Inkább csak taktikai manőver a Fidesz felfüggesztése, a néppárti döntés se nem hús, se nem hal
– A német szocialisták listavezetőjeként mit szól ahhoz a kompromisszumhoz, amit az Európai Néppárt Orbán Viktorral kötött?
– Számomra nagy öröm, hogy nem kell az Európai Néppárt tagjának lennem, és még tisztábban látnom, mi zajlik ott. Azt hiszem, olyan megoldást kerestek, amely igazán senkinek sem fáj. Mi évek óta kérdezzük kereszténydemokrata partnereinket, mit remélnek attól, hogy újra és újra meghívják Orbán Viktort vezető testületeik különböző fórumaira, komoly problémákat vetnek fel neki, aztán elfogadják, bármit mond is. Természetesen nem az én dolgom, hogy tanácsot adjak nekik, de azt hiszem, most már el kellett volna dönteniük, hogy mit akarnak. A kereszténydemokraták gyakran megjegyzéseket fűztek a magyar fejleményekhez, de határozott lépéseket sohasem tettek. Voltak közöttük olyanok is, elsősorban a bajor keresztény-szociális unió vezetői, akik tulajdonképpen biztatták is Orbán Viktort.
– De miért most szánták el magukat? Ha ugyan elszántságnak nevezhető e mostani állapot.
– Most, hogy nem tetszett nekik, ahogyan Jean-Claude Juncker megjelent a Fidesz plakátjain, attól tartottak, hogy a szavazók is látják, amit ők. Világos döntés azonban most sem született, amire jutottak, az afféle se nem hal, se nem hús félmegoldás: sokkal inkább csak taktikai manőver, amely mögött nincs igazi elhatározás. Nyilvánvaló, hogy a mostani megoldás szavatossága csak 62 nap, amennyi a választásokig hátravan. Szerintem az után már nem tudják elkerülni, hogy végül tisztázzák, mi is az álláspontjuk. Mert amire jutottak, az még Orbán konzervatív kritikusait sem elégíti ki.
– A ZDF tévé hétvégi show-műsorában három okot említettek, hogy miért nem lépett fel a Néppárt határozottabban: Audi, BMW, Mercedes. Nem gondolja, hogy a nagy német cégeknek van bizonyos felelősségük a magyar demokrácia állapotáért?
– A műsorban arról volt szó, hogy esetleg befolyásolnák a német politikusokat. Nem hinném, hogy erre módjuk lenne. A német társadalomnak, a német politikai közösségnek egyáltalán nem áll érdekében, hogy a cégeink külföldre menjenek olcsó munkaerőért. Nekünk az lenne a legjobb, ha otthon teremtenének munkahelyeket a németek számára.
– Értem. Engem viszont az érdekel, hogy együttműködnek-e a Fidesz rendszerének fenntartásában.
– A cégek mindenütt az üzleti hasznot keresik, ez a politikájuk is. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne társadalmi, szociális felelősségük. Partnereim ma arról tájékoztattak, hogy, itt Magyarországon igen súlyos egyenlőtlenségek vannak, és nekem meggyőződésem, hogy minden nagyvállalatnak vállalnia kell a rá eső felelősséget azoknak az országoknak a munkásosztályáért, ahol befektettek.
– Ön most a szocialistákhoz jött, így nem is találkozott magyar partnerével, Trócsányi Lászlóval. Azért hadd kérdezzem: igazságügy-miniszterként mit gondol a magyar bírósági rendszer reformjáról, a sokat vitatott közigazgatási bíróságok létrehozásáról?
– A legfontosabb, hogy minden uniós tagországnak gondoskodnia kell a bíróságok valódi függetlenségéről. Természetesen különböző országok különböző módokat találhatnak erre, de egyes részmegoldások vizsgálata nem ad lehetőséget arra, hogy az alapkérdésre feleljünk. Az egész rendszert egyben kell látnunk. Azt nagyon is problematikusnak tartom, ha különféle módosítások után kijelentik, hogy lám, az egyik dolog nálunk pontosan úgy működik, mint X uniós országban, a másik megoldásunkat pedig láthatják Y államban. Lehet, hogy azokban az országokban, amelyekre hivatkoznak, a rendszer biztosítja a bíróságok függetlenségét, miközben az összeválogatott elemek együtt már kétségessé teszik a jogállamiságot. Az alapkérdés ez: képes-e az igazságszolgáltatás rendszere ellenőrizni a politika világát? Igen vagy nem? Érvényesül-e a hatalom megosztása? Igen vagy nem?
– És mit gondol a magyar helyzetről? Igen vagy nem?
– Vannak, akik Magyarország esetében kétségeket fogalmaznak meg, de állásfoglalásra ebben az ügyben az európai bíróságnak van jogosítványa. Lengyelország esetében létezik jelentős kifogásokat megfogalmazó luxemburgi határozat: az Európai Bizottság ennek alapján indította el Varsó ellen a 7. cikkely szerinti eljárást.
