Egymillióan „alijáztak” a Szovjetunióból Izraelbe
Nem értem azt a vitát, amely a 168 Óra olvasói között zajlik arról: engedélyezték-e tömegesen (pláne egy amerikai–szovjet megállapodás alapján) a szovjet hatóságok a zsidók kivándorlását Izraelbe Brezsnyev idején.
Közismert ugyanis, hogy csak rendkívül korlátozottan. Semmiféle megállapodás nem létezett, a szovjet hatóságokra legfeljebb az 1975. évi helsinki záróokmányból következő elvek jelenthettek nyomást, de ők ennek alapvetően ellenálltak.
1988 előtt húsz év alatt összesen nem egészen 200 ezer szovjet állampolgár (pontosabban: az elutazása pillanatában az állampolgárságától megfosztott személy) utazhatott csak ki a Szovjetunió különböző vidékeiről (főként a peremvidékekről: Moldáviából, Grúziából, Kárpátaljáról) Izraelbe. Amikor aztán valóban szabadon és tömegesen hagyhatták el az országot, a nyolcvanas és a kilencvenes évek fordulóján, illetve a kilencvenes évek első felében, akkor viszonylag rövid idő alatt mintegy egymillió személy vándorolt ki („alijázott”) a Szovjetunióból Izraelbe.
Nevetségesnek érzem dr. Horváth András „érvelését”, aki szerint az is bizonyítja a szabad kivándorlást már a Brezsnyev-érában, hogy ő találkozott két, Grúziából kivándorló, illetve kivándorolt zsidó családdal. Na és? Ez az égvilágon semmit sem bizonyít! Senki sem állítja, hogy keveseknek sem sikerült.
Kiss Erzsébet
Budapest
Talán valóban túlfutott már keretein a vita, amelyet e módon le is zárunk, köszönve a hozzászólásokat.
A szerk.
