Káosz a Kaukázusban
Észak-Kaukázusban az idei esztendő első nyolc hónapjában négyszer annyi terrorcselekményt követtek el, mint tavaly egész évben. A hadsereg és a szövetségi rendfenntartók 149 embere vesztette életét, 384-an sebesültek meg. A szeparatisták vesztesége 167 fő, fogságba 298-an estek. Ezek az adatok is arról tanúskodnak, hogy Moszkva változatlanul nem képes teljes ellenőrzése alá vonni Oroszország „lágy altestét”. KULCSÁR ISTVÁN írása.
Egy évtizeddel ezelőtt ért véget Oroszország második csecsen háborúja. A térségből nagyrészt kivonták a szövetségi katonaságot, az újjáépítés (ha nem is a lelkekben) befejeződött. Csecsenföld fővárosa, Groznij – a Le Journal du Dimanche ott járt tudósítója szerint – „luxusüzleteivel, gazdagon díszített épületeivel és épülő felhőharcolóival holmi olajsejkségre emlékeztet. E díszletek mögött azonban tíz évvel a háború után is félelem és erőszak uralkodik”.
A szeparatisták (terroristák, banditák, fegyveresek, iszlám dzsihádisták – nem kívánt rész törlendő) küzdelme a szövetségi erők ellen sehogy sem akar véget érni, sőt, a fent idézett adatok tanúsága szerint éppenséggel fokozódik. Ebben az aszimmetrikus háborúban a jelentősebb ellenállási gócokat már évekkel ezelőtt felszámolták, ugyanakkor a gerilla-hadviselés, a terrorakciók sora egyre több vidékre, észak-kaukázusi köztársaságra terjed ki. Célpontjaik: a rendőrség, a helyi vezetők, az infrastruktúra vagy bármely olyan hely, ahol sok ember van jelen.
Merénylők a terroristák
Íme, csupán néhány az utóbbi hónapok nagyobb visszhangot kiváltott incidensei közül.
Július végén a Kabard-Balkár Köztársaságban felrobbantottak a Bászkan folyón egy 25 megawattos vízerőművet. Néhány nappal később a közelben lelőttek három katonatisztet, augusztus végén Nalcsikban, a köztársaság fővárosában tűzharcot vívtak a belügyi csapatokkal.
Ingusétiában robbantást hajtottak végre egy piacon, és merényletet kíséreltek meg egy imám ellen. (Ebben a köztársaságban az elmúlt öt évben 400 rendőrt öltek meg.)
Az észak-oszétiai Vlagyikavkaz központi piacának bejárata előtt végrehajtott öngyilkos robbantásban 15-en meghaltak, 80-an megsebesültek.
Dagesztánban felrobbantották a Manasz és Acsi közötti, majd néhány nappal később az Inbcshe és Izbirbas közötti vasútvonalat. Szeptemberben egy robbanóanyaggal teli autóval öngyilkos merénylő Bujnakszkban megpróbált behatolni egy katonai táborba. Ezt megakadályozták, de három katona így is életét vesztette, 33-an megsérültek. Lőfegyverből súlyosan megsebesítették Kizljar város alpolgármesterét, ugyanott elraboltak, majd lefejeztek egy határőr alezredest. A dagesztáni fővárosban, Mahacskalában lelőtték egy fegyintézet parancsnokát. Centorojba, Ramzan Kadirov csecsen elnök szülőfalujába behatolt egy 30 főből álló fegyveres csoport, épületeket gyújtott fel. A tűzharcban elesett 12 felkelő, illetve 5 rendőr.
Ezek hivatalos, többé-kevésbé hiteles adatok. Arról azonban, hogy a szövetségi hatóságok emberei, de különösen a helyi „oroszbarát” kiskirályok (mindenekelőtt az első csecsen háború után Moszkva oldalára átállt Kadirov) fejvadászai eközben hány polgári lakost zaklattak, raboltak el, kínoztak és öltek meg, nincsenek hiteles adatok. A Memorial nevű polgári jogi mozgalom képviselői és a helyi ombudsmanok számos ilyen esetet rögzítettek, illetve kértek számon az illetékesektől, de szinte minden esetben eredménytelenül.
