Valóságshow a Fehér Házból
„Nem volt semmi gond D. C.-ben tegnap este. Sokakat letartóztattak. Mindenki remek munkát végzett. Túláradó erő. Uralom… Köszönjük Trump elnök!” Így köszönte meg Twitter-bejegyzésében Donald Trump saját magának június 2-án, hogy előző nap kezében a bibliával pózolt a Szent János-templom előtt, miután a Nemzeti Gárda brutális katonai erővel kiszorította a Black Lives Matter mozgalom tüntetőit a Lafayette térről.
Rajta és legelszántabb hívein kívül Amerika és a nagyvilág is felháborodással fogadta ezt az aktust, melynek előzménye az volt, hogy Trump a demonstrálók elől a Fehér Ház atombiztos bunkerébe menekült. Amikor arról tájékoztatták, hogy az önkéntes haderő biztosítja az épületet, előjött, és rögtönzött sajtótájékoztatón üzente meg erős kézre vágyó híveinek, hogy a helyén van, ő a jog és a rend elnöke. Félt viszont attól, hogy gyávának látszott, amikor a föld alá bújt. Előbb azt bizonygatta, hogy ő a bunkeren valójában csak ellenőrzést végzett, majd ürügyet keresett arra, hogy a gárda védelmében valamilyen városi téren mutatkozzon. Jól jött lánya, Ivanka ötlete, hogy menjen a közeli Szent János-templomhoz, ahová az 1800-as évek eleje óta imádkozni jártak az elnökök. Nagy ünnepeken egyébként néha Trump is megmutatja ott magát.
A Nemzeti Gárda a templomhoz vezető utat könnygázzal és gumilövedékekkel tisztította meg, helikopterek a fákat súroló mélyrepüléssel rémisztgették a tüntetőket, miközben a rendfenntartók az egyház önkénteseit rövid úton kilökdösték a templomkertből. Trump tehát háborítatlanul fényképezkedhetett a bibliával, amely Ivanka 1540 dolláros Max Mara táskájából került elő. A templom püspöke felháborodottan tiltakozott az akció ellen, Mark A. Milley tábornok, a legmagasabb beosztású amerikai katona pedig lemondását fontolgatta, és bocsánatot kért a nemzettől, hogy jelen volt, s így azt a látszatot keltette, hogy a hadsereg az elnök mellett politikai szerepet vállal. Hitet tett a tüntetők joga, a szólásszabadság mellett. Trump viszont nagyon elégedett volt magával.
Donald John Trump 1946. június 14-én született New York Queens városrészében, ahol édesapja, Fred Trump ingatlanfejlesztő, afféle háziúr volt, akinek nagyon bejött az ötvenes évek fellendülése. Donald két lány és egy fiú után, negyedikként született, kicsiként istenítette bátyját, Fred juniort. „Az idősebb Fred szociopata zsarnok volt, aki nem tűrt fiaitól semmilyen gyengeséget, minden kedvességet, minden empátiát kiölt belőlük.” Így írt Mary Trump, a nagyobb fiú pszichológusként dolgozó lánya közelmúltban megjelent könyvében, melyből már megjelenésének napján egymillió példány fogyott. Mint írja, az idősebb Fred dührohamot kapott, amikor nagyfia valamilyen hibája miatt bocsánatot kért. A gyengeség minden jelét ki akarta irtani belőle. „Legyetek gyilkosok!” – tanította fiait. Persze nem bűnözőket, de elszánt, hidegen számító embereket akart nevelni belőlük. Fred Junior nem tudott megfelelni ennek az elvárásnak. Elmenekült a családi üzletből, pilóta lett, ám apja kiszekírozta hivatásából: az ő fia nem lesz légi teherautó-sofőr. Mary Trump édesapja alkoholista lett, 42 évesen szívrohamban halt meg. „Fred kedves lúzer volt” – írta később bátyjáról Donald, aki viszont tanult a leckéből. Ő aztán megfelelt apja elvárásainak! Annyira izgága és agresszív gyerek volt, hogy apja 13 évesen katonai középiskolába íratta fegyelmet tanulni. Donald utálta a helyet, de megfelelt a kiképző őrmesterekből lett tanárok elvárásainak is, kiváló növendék lett. Ő aztán tudta, milyen a katonaság: a makkegészséges fiatalember a vietnami behívót egészségügyi felmentéssel kerülte el. Nem úgy, mint későbbi riválisa, a köztiszteletnek örvendő hős, John McCain, aki nehéz fogságot élt túl. Trump egy interjúban McCaint egyszerűen lúzernek nevezte.
