És tőlem miért kapsz munkát?

Drága Olvasó, az alább tálalt interjú rendkívüli helyzetben született. Beszélgetőtársamat nem ismered, mégsem kell bemutatnom. Ő a KKV jelen jajhimuszának Erkele és Kölcseyje, a vírusposztok százholdas pagonya, a spontán lájkhatalom kiemelt Oscar-esélyese. Egy ország csügg szavain, és ennek vagy tíz napja már. Egy percre eső online címlapjelenléte mellett momentán Kim Kardashian beállhat Karácsony János bujdosóbandájába. Ő a miénk, ő mi vagyunk. Nem hiába szól úgy az egyik felkövető poszt címe, Andor for president. Fokozva: Andor for king. Andor, we love you. A posztjaiban extra jófejnek tűnik. Pedig tényleg az.

Meztelen üzenet: Mióta létezik a blogod, és mi volt az eredeti elképzelésed a profiljáról?

Jakab Andor: Nyár elején indtottam el. Előtte csak kommenteltem másokén, aztán gondoltam, nagyobb kommentek inkább önálló blogot érdemelnének. Ezért lett a Jakab Andor énblog, azaz specifikus téma nélküli.

M. ü.: AND / OR, ezt értjük. Honnan a Jakab?

J. A.: Szerintem tökéletesen passzol. A Jakab a dolog másik oldala. Lehetett volna Varga, Nagy és ilyesmi is, hagyományos magyar név, ékezetek nélkül. De a Jakab tetszett a legjobban. Ha már az andor angolul van, a másik fele legyen rendes magyar név.

M. ü.: A dolog alatt most a közügyeket értsük?

J. A.: Hamvas Béla közügy?

M. ü.: Eléggé.

J. A.: Akkor igen.

M. ü.: Teljesen civil életet élsz, ugye? Hogy ízlik ez a fura, közösségi hírnév, amelyben egy fél országot meg lehet mozgatni, de közben annyira takarásban maradsz, amennyire szeretnél?

J. A.: Így tetszik. Valójában becsülöm azokat, akik a hírnevet elvállalják igazából is. Nekem a hátam közepére sem hiányzik. Szerintem sokkal fontosabb, amit mondok, mint az, hogy ujjal lehessen rám mutogatni a Szigeten, ahol ugyanúgy akarok sörözni, mint akárki más.

M. ü.: Hogy született meg a poszt ötlete?

J. A.: Egyfelől a dolog annyira konkrét, amennyire dolog lehet konkrét. Tehát tényleg megvan bennem minden, hogy csináljak egy olyan céget, amilyenről a bejegyzés tipikusan szól. Tudok rá pénzt szerezni, értek ehhez-ahhoz és nagy bennem a vállalkozókedv. Le tudom szarni, ha elbukom a pénzem, lakásom. És mégsem teszem. Ez teljesen konkrét, és ha csinálnék céget, olyat csinálnék, amilyet leírtam. Lehetne netes médiacég, lehetne online marketingügynökség, ha most elkezdek gondolkodni, holnapra felsorolok tizenöt olyan koncepciót, amit érdemes lenne kidolgozni és megcsinálni. És úgy csinálnám, ahogyan a bejegyzésben szól. Másfelől frusztrál a téma. És így született meg az ötlet, hogy a saját frusztrációmon keresztül mutassam be. Tudtam, hogy egy vállalkozó panasza a kutyát nem érdekelné. Az viszont talán sokakat, hogy miért NEM adok munkát. Olyankor, amikor az egész média ezzel a munkadologgal van tele egyébként is. Szóval így jött az ötlet, és engem ugyanúgy meglepett, mint mindenki mást, hogy ekkorát szólt. Mit tehettem volna? Először örültem nagyon, és örülök azóta is. Aztán jött a tömegmédia, az érdeklődés. Reagáltam. Azóta is irkálok, ami eszembe jut. Meg azt, amiről úgy látom, hallani akarnak a témában tőlem. Abban is biztos vagyok, sőt remélem, hogy ez az érdeklődés alábbhagy. Akkor megint írhatok akármiről, egy-egy történésről, egy zenéről, TED előadásról. Akármiről, mint akárki más.

