Kalaphajigálók

Az amerikai politikában axiómának számít: ha a hivatalban lévő államfő újra indul(hat), pártjában gyakorlatilag senkinek sincs esélye arra, hogy az elnökjelölt személyét a választás előtt néhány hónappal jóváhagyó pártkongresszuson eredményesen szembeszállhasson vele. Így aztán nagyjából háromnegyed évvel az előválasztások előtt mindig csak a másik nagy párt köreiben indul meg a küzdelem az elnökjelöltség elnyeréséért. Mielőtt azonban a jelöltaspiránsok hivatalosan is bejelentenék indulási szándékukat, rendszerint azzal árulják el magukat, hogy elkezdik tesztelni a pénzügyi támogatókat és a szavazókat. Aki választási alapjára nem gyűjt össze néhányszor tízmillió dollárt, annak belefognia sem érdemes a kampányba. A szuperhatalom vezető posztjára ácsingózó politikusok, akik többnyire jelenlegi vagy volt kormányzók, szenátorok, képviselők, most saját szavazói bázisukon túlmerészkedve, sorra tünedeznek fel, „mutatják magukat”, tartanak gyűléseket más szövetségi államokban, azok közül is Iowát és New Hampshire-t részesítve előnyben. Jóllehet mindkettő a kisebb lélekszámúak közé tartozik, a választás évének elején hagyományosan ezekben tartják az első elnökjelölt-állító pártgyűléseket, illetve előválasztást. Márpedig aki ezeken számottevően lemarad, az jobban teszi, ha kiiratkozik a további kampányból, és ennek az ellenkezője is igaz: aki ott jól szerepel, az számíthat rá, hogy – amerikai kifejezéssel élve – sokan „felugrálnak majd a zenekari kocsijára”, vagyis a hólabdaeffektusra.

Obama és Oszama

Egyelőre azonban azt sem lehet igazán megbecsülni, hogy a Republikánus Párt bizalmát végső soron elnyerő férfiú vagy hölgy milyen eséllyel indulhat majd Barack Obama ellen a 2012. november 6-án tartandó elnökválasztáson. Nagyon sok függ például attól, hogy mi valósul meg addig a meglehetősen kompromisszumosra sikerült, a lakosságot mégis mélységesen megosztó egészségügyi reformból. Értelemszerűen a hivatalban lévő elnök malmára hajtja a vizet a gazdasági fellendülés. Ez a folyamat azonban, bár megkezdődött, az elmúlt hónapokban máris lelassult, sőt a munkanélküliség szintje is megint lassú emelkedésnek indult. Aligha fog a jövő év végéig csökkenni az Egyesült Államok mind veszedelmesebb, a közvéleményt joggal aggasztó eladósodása. Ugyanakkor ugrásszerűen növelte az elnök népszerűségi indexét Oszama bin Laden levadászása, viszont egyebekben az afganisztáni „demokratizálási művelet” alakulása aligha ad okot a derűlátásra. És a republikánus elnökjelölt kiválasztásánál nagy súllyal esik a latba, hogy a kül-, de főként a bel- és a gazdaságpolitika kulcskérdéseiben melyik jelölt mit képes a demokrata párti elnökkel szemben ígérni. Figyelemre méltó, hogy az utóbbi években egyre megosztottabbá váló amerikai társadalomban mennyire felerősödtek a radikális jobboldali, populista, bevándorlás- és iszlámellenes, gyakran alig burkoltan rasszista hangok, megnyilvánulások. Ebből azonban még nem feltétlenül következik, hogy a republikánus jobbszárnyat képviselő vagy az azon is túlmutató ultrakonzervatív Tea Party mozgalom valamelyik híve nyeri el a választók bizalmát.

Két republikánus

A republikánus elnökjelöltség megnyeréséért gyakorlatilag egy éven át vívandó futam két éllovasának e percben Mitt Romney-t, illetve Newt Gingrichet tartják.