Mary Trump szerint unokabátyja másokkal íratott hamis felvételi vizsgával jutott be a Fordham Egyetemre, aminek valójában nincs sok jelentősége, hiszen az ő igazi egyeteme az lett, hogy édesapja mellett kitanulta az ingatlanüzletet. Közösen dolgozták ki a kiskapuzásnak azt a módszerét, hogy hogyan lehet az adószabályokat kijátszani, veszteségként elkönyvelni, ami valójában befektetés.
Donald Trump nevét 36 évesen már egész New York ismerte első nagy beruházása kapcsán. Az 1919-ben épült Commodore hotelt építette át úgy, hogy annak előterén kívül csak a burkolatát változtatta meg. De hogyan! A 2000 szobás gigantikus épületet tükröződő üvegfelülettel boríttatta, így a Grand Hyatt néven újranyitott épület mindenfelől magára vonzza a tekintetet. Belül semmi különös, a látvány, ha úgy tetszik, a látszat volt a fontos. 1980-ban a Grand Hyatt megnyitásakor már megkezdődött a következő beruházás, a 202 méteres, 58 emeletes Trump-torony építése is. A kivitelezés irányítója Barbara Res volt, és Trump érdekes magyarázatot adott arra, hogy miért nőt bízott meg a feladattal: egy nőnek napról napra megint bizonyítania kell, sohasem elégedhet meg magával.
Donald Trump egész tevékenységét valami furcsa düh hatja át, mesélte Barbara Res az Atlantic című folyóiratnak adott interjújában. A Trump személyiségéről szóló terjedelmes írás erre említi példaként, hogy egy gyűlésen félbehagyta mondókáját, hogy egy ellene tüntető férfit híveivel kidobasson, majd közölte: „Jaj, úgy szeretném pofán csapni!” Trump az őt bíráló újságírókat és politikusokat gyakran nevezi undorító senkiknek, kutyáknak, bűnözőknek. Ez eddig a televíziós valóságshow-k hangja volt, és nem a politikáé. A portré szerint Trump dühénél csak kompromisszumképtelensége és nárcizmusa erősebb. Szüksége van arra, hogy mindig mindenki csodálja. Hogy neve ötméteres betűkkel legyen kiírva felhőkarcolókon, hogy Trump-egyetemnek hívhassa azt az iskolát, ahol a pénzcsinálást az ő elvei alapján tanítják. Akar az olvasó látni olyan videót, ahol az Egyesült Államok elnöke saját bélszín-mignonját dicséri, mint egy főpincér? Semmi akadálya, csak annyit kell beírni a keresőbe: Trump-steak.
Donald Trump működtet szállodákat, irodaházakat, golfklubokat. Van saját repülőtársasága is, amely a Trump Force One nevű Boeing–757-es gépet üzemelteti, melyen hálószobája, ebédlője van, és konferenciaszobák sora, ahol az alkalmazottai értekezhetnek, míg ő alszik. Az elnök vagyona saját bevallása szerint 1,37 milliárd dollár, 2018-as bevétele 434 millió volt. Igaz, abban az évben csak 750 dollárnyi jövedelemadót fizetett, kevesebbet, mint egy tanítónő. „A veszteségek leírása sport a befektetők között” – magyarázkodott Trump, aki a New York Times kimutatása szerint az elnöki beikatása előtti tizenöt évből tízben egyáltalán nem fizetett jövedelemadót. A lap azt is kétségbe vonja, Trump egyáltalán sikeres üzletember-e még: veszteségei a milliárdos zónában járnak, elnöksége előtt egy olyan vállalkozás tartotta a víz felett, amelynek semmi köze sincs az ingatlanüzlethez. Van viszont a látszathoz. Ez pedig a 2004-ben indult, Apprentice (A gyakornok) című tévéshow, amelyben tizenöt évadon át fiatal üzletemberek vetélkedtek egymással a fődíjért és Trump elismeréséért. Közülük egy minden adásban kiesett, amikor a műsorvezető ráförmedt: „You are fired!” (Ki vagy rúgva!) A sorozat annyi pénzt hozott a műsorvezetőnek, hogy kivételesen nem tudta nullásra kihozni az adókimutatását: 2005–2007-ben 70 milliónyi jövedelemadót fizetett be. Igaz, bonyolult trükkök után ezt visszaigényelte az adóhivataltól. Sőt, meg is kapta.
