Felelősek-e az egykori NDK edzői?

Az ígért 1.500 vizsgálatból legfeljebb ezret végeztek el – miközben kétszer ennyi volt a részvevők száma – kommentálta a kérdést a Die Zeit. Közismert, hogy a világ nagy területein egyáltalán nem végeznek vér-vizsgálatokat, ennek következtében az afrikai futók gond nélkül javíthatják eredményeiket. David Howman, a WADA vezetője megerősítette az ARD-nek, a német közszolgálati TV-csatornának, hogy Jamaikában sincs máig dopping-kontroll. Emlékezhetünk az osztrák Stefan Matschiner beszámolójára, miszerint több megvesztegethető WADA-munkatársról tud Közép-Európában – valamint, hogy dopping-szereinek vásárlói között egy német bajnok is volt. Angel Heredia szerint, aki bevallása szerint a közelmúltig a nemzetközi könnyű-atlétika legfontosabb ellátója volt a tiltott szerekkel, a VB egyetlen győztese sem tekinthető tisztának.
Fritz Sörgel, a Nürnbergi Biotechnológiai és Gyógyszeripari Kutatóintézet vezetője kijelentette: a fejlődő országokban végzett ellenőrzések mindig problematikusak maradnak, de ez nem jelentheti, hogy egyáltalán ne legyen kontroll. Véleménye szerint a vér hematokrit –és hemoglobin-szintjét kis, kézi berendezéssel, mint a mini-centrifuga, egyszerűen és olcsón meg lehet mérni. Annak jogi háttere, hogy az eredményt hogy lehet felhasználni, még tisztázásra vár ugyan, de így legalább fogalmat lehetne alkotni a dopping afrikai mértékéről. Sörgel egyébként érthetetlennek tartja, hogy ha már tudják, sok országban nincs kontroll, miért nem használták fel éppen a VB-t átfogó ellenőrzésre? Ideális lehetőség lett volna, hiszen mindenki Berlinben volt és a vizsgálatokat megbízható német laboratóriumokban végezhették volna el, a kölni és kreischai labor kapacitása elegendő is lett volna. A vérvizsgálatok egyszerűek, és olcsók, nem lett volna szállítási költség és világ-méretekben össze lehetett volna hasonlítani az eredményeket.

Az NDK dopping-áldozatai tiltakoznak

A VB idején hívták fel újra a figyelmet helyzetükre az NDK-s tömeg-dopping áldozatai. Papír-szemüvegeket osztogattak a nézők között, mondván: takarják el azzal a szemüket, hogy ne lássák a doppingolt atlétákat… A hajdani NDK-s „élsport” áldozatai közül sokan nem is tudták, mit tesznek velük edzőik. Ám, mint mondják, a mai atlétákat nem érdekli történetük, alig van kapcsolatok utódaikkal. Ines Geipel, egykori sprinter és az áldozatok egyike 1989-ben Magyarországon át szökött az NSZK-ba. Véleménye szerint csak minden tizedik atléta versenyez ma tiltott szerek nélkül és e drogokhoz képest azok, amelyeket ők kaptak az NDK-ban „játékszerek” voltak.

Werner Goldmann ügye kapcsán erősödik a német sportban az igény, hogy tegyenek végre pontot az egykori NDK-s edzők dopping-ügyeire. Goldmann az NDK-ban is hosszú évekig edző volt s tavaly, Peking előtt, egy volt sportolója, a súlylökő Gerd Jacobs megvádolta: annak idején rendszeresen izomtömeg-növelő szert, Oral-Turinabolt adott neki. Nem is rejtve osztogatta Goldmann a dopping-szert, hanem az NDK-beli gyógyszergyár, a Jenapharm eredeti csomagolásában, közölte Jacobs. Az edző mind a vád előtt, mind azután is tagadta, hogy része lett volna az NDK-sport dopping-ügyeiben, majd a pekingi olimpia előtt alá is írta az erre vonatkozó, minden német részvevő számára kötelező nyilatkozatot.
Jacobs vádja után a Német Atlétikai Szövetség 2009-re nem hosszabbította meg a szerződést Goldmannal, aki a berlini Vb-n győztes diszkoszvető Robert Harting (azóta magán-) edzője. A lépés a Német Olimpiai Szövetség független vizsgálóbizottságának állásfoglalásán alapult. A testület, élén Udo Steiner volt alkotmánybíróval azt ajánlotta, hogy Goldmannt az NDK-sport dopping-ügyeiben játszott szerepe miatt ne foglalkoztassák tovább.
Az ügy vegyes visszhangot keltett. Először húsz könnyűatléta állt ki az edző mellett, azután Wolfgang Killing, az Atlétikai Szövetség edző-iskolájának vezetője, a magasugrók egykori szövetségi trénere. Killing „Bűnbak edzők” című cikkében azt javasolta: jogászok, politikusok, köztisztviselők helyett edzőkből, az adott esetben ráadásul főleg kelet-német edzőkből alakítsanak bizottságot, amely ezeket a vádakat szakértelemmel és igazságosan kivizsgálja. Killing szerint „joggal lehet az edzőket azzal vádolni, hogy együttműködtek a rendszerrel. De nem tehetők felelőssé a későbbi egészségi következményekért, mert azokról nem tudhattak.” Véleménye szerint az edzők helyett inkább az egykori NDK politikusait, vezető sportfunkcionáriusait, sporttudományi szakértőit kellene felelősségre vonni. Nemkülönben „azokat, akik a rendszerváltás után szívesen alkalmazták ezeket az edzőket és ma is rájuk támaszkodnak.”
Killing – az atlétákkal összhangban – vádolta a Német Olimpiai Sportbizottságot is, amiért az nem dolgozta fel a múltat. „Jóllehet már a 90-es évek elején közzétett tanulmányokból nyilvánvaló volt, hogy az NDK-sport egész területén doppingoltak, a bizottság megelégedett azzal, hogy a kollégákkal nyilatkozatokat íratott alá, miszerint nem volt közük a doppingoláshoz. Hazugságra kényszerítették őket, ami – tekintve, hogy beismerés esetén elvesztették volna az állásukat - megbocsáthatónak tűnik. Ugyanakkor politikai okokból kitolták az amnesztiát – jóllehet a doppinggal okozott testi sértés bűntette 10 év után elévül.”

