Kártyások előnyben
Az osztrák köznyelv megtartja az angol kifejezést: mostanában egyre többet hallani arról, milyen gondot okoz a braindrain. Elsősorban az orvosok keresik a boldogulást Ausztria határain túl, de a más egyetemeken diplomázottak közül is egyre több negyven év alatti hagyja el hazáját. A megoldás talán az Ausztriában végző nem uniós országbeliek letelepedésének megkönnyítése lehet. SZÁSZI JÚLIA helyzetképe.
A statisztika lehangoló: az évi mintegy 21 ezer kivándorló osztrák egynegyede diplomás, legalábbis érettségizett. Igaz, a külföldön tanuló osztrákok vagy korábban ott munkát vállalók közül ezrek térnek vissza, de a mérleg akkor is negatív. Annyira, hogy a szakértők már a nyugdíjrendszer veszélyeztetésével riogatnak.
Egyes foglalkozási ágazatokból számok is ismertek. Tavaly például 2011 osztrák orvos dolgozott Németországban – előző évben jó kétszázzal kisebb volt ez a szám. Ugyanekkor Svájcban 408, Nagy-Britanniában mintegy 300 osztrák orvos tevékenykedett. Svédország és Dánia is kedvelt célpont. A magasabb fokozattal rendelkezők, a posztdoktorok között még nagyobb arányú az elvándorlás. Az indíték nem túl változatos: máshol jobbak a körülmények, és magasabb a fizetés. Az orvosi kamara már megkongatta a vészharangot: a hiány miatt több helyen képtelenség betölteni egy-egy praxist, nem beszélve arról, milyen kárt szenved a kutatás.
A röghöz kötés gondolata fel sem vetődik, az azonban egyre gyakrabban elhangzik, hogy meg kellene könnyíteni a magasan kvalifikált külföldi értelmiség ausztriai letelepedését. Ez nem is oly egyszerű, pedig a kormány már 2010-ben bevezette az úgynevezett piros-fehér-piros kártyát, vagyis azt a nem uniós állampolgárokra vonatkozó, pontosan meghatározott feltételrendszert, amely határozott előnyt biztosít az eleinte „kulcsmunkaerőnek” nevezett diplomásoknak. Mindenképpen feltétel a német nyelv ismerete.
Bár a külföldiek Ausztriába csábításának is tekinthető manőver nem mindenkinek tetszett – a hazai munkaerő érdekeit védő kamarák és szakszervezetek nem győzték sorolni az ellenérveket –, az intézkedés életbe lépett. És csalódást okozott. 2012-ben a tervezett nyolcezer helyett alig 1500 ilyen kártyát adtak ki magasan kvalifikált személyeknek – igaz, ez kétszer annyi, mint az előző évben. A korlátozás, illetve engedélyezés nem érinti a EU-tagország polgárait, akiknek az unió szabad letelepedést és a hazaiakkal egyenlő bánásmódot biztosít. Hogy ezzel hányan élnek a kedvezményezettek közül, arról nemigen áll rendelkezésre osztrák statisztika, a szakemberek szerint azonban az unióból érkezők általában középfokú végzettségűek. A diplomások vándorlásának célországai nagyjából ugyanazok, amelyek az ausztriai elvándorlásé. Az OECD aktuális tanulmánya szerint a magasan kvalifikált munkaerő Európán kívül Új-Zélandra, Kanadába, Koreába tart, Európában érdekes módon Olaszország vezet.
Időről időre napvilágot látnak adatok arról is, mely foglalkozási ágazatok profitálnak a legtöbbet a piros-fehér-piros kártya előnyeiből, illetve honnan érkezik a legtöbb diplomás munkavállaló.
Nos, a legtöbb nem uniós országbeli menedzsert az informatika területén jegyzik. Utánuk a profi sportolók következnek, ők persze semmiféle előnyt nem jelentenek sem a gazdaságnak, sem a szociális terhek viselése szempontjából. Különösen az osztrák jéghoki-egyesületek tűnnek ki, ők elsősorban kanadai sportolókat importálnak.
A származási országok listáján első helyen Bosznia-Hercegovina áll, utána az Egyesült Államok, majd Oroszország és Ukrajna következik. Az EU-államok közül értelemszerűen a legtöbben Németországból jönnek – tavaly hétezren –, ők azonban nem a legmagasabb képesítésűek, inkább az idegenforgalomban és más szolgáltató ágazatokban helyezkednek el.
A politika persze nincs könnyű helyzetben. A diplomások, képzett közép- és felső vezetők hiánya ugyan kétségtelen gátja a fejlődésnek, a magasabb fizetésekből származó társadalombiztosítási járulék hiányzik a nyugdíjkasszából, ám a hazaiak érdekeit védelmező kamarák és szakszervezetek – a szociális ügyek miniszterének támogatásával – nemigen értenek egyet a piros-fehér-piros kártya feltételeinek könnyítésével. Különösen, mert az EU-ból érkezők szerintük fedezik a hiányt, ráadásul az ő bevándorlásuk szabályozására nincs is lehetőség.
S hogy melyek azok a feltételek, amelyek akadályozzák a probléma megoldását? A megszorítások között szerepel egy olyan kitétel: a harmadik országból érkezett „kulcsmunkaerőnek” minimum havi kétezer eurós fizetéssel kell rendelkeznie ahhoz, hogy megkapja a letelepedési engedélyt. Ráadásul ez a jövedelem nem származhat több állásból. E szabályozás miatt úgy tűnik, hamarosan el kell hagynia az országot annak a 11 éve Ausztriában élő kolumbiai társadalomtudósnak, aki 1600 eurós havi fizetéssel jutna álláshoz. Ez a megélhetéshez bőven elég, a letelepedési engedélyhez azonban kevés, holott tudására szüksége lenne az intézménynek, ahol állást kapna.
A kereseti határ nem életszerű – mondja Sebastian Kurz, a belügyminisztérium menekültügyekben illetékes (néppárti) államtitkára –, hiszen a legtöbb diplomás jóval kétezer euró alatti fizetéssel kezdi karrierjét. Másrészt érthetetlen, hogy a főálláson kívüli mellékkereset miért nem számíthat bele a jövedelembe.
Kurznak más ötlete is van a probléma megoldására. Teljes elismerést kellene például biztosítani a három év alatt megszerezhető bachelor fokozatnak, hogy a természettudományos és műszaki szakokon tanulók ennek birtokában is álláshoz jussanak. A gazdaságnak rájuk ezzel a végzettséggel is szüksége lenne. Ráadásul ezekre a szakokra sokkal több külföldi iratkozik be, mint osztrák.
A magyarokat persze jobban érdekli, hogy az említett foglalkozási ágakban mutatkozó hiány az ő esélyeiket mennyiben befolyásolja. Tapasztalat, hogy a magyar diplomások Ausztriát inkább csak ugródeszkának tekintik – különösen, mert a körükben jobban elterjedt angolnyelv-ismeret itt nem igazán kelendő, szemben például a skandináv országokkal. A nagy multicégeknél persze más a helyzet, sőt, ott esetleg a magyarnyelv-tudást is jó néven veszik. E tekintetben van némi változás: az osztrák cégek terjeszkedési politikája más irányt vesz, és a multik sem feltétlenül budapesti kapcsolatról álmodnak. A magyar orvosoknak, ápolóknak viszont jó hírük van errefelé, kedveltek az informatikusok, a mérnökök, a magyar diplomát értékelik, nem beszélve azokról a fiatalokról, akik évről évre itteni egyetemek végzőseiként kapnak állást Ausztriában.
