Kaczyński–Orbán két jó barát

A szerző úgy véli, az Európában olyan nagy visszhangot kiváltott beszédet Lengyelországban is érdemes tanulmányozni, mert a magyar miniszterelnök egyértelműen azt fejtette ki, amit évek óta, ha halványan is, de Jarosław Kaczyński ígér a lengyeleknek, és amit a 2005–2007-es kormányzása alatt tett.

A modern liberális demokráciák csalódást okoztak – közölte Orbán. A válság kiderült, mert nem sikerült erős nemzeteket építeni, rosszul szolgálták azok érdekeit, gyakran éppenséggel figyelmen kívül is hagyták azt. Eljött az idő az illiberális demokráciára, sőt lehet, hogy a „nem demokráciára” – folytatta a magyar vezető –, amelynek bizonyítéka Kína, Törökország vagy Oroszország sikere. És jelezte, hogy Magyarország is elveti a hatástalan „nyugati dogmákat”.

Mindezzel Orbán – lehet, hogy nem tudatosan – meghajolt Kaczyński előtt. Mert éppen ilyen rendszert, amely ellentétes az egyén és a kisebbségek jogaival, akart bevezetni a PiS a kormányzása alatt. A magyar kormányfő rájött arra, hogyan kell hatásosan leplezni diktátori ambícióit.

Ahelyett, hogy a liberális demokráciát részesítené előnyben, Orbán szerint erős államra van szükség, azaz szabályozni az állampolgárok tevékenységét és ambícióit úgy, hogy azok a nemzet érdekeit szolgálják. Természetesen azt, hogy mi a nemzeti érdek, a hatalom határozza meg. Ez a diktatúra mintaképe, amely nem tér el attól, amit Putyin vagy a kínai hatalom tesz. De ne felejtsük el – írja a szerző –, hogy ennek a politikai vonalnak az egyik úttörője a volt miniszterelnök, Kaczyński volt, igaz, nem túl sikeres, de nagyon ambiciózus.

A PiS elnöke úgy gondolta és ma is úgy gondolja, hogy más népek szabadságának kárára definiálhatja a nemzeti érdeket. Lengyelország az Európai Unióban? Igen, de csakis Kaczyński feltételeivel, és aki ennek ellentmond, az Lengyelországot német gyarmattá teszi. Egy idő óta a PiS vezetője úgy véli, hogy a nemzet érdeke a legális művi terhességi megszakítás lehetetlenné tétele, és az egyházzal együtt megpróbálja az igen szigorú abortusztörvényt még a jelenleginél is kevésbé megengedővé tenni. Szintén nem is olyan régen Kaczyński azt is kijelentette, hogy ha kormányra kerül, megszűnik az olyan kulturális rendezvények anyagi támogatása, amelyeket ő a hagyományok felrúgásának tart. Orbán tapsolna ennek.

Kaczyńskit és Orbánt összeköti az ő egyedül üdvözítő politikájuk ellenségeinek megszállott keresése. Orbán legutóbbi beszédében mint a külföldi érdekeket szolgáló ügynököket nevesítette a vele szemben álló ellenzéki civil szervezeteket, amelyek Magyarországon kívülről kapják a támogatást, akár az uniótól. Ugyanezt teszi Oroszországban Putyin. A PiS vezetőjéhez is közel áll a gondolat, hogy az ő ellenfelei nem Lengyelországot, hanem idegen érdekeket szolgálnak, és ez magában foglalja a független médiát is.

Mint azt Orbán nyilatkozta, Magyarországon a liberális állam vagy a jóléti állam helyét átveszi a tisztességes „munka állama”. A munka a szabadság helyett a fasiszta vagy a fasizálódó ideológiák klasszikus tétele. Kaczyński az ilyen szélsőséges formulához nem nyúl – nemrégiben még Orbán sem mert egyenesen ilyen programot hirdetni, emlékeztet a kommentár.

A két vezetőt azonban megkülönbözteti Putyinhoz való viszonya. Kaczyński az Oroszország elleni szankciók mellett tette le a voksát, Orbán ellenzi ezeket. Egyikük keménysége, másikuk tanulékonysága tanácstalanságukban azonban találkozik. Mert Kaczyński meggyőződése, hogy az unió annyit ér, amennyit meghajol diktátuma előtt, pont úgy, mint Orbán esetében.

Nagyon élesek a lapban megjelent olvasói kommentárok is. Az egyik szerint ez a politika a recept a következő világháborúra. Egy másik úgy véli, Kaczyński Lengyelország és a lengyelek ellensége, akit alkotmánybíróság elé kellene állítani. Egy harmadik még kritikusabban fogalmaz: „Putyin, Orbán, Hitler, Kaczyński – ugyanaz a filozófia, ugyanaz a hatalomgyakorlás.”