M. ü.: A vihart kavaró posztot már néhány nap után úgy emlegették a neten, a KKV jajkiáltása. Ehhez mit szóltál? Szerintem nagyon megtisztelő, hitelességet mutat. Egyébként stimmel, abban a szektorban dolgozol?

J. A.: Tényleg megtisztelő. És igen, abban a szektorban dolgozom.

M. ü.: A személyiséged is ilyen? Az iskolában könnyen a középpontba kerültél?

J. A.: Nem extrém módon, de nem is voltam-vagyok visszahúzódó. Voltak akkor is jó barátaim, és rengeteg haver, de nem vagyok a társaság örökös középpontja.

M. ü.: Miért izgat ennyire a vállalkozás elmélete? Miért kezdtél gondolkozni rajta?

J. A.: Mert vállakoztam. Magyarországon is, külföldön is. Volt kis cégem is, nagy is. Aki vállalkozik, azt izgatja az elmélete, mert benne van a gyakorlatában. És amikor az egész NONSZENSZ, akkor gondolkodni kezd.

M. ü.: A sorok közül kiolvasható, nem a nők, nem az állam, nem a feketézők, nem a konkurrencia az ellenség, hanem a korrupció. Amely azonban sajnos, mivel a világ tökéletlen, egyidős az emberiséggel.

J. A.: A sorok között szerintem inkább az olvasható, hogy a korrupciót szélesebb körben értem. Nem csak pénzügyekben. És egyetértek, egyidős az emberrel. A pácban mindenki benne van. Te is, én is. Ők is. Mi is. Reménykedni abban lehet, hogy felszámolod magadban a korrupciót. És az futótűzként terjed az egész világon. Én próbálom magamban veszettül felszámolni, halvány részeredményekről tudok beszámolni. Például Paul Garrison videója óta másként ÉRZEK, amikor valaki valamiféle megszokott becstelenséget követ el. Ez egy apró, de fontos részeredmény.

M. ü.: Az egyik válaszposztban a közös költség analógiáját feszegeted, nem tartod helyénvalónak. Én viszont úgy látom, az tényleg korrekt. Az az analóg benne, hogy akinek nagyobb a lakása, nagyobb részt dob a kalapba. Mert a lakás méretét eléggé a jövedelem határozza meg. Az adósávok hasonlítanak erre, nem?

J. A.: Vesd fel a legközelebbi lakógyűléseteken. Nézd meg, mit szólnak hozzá a lakók, hogy a nyugdíjasok ne fizessenek, a gazdagok meg irdatlan sokat. A legtöbb tehetős ember, akit ismerek, imád segíteni, adni. De önként. Senkinek nincs joga belopózni a lakásába és ellopni a pénzét. Az Államnak sem. Azt mondom, olyan rendszer működőképes, amely egy társasházban is működne békésen. Persze, fizessen többet, aki módos. Ez már attól megvalósul, hogy az adó a jövedelem százaléka. Aki kamionmágnás, már azzal ezerszer többet ad a társadalomnak, hogy ezerszer többet keres az átlagnál, ezáltal ezerszer több pénzt dob a közös kalapba. Nem volna szabad hálából ellene heccelni a szegényeket. Inkább tanulni kellene tőle, hogyan lett kamionmágnás.

M. ü.: Igen, de a kalapba dobás itt nem az, hogy megadózza? És akkor már ugyanott vagyunk.

J. A.: Dehogy ugyanott. Én nem mondom, hogy az adózás rossz. Azt mondom, jó dolog. Csak legyen az adórendszer normális. Az is jó dolog, hogy a társasházban élésnek van közös költsége. Így marad élhető a társasház. Különben szétrohadna.