Ennyi

Facebook-ismerősöm szemrehányást tesz: „Múlt héten azt írtad, hogy nyíltan kell szembefordulni a hatalom arroganciájával. Én akkor azt hittem, azonos oldalon állunk. Most pedig megint úrrá lett rajtad az értelmiségi finnyázás.”

Kommentje előtt lelkesen és örvendezve kérdezte, mit szólok az Orbán-szobor ledöntéséhez. Lakonikus választ adtam: rémes. Ő ügyesnek és bátornak nevezte az utcai akciót, meglepve, sőt megbántva vette tudomásul, hogy nekem más a véleményem. Szerintem ugyanis erősen téved, aki úgy hiszi, hogy Orbán Viktor műanyag szobrának a ledöntése ötletes és szellemes kifejezése a kormánydöntési szándéknak. Facebook-ismerősöm úgy gondolja, elvesztettem a humorérzékemet. Én úgy gondolom, hogy ez az idétlen és ízléstelen hétvégi vadulás tökéletesen kontraproduktív; Orbán szoborfejének végighurcolása a városon lehangolóan primitív hecc, amely mindannyiunkat hiteltelenít, akár tetszik nekünk a jópofának gondolt idióta ötlet, akár nem.

Facebook-ismerősöm azzal érvel, hogy a Fidesz hétről hétre sokkal súlyosabb, megalázóbb, ízléstelenebb játékot játszik, és hogy „amit mi csinálunk, semmi ahhoz képest, amit ők művelnek velünk”.

Igaz. De azért halkan, óvatosan megkérdezem: eredetileg nem arról volt szó, hogy különbözni akarunk tőlük?