Doppingos lett az év edzője

Más szakértők elvetik az edzőkből álló vizsgálóbizottság gondolatát és emlékeztetnek Thomas Springstein ügyére. Ő a 100 és 200 m-en világ - és Európa-bajnok Katrin Krabbe és a 400 m-es Európa-bajnok Grit Breuer edzője volt. 1992-ben mindkettőjükről kiderült, hogy Clenbuterollal doppingoltak. Három évre eltiltották őket, ezzel pályafutásuk véget ért. Ennek ellenére szövetségi edző-kollégái Springsteint 2002-ben az év edzőjévé választották. 2006-ban viszont különösen súlyos veszélyeztetésért 16 hónap szabadságvesztésre ítélték - felfüggesztve.
Olaj volt a tűzre, amikor az NDK könnyűatlétáinak öt egykori vezető edzője közös nyilatkozatban ismerte el, hogy annak idején doppingolták a rájuk bízott sportolókat. A nyilatkozatban arról írtak, hogy az NDK sportjában ugyan szigorú utasításos rendszer volt, de ez már nem terjedt ki az edzői munka részleteire, így az orvosi ellátásra sem. Az edzők: Klaus Baarck, Gerhard Böttcher, Rainer Pottel, Maria Ritschel és Klaus Schneider ugyanakkor rámutattak: korábbi helyzetükben úgy érezték, felhatalmazásuk van az államtól az ajtószerek használatára -és ha ezt megtagadták volna, elvesztették volna az állásukat. Egyúttal sajnálkozásukat fejezték ki, ha a szerek következtében valaki károsodott. Elnézést kérve hajdani tevékenységükért arról is írtak, hogy immár 19 éve feddhetetlenül dolgoznak a német sportban.

Új esélyt a bűnösöknek

Thomas Bach, a Német Olimpiai Sportszövetség (DOSB) elnöke szerint a nyilatkozat alapján új esélyt lehet adni ezeknek az edzőknek. Wolfgang Schäuble, a sportért is felelős belügyminiszter szerint a nyilatkozat segít abban, hogy folytassák a párbeszédet a dopping áldozataival. Egyébként a dopping Németország mindkét részében létezett, hangoztatta a tekintélyes kereszténydemokrata politikus, ezért „ óvakodnunk kell attól, hogy ki-ki a másik oldalra mutogasson.”

Clemens Prokop, a DLV - egyébként jogász – elnöke kijelentette, hogy a nyilatkozat nem helyettesítheti az 1990 előtti időszak keleti és nyugati doppingolásának alapos feldolgozását.” Az öt aláíró egyébként 1991 óta sikeresen dolgozott a szövetség keretében, síkraszálltak a dopping-mentes sportért és semmivel nem voltak vádolhatók, Ugyanakkor ezzel az ügy nem érhet véget, mondotta Prokop: foglalkoznia kell a szövetségnek azokkal az egykori NDK-s edzőkkel is, akik annak idején nem voltak hajlandók doppingolni a rájuk bízott sportolókat s ezért pályájuk kerékbe tört, sőt: a rendszerváltás után sem kaptak már esélyt, hogy vezető edzőként dolgozhassanak. Velük tárgyalni kell. Első gesztusként őket és az NDK-s dopping áldozatait a szövetség meghívta a VB berlini megnyitó ünnepségére. Prokop egyébként, összhangban Michael Vesperrel, a DOSB vezérigazgatójával, hangoztatta, hogy a dopping-múlt felderítése nem korlátozódhat a könnyűatlétika területére.