Így fog visszatérni Gyurcsány is!

Nagy-Britannia és Magyarország sok tekintetben eltér egymástól: alkotmányos berendezkedését, politikai kultúráját, törésvonalait teljesen más alakzatba gyűrte a történelem. Idén tavasszal mindkét országban parlamenti választások lesznek, és a kampányhajrában majdhogynem egyszerre kapcsolódott be a két korábbi miniszterelnök: Tony Blair, és Gyurcsány Ferenc. Közöttük első ránézésre rengeteg a hasonlóság: korábban mindketten a baloldal megújításának szándékával léptek fel, hatalmas népszerűségre tettek szert pártjuk szavazóbázisában, majd önként távoztak a politika forgószínpadáról.

A

Kitekintő elemzése szerint a valóság persze több szempontból árnyalt, hiszen a magyar kormányfő utólag adoptálta brit kollégájának politikai elképzeléseit, és amíg Blairnek az iraki háború miatt kellett távoznia, Gyurcsány lába alatt a sikertelen reformpolitika és a katasztrofális gazdasági állapot miatt kezdett forrósodni a talaj. Viszonylag hirtelen tértek vissza a politika főáramába, ahol a baloldal érdemeinek hangsúlyozása mellett mindketten a konzervatív ellenzékre mutogatnak. Kísértetiesen hasonló kampány-forgatókönyv zajlott Londonban, és Budapesten.

Harmadikutas megoldások

Habár reformelképzelései kapcsán legtöbbször Széchenyit nevezte meg példaképéül, Gyurcsány Ferencnek vélhetően mindig is Tony Blair volt az elsődleges követendő példa. A brit politikushoz hasonlóan (illetve annak pozitív példáján okulva) felismerte: egy hagyományos baloldali értékeket közvetítő párttal képtelenség versenyre kelni az egyre terebélyesedő jobboldallal szemben. Blairhez hasonlóan pártja vezérévé vált, Gallai Sándor és Lánczi András politológusok a „személyre szabott kormányzás” jelzővel illették tevékenységét.

Gyurcsány Ferenc eleinte óriási lendületet adott híveinek: karizmatikus fellépésével képes volt meggyőzni a szimpatizánsokat, akik még azt is elnézték neki, hogy részben elfordult a hagyományos baloldali értékektől, csakúgy, mint Tony Blair esetében. A kulcsszó az Anthony Giddens nevéhez fűződő harmadikutas politika volt, az ideológiával kapcsolatban az óta sem alakult ki szakmai konszenzus. Mándi Tibor politológus például úgy véli, hogy semmiképpen nem tekinthető önálló irányzatnak, mivel „Tony Blair életét, korát és kormányzását lehet, hogy egykor még Margaret Thatcher legnagyobb győzelmeként fogják majd számon tartani.”, utalva mindazokra az elemekre, melyeket Blair tudatosan átemelt neokonzervatív elődje politikájából.

Ezzel szemben Csizmadia Ervin a harmadikutas utat önmagában helytálló áramlatnak, a baloldal átfogó alkalmazkodási és változási stratégiájának tekinti. A ’90-es években jelentőssé vált irányzat röviden úgy foglalható össze, mint a szociális védőhálót garantáló jóléti állam, és a mindezzel szembeforduló, öngondoskodást szorgalmazó neoliberalizmus speciális egyvelege.

Míg Tony Blair közel három cikluson keresztül építette újjá a brit baloldalt, és vitte véghez reformjait, ugyanezt türelmetlen magyar kollégája jóval rövidebb idő alatt akarta összecsapni. Bukásuk után a korábbi bálványokra jól beazonosítható címkéket aggatott a társadalom: Blairt az elhibázott iraki háborúval, Gyurcsányt az őszödi beszéddel, a nem megfelelően előkészített, és kommunikált reformokkal azonosítják. Előbbi közel-keleti különmegbízottként folytatta pályafutását, utóbbi az MSZP pártalapítványánál landolt - írta a Kitekintő.

A Gordonok méltatása

Egyikük felbukkanása sem okozott túlzott meglepetést a kampányban: mindkét államban a konzervatívoknak áll a zászló, a baloldal miniszterelnök- jelöltjei, Gordon Brown és Mesterházy Attila pedig jóval kevésbé aratnak osztatlan sikert a szavazótáboron belül. Igaz ugyanakkor, hogy habár Magyarországon borítékolható a Fidesz győzelme, Nagy-Britanniában korántsem ennyire lefutott a meccs, hiszen a Munkáspárt március elején már alig 2-3 százalékponttal maradt csak el a Konzervatív Párt mögött. Az MSZP ezzel szemben jócskán összezsugorodott a Fideszhez képest (a Medián márciusban 21 és 57 százalékon mérte őket).

Blair mobilizáló „csodafegyverként” robbant be a kampányba, azonban Gyurcsány Ferenc március 19-i erődemonstrációjának célja nem csupán a baloldali szimpatizánsok felrázása volt. A magyar politikusról már lemondásának pillanatában is sejteni lehetett, hogy idővel vissza fog térni a politika élvonalába. Vitatott ugyanakkor, hogy milyen pozícióra törekszik majd az MSZP-n belül, a Nézőpont Intézet elemzése szerint az sem kizárt, hogy akár önálló frakciót alakít majd a Parlamentben. Egyikükről sem tudni biztosan, hogy előzetes egyeztetést követően, vagy önhatalmúlag döntöttek a kampányba való bekapcsolódásról, de mindketten pártjuk bátor reformtörekvéseivel és válságkezelésével, illetve a konzervatívok mozdulatlanságával érveltek.

A hangsúlyok mégis eltértek, Tony Blair ugyanis végig a Gordon Brown vezette Munkáspárt kézzelfogható eredményeit méltatta, Gyurcsány Ferenc javarészt az általa koordinált szocialisták reformtörekvéseit emelte piedesztálra, és utódát, Bajnai Gordont csak pár szóban vette védelmébe, mint aki „jó ember maradt”. (Megemlítendő továbbá a Nol.hu-n húsvét hétfőn megjelent, A nyugatos Magyarország víziója című írása, melyben szintén utóda válságkezelését dicséri) Mindez érthető annak tükrében, hogy Gyurcsánynak stratégiai okokból elsősorban nem mellette, hanem a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila mellett kellett érvelnie, még ha csak futólag is tette mindezt. Arról nem is beszélve, hogy brit kollégájával ellentétben Gyurcsány sikertelen reformfolyamatot hagyott maga mögött, mellyel utólag kénytelen volt szembenézni.

Lapunk előzetesen beszámolt arról, hogy Tony Blair kampányüstököse milyen hatással lehet a Munkáspárt esélyeire, a magyar sajtó pedig Gyurcsány Ferenc március 19-i évértékelő beszéde óta találgatja annak lehetséges kisugárzásait. Blair támogató fellépésével, a Munkáspárt melletti szavazásra való biztatásával kétségkívül erősíthette utódát, ám könnyen előfordulhat, hogy Gyurcsány Ferenc „ön-promóciója” inkább semlegesítő, mint stabilizáló hatással volt Mesterházy Attila kampányára. A találgatások lakmusztesztje a sebesen közeledő választások lesznek, melyre Magyarországon csak napokat, Nagy-Britanniában azonban még heteket kell várni.