A sorozat is azt bizonyította Trump számára: a látszat mindent visz. Igazság az, amit elhisznek. És a 2016-os elnökválasztás ezt ékesen bizonyította. Sok elemző úgy gondolja, a jelölt eredetileg maga sem hitt a győzelmében, csak azért indult, hogy gyengülő hírnevét erősítse meg a kampányban. Olyan stratégiát választott, amelyet előtte generációk óta senki. Nem azt bizonygatta, hogy Amerika népe milyen eredményekre képes, ha összefog, hanem a megosztást, a gyűlöletkeltést választotta. A lecsúszó fehér alsó középosztály félelmeire játszott, azokéra, akiknek jövedelme az ezredfordulótól kezdve egyre csökkent. Akik úgy érezték, hogy a demokrata elit becsapta őket, hiszen Obama nem tudta teljesíteni ígéreteit. Megválasztott elnökként, az Egyesült Államok 45. elnöke a róla elnevezett Trump Tower 66-68. emeletén fekvő csupa aranyozott, csupa cikornya, csupa freskó lakosztályában – kivillantva gyémántokkal kirakott mandzsettagombját – azt bizonygatta a Times riportereinek, hogy ő a munkásembereket képviseli.
Mit végzett Donald Trump négy év alatt? Összegző cikkében az Economist megállapította: Amerika aligha érzi magát ismét nagynak, miközben a Covid halottainak száma a hivatalos adatokat meghaladóan 300 ezer körül jár, és várható, hogy a napokban már százezernyien betegszenek meg. Ám a járvány előtt az amerikai gazdaság teljesítménye mérhetően növekedett, ha a bővülés nem is érte el az ígért 4 százalékot. A 2017-es adócsökkentés jól időzített ösztönző volt, a munkanélküliség ötvenéves mélypontjára esett, megindult a legalacsonyabb fizetések növekedése is. Az adócsökkentés persze olyasmi, amit minden republikánus elnök megígér, Trump 0,7 százaléka kevesebb, mint a fele annak, amit George W. Bush meglépett, és még az is eltörpült Reagan 2,6 százaléka mellett. Az elmúlt négy év hagyatékából hosszú távú hatása várhatóan annak lesz, hogy Trump sok szövetségi bírót nevezett ki. Minthogy a republikánus szenátusi többség Obamát négy éve megakadályozta abban, hogy közvetlenül a választások előtt főbírót ajánljon, a Legfelsőbb Bíróságba is három új konzervatív Trump-jelölt került be. Ez pedig évtizedeken át rányomja majd a bélyegét az amerikai jog működésére.
Mindez valószínűleg hasonlóan alakult volna más republikánus elnök megválasztása esetén is. Trump unortodox ígéreteivel kapcsolatban azonban felemás a kép. Azt ígérte, hogy deportál 11 millió illegális bevándorlót, egyetlen muzulmán sem jöhet be az országba, és falat épít a mexikói határra. Ebből semmi sem valósult meg, a muzulmánok kitiltását tagállami szinten működő bíróságok akadályozták meg. Igaz, 360 ezres rekordszintre emelkedett a deportáltak száma, a mexikói határon több bevándorlót állítottak meg, mint korábban bármikor. Trump kézjegyét viseli azon intézkedés is, hogy több mint 5000 gyermeket elszakítottak szüleiktől, a felnőtteket visszafordították a határon, a kicsiket pedig átmenetileg táborokban helyezték el. Amikor újságírók ezt az elnök szemére vetették, láthatóan nem is értette, mi a gond: a gyerekeket tiszta helyre vitték, és rendes élelmezést kapnak.
