Fáklyák és usztasák

„Mégis mit akartak ezek a horvát focihuligánok? Lejáratni az egész országot? És kik ezek?” – tettem fel a naiv kérdéshalmazt dalmát ismerősömnek. „Ezek a Hajduk (Split focicsapata, a zágrábi Dinamo örök riválisa) legvérmesebb szurkolói, a torcidák. Így akarják büntetni a Horvát Labdarúgó-szövetséget, amely szlavóniai oligarchák kezében van.” Ehhez tudni kell, hogy mindig is volt rivalizálás – és nem csak a labdarúgásban – a tengerparti Dalmácia és a szárazföldi Szlavónia között. A napokban megbukott jobboldali kormány, úgy tűnik, inkább a szlavóniai klientúráját juttatta gyors meggazdagodási lehetőséghez.

A múlt pénteken a szó szoros értelmében a világ is láthatta, mire képesek a horvát ultrák. A rendőrségi adatok alapján most már összeáll a kép, mi is történt, s főleg hogy mi előzte meg azt az incidenst, amely a Horvátország–Csehország Eb-mérkőzés 85. percétől játszódott le, 2-1-es horvát vezetésnél. Ezt megelőzően a francia rohamrendőrök felsorakoztak a horvát szurkolók tribünrésze előtt. Ezúttal eltekinthetünk a magyar televízió kommentátorának sületlen megjegyzésétől, miszerint a rendőrök ezzel csak provokálják a felhergelt nézőket. A francia rendőri egységek a horvát rendőrség és titkosszolgálat értesítése miatt sorakoztak fel, mert már két órával a meccs előtt egy Facebook-bejegyzés alapján tudni lehetett, mi mikor fog történni. Lerajzolva.

Az incidens másnapján már nagyban forgott a közösségi oldalakon az a videó, amelyen egy kimaszkírozott „drukker” égő fáklyát dob a pályára, majd még több fáklya és petárda következik. Elszabadult a pokol, a horvátok óriási szerencséjére a bíró nem vetett véget a meccsnek.

Utóbb nyilvánosságra került, hogy a botrány szervezői három forgatókönyvben is gondolkodtak: ha nem sikerült volna a fáklyákat bedobálni a pályára, akkor különböző színű pólók és más színes ruhakellékek segítségével nagy U betűt írtak volna ki a nézőtéren. Horvátországban mindenki tudja, hogy az U az usztasákat, a második világháború folyamán gyilkoló és rabló horvát szabadcsapatokat jelzi, amelyek az akkori független, fasiszta bábállam szolgálatában álltak. Ha ez sem jött volna össze, akkor a huligánok betódultak volna a pályára. Mindenképpen meg akarták akadályozni a mérkőzés békés befejezését.

Nem tudni, mennyibe került kiutaztatni Franciaországba és ott etetni-itatni az ultrákat, de a horvát hatóságok azt állítják, ebben nagy segítségükre volt Saint-Étienne focicsapata, amellyel szoros kapcsolata van a Hajduknak. Állítólag ők csempészték be a pirotechnikai eszközöket a lelátókra.

A Jutarnji List napilap szerint mintegy ötven huligánt azonosítottak. Többségük a spliti Torcida tagja, de vannak köztük Dinamo-ultrák is. Több olyan huligánról is szó van, akit már kitiltottak a horvátországi lelátókról.

Mindenki, aki a politikában él és mozog Horvátországban, elítélte „az ország nemzetközi hírnevének meggyalázását” és azonnali fellépést sürgetett. S a felelősséget a másik, a harmadik vagy ki tudja, hányadik táborra hárította. A legaktívabb szerepet a jobboldali jelöltként megválasztott Kolinda Grabar-Kitarović elnök játszotta, akinek amúgy is kulcsfontosságú szerepe van a 147 napig regnáló és a múlt héten önmagát megbuktató kormány után előállt helyzet kezelésében.

De térjünk vissza a futballra. A helyszín a zágrábi Jarun negyed fociklubjának társalgója. Miután megünnepelték az eddigi nagyobb kormányzópárt (HDZ, Horvát Demokratikus Közösség) megalakulásának 27. évfordulóját, és miután befejeződtek a sikertelen kormányalakítási konzultációk a köztársasági elnöknél, a párt néhány csúcsvezetője a meccset nézve sörözgetett, és egyetlen dologban értett egyet: a párt elnökének, a megbukott eddigi első miniszterelnök-helyettesnek távoznia kell. Most már csak az volt a kérdés, ki meri ezt közölni Tomislav Karamarkóval.

Az ismertebbek közül a korsóhoz nyúlt a többi között az eddigi külügyminiszter, Miro Kovač, a revizionista történészből kultuszminiszterré előlépett Zlatko Hasanbegović és több nagy öreg: Vladimir Šeks, Ivić Pašalić is. A hétvégén a HDZ tizenegy alapító tagja is lemondásra szólította fel Karamarkót, mert „letért a pártalapító, Franjo Tuđman útjáról”. Ez az indoklás nehezen értelmezhető, hiszen Karamarko a párt (szélső)jobbos szárnyát favorizálta, akárcsak a független Horvátország első elnöke. Tulajdonképpen visszatérítette a HDZ-t az Ivo Sanader és Jadranka Kosor miniszterelnökök fémjelezte jobbközép irányvonaltól a háborús retorikára.

A párt szempontjából azonban az volt Karamarko fő bűne, hogy nem tudta megnyerni a tavalyi választásokat a kormányzó szociáldemokratákkal szemben, akiknek négyéves regnálása teljes csőd volt még a baloldallal szimpatizálók szemében is. Csak úgy tudott kormányt alakítani, hogy koalícióra lépett a főleg vidéki polgármesterekből összetákolt Most nevű tömörüléssel. A még sikeresebb hatalmi álcázás érdekében Karamarkóék „kitalálták” Tihomir Orešković kanadai üzletembert, és hazahívták miniszterelnöknek. Mint utóbb kiderült, összesen 147 napra.

Az összeomlásban nagy szerepet játszott, hogy sem az importált kormányfő, sem a koalíciós partner nem volt hajlandó a HDZ zenéjére táncolni.

Nem lehet természetesen figyelmen kívül hagyni a horvát társadalom ellenállását sem. A szélsőjobboldali fordulatra, amely alapvetően az usztasákért rajongó Hasanbegović nevéhez kötődik, tömegtüntetések adtak választ. A HDZ-nek sikerült ugyan rohamlépésben elfoglalni a közszolgálatot, de maradt még független média. A Nacional hetilap nyilvánosságra hozta, hogy Karamarko ifjú és csinos feleségének a cége a magyar Mol horvát lobbistájától kap havi járandóságot. A horvát gazdaság egyik nemzeti gyöngyszeme, az INA miatt Zágráb „hadban áll” a Mollal. Az ismert titkosszolgálati múlttal bíró Karamarko megindult a lejtőn.

Annyi ereje azonban maradt, hogy megvonassa a bizalmat az általa jelölt miniszterelnöktől, de ez már igazi hattyúdal volt. Megbuktatta a saját kormányát, de újat már nem tud elővarázsolni: 76 szavazat kellene neki a 150 tagú parlamentben, közben korábban 82-en aláírták, hogy fel kell oszlatni a parlamentet.

Karamarko politikai jövőjét azonban a horvát huligánok franciaországi fáklyás, petárdás „ünnepsége” már nem befolyásolja.