Húsz centiméter járda ára
Jövőre új arcot öltenek a párizsi utcáknak jellegzetes hangulatot kölcsönző kávézóteraszok. A fővárosi önkormányzat ugyanis rendeletben készül megtiltani, hogy a dohányosoknak menedékül szolgáló szabadtéri vendéglátóhelyeket télidőben inesztétikus és tűzveszélyes műanyagfóliával borítsák be. Egyúttal elő akarja írni azt is, hogy a tulajdonosok a jövőben elektromos lámpatestekkel fűtsék és világítsák a kültéri kávézókat a környezetszennyező gázüzemű eszközök helyett. Cserébe viszont ezentúl a vendéglátóhelyek húsz centiméterrel szélesebb sávot foglalhatnak el a járdán.
Az új szabályozás még el sem készült, legkorábban 2011 januárjában lép életbe, s kétévi türelmi időt helyez kilátásba, de már hírének előszele is vihart sejtető visszhangot vert több irányból is.
A leghangosabban a vendéglátósok reklamálnak, nekik ugyanis zsebbe vágó kérdés, hogy az olcsón beszerezhető áttetsző ponyvákat fémoszlopokra rögzített, merev műanyag térelválasztókra cseréljék le, s jelentős összeget áldozzanak az áramot fogyasztó világítótestek beszerzésére. De tiltakoznak a környezetvédők és a fővárosiak érdekeit képviselő civil szervezetek is. Ők azt kifogásolják, hogy a gyalogosoknak egyre kevesebb hely jut a járdán, hisz az eddigi 1,8 méter helyett most majd be kell érniük az 1,6 méterre szűkített sávval. Hova jutunk így, végül is, kié ez a város ? – kérdezik indignálódva.
Az teraszokra is kitelepült éttermeket és kávézókat valóban érzékenyen érinti az Hotel de Ville terve. Még szinte ki sem heverték a nyilvános intézményekre 2008. január1-jével bevezetett dohányzási tilalom sokkját. Akkor is nagyon mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk, hogy megőrizhessék a pöfékelés rossz szokásához ragaszkodó vendégkörüket.
Már a rendelet életbe lépése előtti évben 27 százalékkal nőtt a z új teraszokra benyújtott kérelmek száma, gomba módra kezdtek elszaporodni a járdákra telepített kiülős helyek. Ez idő szerint a 15 000 párizsi vendéglátóhely többsége - 9000 - rendelkezik utcai, dohányzásra alkalmas terasszal. Persze télen sem akartak lemondani erről a fogyasztói rétegről, ezért aztán beruháztak, nem is keveset: a gázüzemű melegítőkön és plasztik ponyvákon kívül fizetniük kellett az igénybe vett járdaterületért is. A négyzetméterenkénti bérleti díj az utóbbi 5 évben minimum 20 százalékkal drágult, a korábbi 8 euró/négyzetméteres ár a legdrágább kerületekben ez idő szerit elérheti a 80 eurót is.
El a kezekkel a munkahelyektől!
Az érintett szolgáltatóegységek tulajdonosai nem teszek lakatot a szájukra. A legelegánsabbnak számító 16. kerületben lévő Versailles Avenue kávéház üzletvezetője „elfogadhatatlannak és szégyenletesnek” nevezi a Városháza tervezett lépését, sőt szerinte egyenesen a „szabadság korlátozásáról” van szó. „Megtiltják az embereknek, hogy a belső térben dohányozzanak, erre persze kint gyújtanak rá, s természetes, hogy közben nem akarnak megfagyni. Akkor meg belekötnek a gázmelegítőkbe. Vannak ennél jóval környezetszennyezőbb dolgok is. Mi ez egy repülőgép landolásához képest!”
Az A la Tour Eiffel nevű bisztró tulajdonosa, Alain azon háborog, még két éve sincs, hogy 11 000 eurót költött a külső kiszolgálóhely fűtését biztosító gázmelegítőkre. Kénytelen volt rááldozni a pénzt, hogy ne kelljen elköszönnie a nikotinfüggő vendégektől sem, márpedig ez a réteg jelentős részt képvisel. S most megint fizethet, mert az Hotel de Ville újabb ürügyet talált, hogy megvámolja a vendéglátó-ágazat vállalkozóit. „Egy vagyonba fog kerülni, hogy átálljak a villanymelegítőkre!” - panaszolja Alain.
„Nem lenne szabad veszélyeztetni a munkahelyeket!” – figyelmeztet Didier Chenet, a szálloda– és vendéglátóipari szolgáltatásban dolgozók szakszervezetének (Synhorcat) egyik vezetője. Azzal érvel, hogy a teraszok fenntartása jelentős üzleti érdek: a forgalom 30 százalékát az utcai részleg termeli ki. Számolni kell azzal, hogy az új megszorítások padlóra küldhetik a kevéssé tőkeerős kisvállalkozókat, s nagyszámú alkalmazott kerülhet az utcára. Ez senkinek nem előnyös, a főpolgármesteri hivatal is csak veszíthet rajta, kevesebb adóbevételhez jut.
Zöldek és városvédők
A levegőszennyezés csökkentését célzó intézkedés terve a Zöldeknél érhetően pozitív fogadtatásra talált. Kiszámították, hogy négy gázmelegítő nyolc órán keresztül hozzávetőleg annyi széndioxidot termel, amennyit egy autó kipufogócsöve 350 kilométeres távon bocsát ki a levegőbe. S ha a terasz ráadásul még felülről fedetlen is, a hőenergia jelentős része egyszerűen elpazarlódik.
A környezetvédelmi szempontokkal a párizsi civil szervezetek is egyetértenek, de a járdák újabb sávjának bérbeadása náluk kiverte a biztosítékot. A tizenöt párizsi szervezetet összefogó Vivre Paris hálózat a gyalogosokra váró kényelmetlenségek miatt kongatja a vészharangot: a fővárosi önkormányzat szóban forgó tervezete azt is szorgalmazná, hogy a párizsi kulturális intézmények – a Théatre de l ‘Odéon példáját követve – maguk is létesítsenek télen-nyáron használható teraszokat közönségük bővítése, illetve minél szélesebb körű kiszolgálása céljával. Ez megint újabb területeket venne el az egyszerű párizsi járókelőktől.
A különböző szempontok összeegyeztetése nem ígérkezik könnyű feladatnak. A 6. kerület polgármestere ezért azt kérte a Városházától, halassza el néhány hónappal a végleges döntést a párizsi teraszok jövőjéről.
