Gauck Budapestre jön
A németek egy ideje azt tapasztalják, hogy míg mindenkori kormányaik évtizedeken át mintegy vezekeltek a náci bűnökért, amihez világpolitikai szerénység is járult, napjainkra népszerű, irigyelt ország lettek. HELTAI ANDRÁS írása.
Valószínűleg mi adtuk az első löketet: július 4-én lesz 60 éve a német köztudatban berni csodaként emlegetett mérkőzésnek, amikor a foci-vb-n a bajnoki címre magasan esélyes és már 2 : 0-ra vezető magyar válogatottat 3 : 2-re megverték. Állítólag ez volt a fordulat – „megint vagyunk valakik”. Gondolom, a német gazdaság szereplőinek szervezett szorgalma volt az igazi löket, de akármiként is: amikor a minap a BBC 25 ország 26 ezer emberét kérdezte meg, melyik államot tartják a legbefolyásosabbnak, Németország került az első helyre. Mégpedig azzal, hogy a kérdezettek 59 százaléka túlnyomórészt pozitívnak ítélte e befolyást.
E számok leginkább a németeket lepték meg, akik a maguk nem túl árnyalt humorával keresik a magyarázatot: miért lettek oly népszerűek? Mert ők találták fel a kerti törpét? Mert német az első nyugdíjas pápa – aki ráadásul még biztonságban is tudhatja a nyugdíját? Egy francia publicista a minap fontosabb okra hívta fel német olvasói figyelmét: hogy ti. szemben a gallokkal, a britekkel, a hollandokkal, akiknek éppen milliós tömegei szavaztak ultranacionalista, idegengyűlölő pártokra, a szélsőjobb Németországban periférikus jelenség, a nemzet parlamentjébe bekerülni képtelen.
Hozzávenném még a siker forrásaihoz vezető politikusaik többségét, Konrad Adenauertől Willy Brandton, Helmut Schmidten át – igen, a rendkívül tehetségesnek bizonyult Angela Merkelig. S kiemelkedő példaként az NDK-béli lelkészből lett polgárjogi harcost, Joachim Gauckot. „Baloldali liberális konzervatívként” jellemzi magát, s valóban: két éve a Bundestag mindhárom nagy pártja egyetértésével választották államfővé. Ez az elnök nem félt nemrég hivatalos látogatásán nyíltan bírálni a török kormányt az emberi jogok elnyomásáért, és nem félt otthon hazája sokfelől érkezett új állampolgárait üdvözölve kimondani: „Országunknak szüksége van a bevándorlókra. Hogy ki a német, azt a jövőben még sokkal kevésbé mutatja majd meg a kinézete vagy a neve... Németország megtanulja, mennyivel vonzóbb egy társadalom, amely elfogad sokrétű identitásokat.”
Joachim Gauck a megválasztása óta eltelt két évben ötször járt Lengyelországban, kétszer Csehországban, volt Horvátországban és a balti államokban is. Hozzánk június 16-án először jön, de e látogatás a térségnek szól, az 1989-es békés forradalmak évfordulója kapcsán látogat el négy fővárosba. Ide Nagy Imre temetésének évfordulójára érkezik – tanulságos, mi lesz a mondanivalója nekünk ezen a napon.