai életet“ - indokolták döntésüket a bírák .

A fiatal muszlim tehát az ötödik és hatodik óra közötti szünetben arcot és kezet mos, ahogy azt vallása előírja, majd a hatodik óra után megkér egy tanárt: nyissa ki neki az osztályával szembeni termet, ahol régi számítógépeket tárolnak. Itt imádkozhat.

Kérdéses viszont, meddig marad ez így: a berlini szenátus oktatási illetékesei ugyanis további jogi lépéseket fontolgatnak. Attól tartanak, hogy az állami iskolák a döntés következtében a vallásgyakorlás helyszínévé válnak – ám a bírák hangsúlyozták, hogy határozatuk kifejezetten erre az egy esetre vonatkozott.

A média behatóan foglalkozott a témával. Voltak, akik a gimnazista fíút méltatták, aki minden utat végig járt vallása érdekében, míg mások túlzottnak tartották a bírói beavatkozást. Közéjük tartozik Driss Houssini is, aki azt mondja: „egymás között is meg lehetett volna oldani a dolgot.“

Családi ház mint mecset

Houssini a Bochumi Iszlám Kultúregyesület vezetője. A marokkói származású férfi hangsúlyozza, mennyire fontosnak tarja a különböző vallások egyenrangúságát, azok kölcsönös elismerését. „13 éve élek Bochumban, soha nem volt problémám az európai valláskultúrával. Német barátaimmal keresztény templomba is járok, pedig mohamedán vagyok“ - fejtegeti az egyesület mecsetében.
Németországban a mecsetek építését, a vallások védelmét az alkotmány szabályozza. Az alaptörvény 4. cikkelye rögzíti a vallásszabadságot továbbá lehetővé teszi, hogy a hívők, miután kérelmezték, megépíthessék a vallásuknak megfelelő Isten-házát.

Ez, amelyben beszélgetünk, kívülről annyira hasonlít egy hagyományos muzulmán imaházra, mint a citrom a banánra: minaretet vagy kupolákat hiába keres a látogató. Ha a ház oldalán nem lenne kint az Iszlám Kultúregyesület zászlója, többcsaládos lakóháznak vélnénk.

Ennek oka az imaház külső képe: ha az beleillik a környezetbe, kevésbé idegenkednek tőle, tudható meg egy szakértőtől, aki a nyílt mecsetek napja keretében ad elő az épületben. A hallgatóság vegyes: látni muszlim lányokat, asszonyokat, hajuk kendő alá bújtatva és fekete hajú és szemű férfiakat. Sokan sportcipőt és farmert viselnek .
Az imaterem előtt kibújunk lábbelinkből: „Higiéniai okokból vesszük le a cipőt. Mikor imádkozunk, homlokunkkal megérintjük a szőnyeget“, ismerteti Houssini a szokásokat. A teremben néhány férfi beszélget a fehérre meszelt falak mentén, amelyeken arab feliratok olvashatók. Digitális óra jelzi az imák idejét, „Naponta ötször imádkozunk Mekka felé fordulva: hajnalban, délben, délután, este és az éjszaka beköszöntével. És mindig két nyelven. Ebben az irányban van Mekka, pontosan kiszámítottuk számítógéppel. Egyébként ma körülbelül százan jártak itt, örülünk, hogy érdeklődnek vallásunk, kultúránk iránt“ – összegez Driss Houssini.

Hécz-Obermann Andrea