– A német szocialisták európai parlamenti programjának része az uniós minimálbér bevezetése és az egész unióra kiterjedő szociális háló rendszerének kialakítása. A magyaroknak mindkét programpont tetszik, de ön szerint ki állja majd a számlát? Az ön német választói?
– Egyáltalán nem. Az emberek tudatába mélyen beivódott az a hamis elképzelés, hogy a szociáldemokraták a német választók zsebéből ki akarják venni a pénzt, hogy elküldjék a déli és keleti tagállamokba. Ez egyáltalán nem így van. A minimálbérek esetében a szociális Európa, a közös szociálpolitika azt jelenti, hogy azért nem a választóknak kell fizetniük, hanem például pont azoknak az autógyáraknak, amelyeket ön is említett. A nagy multik valójában Európa-szerte nem fizetnek adót. Néha támogatásként visszakapják, amit befizetnének, vagy eleve nem tesznek semmit a közösbe, mint például a Google, a Facebook vagy az Amazon. Az OECD-vel együtt dolgozunk a minimumadó tervén. Ez egyelőre még sci-finek hangzik, de valójában egyáltalán nem az, hiszen az Egyesült Államokban már bevezettek valami hasonlót.
– Mit jelent az európai minimálbér? Mindenütt ugyanazt az összeget?
– Nem. Javaslatunk szerint ezt az átlagjövedelem arányában kell meghatározni, méghozzá úgy, hogy minden tagországban minden dolgozó ember normálisan meg tudjon élni abból a pénzből, amit a munkájával keres. Ez mindenütt az átlagos fizetés hatvan százaléka lehetne. Az ilyen minimálbér bevezetéséből az összes uniós ország dolgozói profitálhatnának. Ez eszköze lehetne a szociális dömping megszüntetésének is. Ha a magyarok nem csak töredékét kereshetik meg otthon, mint mondjuk Németországban, akkor sokkal többen maradhatnak otthon. Ennek a német választó is örülhet, mert nálunk is emelkedhet a minimálbér, amelyet Németországban csak a közelmúltban, az utolsók között vezettek be, de még mindig sokkal alacsonyabb, mint számos más nyugat-európai országban. Óránként alig több kilenc eurónál, pedig az átlagos órabér hatvan százaléka 12 euró lenne.
– Nálunk és önöknél is népszerű lehet az a kezdeményezés, amit a szocialisták pedzegetnek mostanában: az európai lakáspolitika.
– Igen, különösen a nagyvárosokban, például Berlinben, Münchenben olyan magasra emelkedtek a lakbérek, hogy azokat egy átlagos jövedelemből már nem lehet megfizetni. A fiatalok ezért kiköltöznek a városból kétórányi utazásra, ami elviselhetetlen helyzeteket teremt. Természetesen jó, ha vannak nemzeti megoldások, de örülünk, hogy listavezetőnk, Frans Timmermans azt javasolta: a szociális lakások építésére a legnehezebb helyzetű önkormányzatok vehessenek igénybe uniós alapokat is.
– Manapság a szocialisták nem állnak nagyon jól Európában. Ön számít-e arra, hogy megerősödnek? Vagy legalább arra, hogy a populistáknál több szavazatot kaphatnak?
– Ez országonként nagyon különböző. Vannak országok, ahol népszerű a baloldal, például Spanyolországban, Portugáliában vagy Svédországban.
– Értem, de a kérdésem arra vonatkozik, hogy az EP szociáldemokrata frakciójában többen lesznek-e, mint ahány euroszkeptikus bekerül.
– Amikor az Európai Szocialista Párt szóba kerül a médiában, jellemző módon apokaliptikus víziókat festenek fel, miközben a valóság más, színesebb. Vannak országok, ahol nagyon jól teljesítenek a szocialisták, vannak, ahol rosszul, és számos fokozat van a kettő között. A mostani választások különlegessége pont az, hogy nem lehet megjósolni, mi történik majd. Kétségtelen, hogy a populisták nagyon jók abban, hogy a szimpatizánsaikat motiválják és elvigyék őket a választásra. Ebben van mit tanulnunk tőlük. Azok, akik velünk értenek egyet, egy kicsit elkényelmesedtek. Azt látom azonban, hogy mostanában, részben talán a Brexit hatására, változóban van valami. Amikor kampányeseményekre járok, azt tapasztalom, hogy növekedett az érdeklődés, többen jönnek el, mint korábban, többen mondják, hogy a progresszív erőknek valamit már tenniük kell végre. Erősödött a szolidaritás érzése, azt hiszem, javultak az esélyek, mert többen állnak ki a változások mellett.