A 64 éves Romney nemcsak USA-szerte jól ismert politikus, hanem az elnökválasztási küzdelem veteránja is. 2008-ban, az Obama republikánus kihívójának tisztéért vívott párharcban alig maradt alul McCain szenátorral szemben. Kampányában a jelek szerint a gazdasági kérdésekre fog összpontosítani. Azt mondja: országuk alig „néhány hüvelyknyire” van csak attól, hogy megszűnjön szabadpiaci ország lenni. (Értsd: Obama a szocializmusba vezeti Amerikát.) Párttársai Romney ellen azt hozzák fel, hogy massachusettsi kormányzó korában ugyanazt a mindenkire kiterjedő egészségügyi biztosítást vezette be államában, amelyért a konzervatívok oly hevesen támadják Obamát. Romney hátránya lehet az is, hogy mormon vallású. Az Utolsó Szentek Jézus Krisztus Egyháza ellen ugyanis – részben mássága, bizonyos fokú titkolózása miatt – a protestáns, de a katolikus lakosság jelentős része is erős előítéleteket táplál.

Egy „szekuláris, szocialista gépezet” irányításával vádolja Barack Obamát Newt Gingrich is, aki szerint ez „legalább akkora fenyegetés Amerikára nézve, amilyen a náci Németország vagy a Szovjetunió volt”.

A most 68 éves politikus vezetésével kerültek 1994-ben – csaknem négy évtized után első ízben – többségbe a republikánusok a képviselőházban, amelynek ő lett az elnöke. Pár évvel később viszont nagyot bukott, és visszavonult a politikai életből. Ezért is nevezik most „comeback kid”-nek (visszatérő kölyöknek). Az amerikai politikusok között állítólag neki van a legmagasabb IQ-ja. Katolikus létére kétszer vált el, mindkétszer azért, mert megcsalta a feleségét. Harsányan iszlámellenes, szereti emlegetni a „homoszexuális és szekuláris fasizmust”, de tett már gúnyos megjegyzést a Legfelsőbb Bíróság egyetlen spanyol ajkú nőtagjára is.

Futottak még...

Harley Davidson motorján javában járja az Egyesült Államok keleti partvidékét, és találkozgat az ottani lakosokkal a hasonlóan konzervatív beállítottságú volt alaszkai kormányzó, Sarah Palin. Az azóta televíziós műsorvezetést is vállalt – mindenféle szempontból vidéki – hölgy 2008-ban McCain mellett már az alelnökjelöltségig is eljutott. Egyes felmérések nem Gingrichet, hanem őt teszik a második helyre a republikánusok népszerűségi listáján.

A republikánusok között ritka az afroamerikai. De éppen ilyen az amerikai álmot megtestesíteni látszó 43 éves Herman Cain, akinek nagyszülei még egy déli ültetvényen dolgoztak. Ő viszont egyetemet végzett, s idővel a Godfather (keresztapa) nevű pizzacég főnöke és rádiókommentátor lett. Bevándorlás-, iszlám- és abortuszellenes. Az afroamerikai választóknak esetleg alternatíva lehet Obamával szemben, feltéve, ha nem vélik úgy: nomen est omen. (A Cain a bibliai Káin angol írásmódja.)

Az 55 éves norvég származású, harcos Izrael-barát, nem kevésbé fundamentalista minnesotai képviselőnő, Michele Bachmann a többi között azzal próbál hatni republikánus híveire, hogy öt gyermek anyja, és huszonháromnak a gyámja.

Ron Paul texasi képviselő szülészorvos, most harmadszor próbál szerencsét, de alighanem esélytelenül. Ha mégis sikerülne neki, 77 éves korában vonulna be a Fehér Házba. (Az eddigi elnökök közül a korelnök, Ronald Reagan is csak 70 volt, amikor első ízben ült be az ovális irodába.)

A további önjelöltek – a dolgok pillanatnyi állása szerint – legalább ennyire esélytelenek.