Trump a washingtoni „bürokratikus mocsár lecsapolását” ígérte, egyebek mellett azt, hogy minden új szövetségi rendszabály elfogadására két korábbi intézkedés eltörlése jut majd. Valójában viszont 0,5 százalékkal még nőtt is a szövetségi állam előírásainak száma, de az tény, hogy ez a növekedés 12-szer lassúbb, mint a Bush–Obama-években volt. A 225 megszüntetett szövetségi rendelkezés közül 70 a környezet védelmére vonatkozott. Ennek következtében széntüzelésű erőművek ismét okádhatják majd a kormot, működhetnek szennyező olaj- és gázkutak, illetve enyhítettek az autók szén-dioxid-kibocsátásának szabályain is.
A Republikánus Párt hagyományosan a szabadkereskedelem híve, Trump azonban megesküdött arra, hogy védővámokkal újraszabályozza a nemzetközi áruforgalmat. Miközben a Kínával folytatott árucserében az amerikai deficit valóban csökkent, az ipari foglalkoztatás adatai megroggyantak a kereskedelmi háború hatására: az amerikai vevőknek minden egyes új acélipari munkahely 900 ezer dollárjába került. Ráadásul ahogyan Kína többlete csökkent, úgy nőtt a deficit minden más relációban. A Covid-járvány terjedése óta ez az arány tovább romlott, ahogyan a világjárvány a szövetségi költségvetést is felborította.
A gazdasági folyamatok alakulásánál alighanem fontosabb az a roppant kár, amelyet az elmúlt évek az amerikai társadalomnak okoztak. – Ha valakit lelőnék az Ötödik sugárút közepén, akkor sem veszítenék szavazót – büszkélkedett Donald Trump egy előadásában. Talán igaz, mint ahogyan látjuk, hogy elszánt hívei azt is elhiszik neki, hogy a Covid nem veszélyes, hogy a járvány túl van a csúcsponton: tömeggyűlésein hívei nem is hordanak maszkot. Ez sok ezer ember életébe kerülhet, hiszen a fertőzés terjedése épp a kampány utolsó napjaiban gyorsult fel. Ám az elnök hívei számára az igazság nem számít. Az igazság az, amit az elnök mond.
A politikusok kijelentéseit általában nem szokták névértéken elfogadni, Trump viszont az amerikai elnökök között valószínűleg a legnagyobb hazudozó. A Washington Post a hamis állítások számlálásában hét és fél ezernél tart. A New York Times több mint száz strigulát húzott a kijelentés mellé, hogy Trump magának tulajdonítja minden idők legnagyobb adócsökkentését, hogy kilencvenszer beszélt arról, hogy már épül a fal a mexikói határon, pedig sehol sincs új építkezés. Az elnök hatvanszor vádolta a demokratákat azzal, hogy meg akarják nyitni a határokat. Persze ez sem igaz, mint ellenfeleiről sok más állítás sem. Neki elég, ha mindezt hívei elhiszik, ő nem minden amerikai elnöke akar lenni. Neki pont elég saját fanatikus tábora.
A választási kampány véghajrájában az amerikaiak megosztottsága mélypontra jutott. Az Economist adatai szerint az emberek 73 százaléka úgy gondolja, hogy a republikánusok és a demokraták az alapvető tényekben sem érthetnek egyet. A republikánusok 69, a demokraták 54 százaléka gondolja úgy, hogy a másik párt veszélyt jelent az ország számára. Mindkét oldalon, nagyjából a megkérdezettek felének meggyőződése, hogy a másik oldal valójában gonosz szándékokat követ. A republikánusok között 28, a demokraták között 26 százalék azok aránya, akik szerint, ha a másik oldalhoz tartozók rosszul viselkednek, akkor úgy kell velük bánni, mint az állatokkal. És száz megkérdezett közül tizennyolcan itt is, ott is azt vallják, hogy ha a másik oldal győz a választásokon, akkor jogos ellenük erőszakot alkalmazni.
Itt tartunk több mint fél évszázaddal az után, hogy a világrendet a Pax Americana határozta meg. Az Egyesült Államok pedig túl van a 2020-as választásokon. A következményeket még nem látjuk.