A fegyveresek, a terroristák, az öngyilkos, gyakran női merénylők többsége ma már rendszerint nem is annyira elvi okokból fog fegyvert, hanem törzsi klánok vagy egyes személyek közötti (vér)bosszúból, vagy mert a körös-körül tapasztalható terror, korrupció, munkanélküliség miatti tehetetlen elkeseredésében egyszerűen nem lát más kiutat. De persze teszi ezt rendszerint valamilyen ideológiai mázzal leöntve. Vezéreik, ihletőik különféle hangzatos jelszavakkal folytatják küzdelmüket.
A Kaukázusi Emirátus emírjének nevezi magát a csecsen Doku Umarov, akit immár az Egyesült Államok is felvett a nemzetközi terroristák listájára. Miközben már több ízben költötték halálhírét, a szövetségi elhárítás évek óta hiába próbálja kézre keríteni. Nagy valószínűséggel ő állt két, a Kaukázustól távol végrehajtott és többtucatnyi emberéletet követelő terrorakció – a Néva expressz tavalyi felrobbantása és a moszkvai metróban idén tavasszal elkövetett robbantás – mögött. Honlapjuk legújabb közlése szerint azonban a csecsen ellenállók új vezért választottak helyette, egy Huszein Gakajev nevű hadúr személyében. Október közepén állítólag már az ő emberei akartak végezni a grozniji parlament tagjaival, amikor is a lövöldözésben hárman meghaltak, tizenheten megsebesültek.
Putyin reterátja
Más csoportok vezetői szélsőséges vahabiták, helyi emíreknek neveztetik magukat, az iszlám szent háborúját hirdetik. Annak idején ők szervezték a moszkvai művelődési házban, majd az észak-oszétiai Beszlánban az iskolai túszejtést. Már nem tartják ennyire egyértelműnek a helyzet közeli ismerői a rengeteg áldozatot követelő 1999-es moszkvai házrobbantások ügyét: Putyin egyes politikai ellenfelei szerint ugyanis ezeket az akciókat az ő titkosszolgálata hajtotta végre provokatív céllal, hogy legyen ürügye lecsapni az akkor még sokkal jelentősebb erőt képviselő csecsen szeparatistákra.
Az évtized elején Vlagyimir Putyin a többi között éppen azzal erősítette meg elnöki hatalmát, és tett szert népszerűségre az orosz lakosság körében, hogy megígérte: „A reterátba fojtjuk a terroristákat.” Dmitrij Medvegyev – aki állítólag ebben a kérdésben is részben más nézeteket vall, mint elődje s egyben lehetséges utódja – egyéb, célravezetőbb módszerekkel kíván véget vetni az észak-kaukázusi nyugtalanságnak.
Ő sem veti el ugyan a kemény fellépés szükségességét, de nem erre helyezi a hangsúlyt. Januárban elnöki rendelettel létrehozta a külön Észak-Kaukázusi Szövetségi Körzetet, és élére nem szilovikot (katonát, rendőrt), hanem pénzügyi tapasztalatokkal rendelkező közigazgatási szakembert állított Alekszandr Hloponyin személyében azzal, hogy elsősorban társadalmi, gazdasági eszközökkel próbáljon úrrá lenni a puskaporszagú káoszon. Azonban az ő keze is meg van kötve, nem utolsósorban azért, mert egyhamar aligha szabadulhat meg az olyan erőszakos, önfejű, banditamódszerektől sem visszariadó s ezzel a helyi ellenállást szító csatlósoktól, mint például Ramzan Kadirov csecsen elnök, akikre Moszkva kénytelen támaszkodni.
Katasztrófaturizmus
Az orosz kormány honlapján a minap megjelent az Észak-Kaukázus tizenöt évre szóló szociális-gazdasági fejlesztésének stratégiája című dokumentum. Fontos helyet foglal el benne százezer új munkahely megteremtése a térségben, elsősorban a könnyű- és az élelmiszeripar, a mezőgazdaság, de főként az idegenforgalom fejlesztése révén. Félő azonban, hogy a turisták (mind az oroszok, mind a külföldiek) nemigen fogják törni magukat azért, hogy felkeressék az Észak-Kaukázus vadregényes tájait. Hacsak a katasztrófaturisták nem.
