Deutschlandradio: Orbanisztáni legendák a kicsi, különös népről
A német közszolgálati Deutschlandradio az „Orbán Viktor permanens forradalma“ című összeállításban úgy ítéli meg, hogy az ukrán válság árnyékában a magyar miniszterelnök egyre inkább Putyin módjára viselkedik.
Az elemzés úgy foglalja össze a Fidesz várható újabb választási győzelmének előzményeit, hogy az eltelt 4 és fél évben a magyarok többsége biztosan nem lett tehetősebb, leszámítva az Orbán- és Fidesz-hű üzletembereket. A szociális helyzet javítására 2010 óta láthatólag nem történt semmi. Vagyis a pártnak és a vele a legszorosabban azonos kormányfőnek valamit fel kell kínálnia a népnek, mert – annak legalábbis egy része – többre tart igényt, mint ajándékra.
Orbán szinte mindenkinél jobban ismeri honfitársai érzéseit. Tovább élnek a nemzeti legendák egy kicsiny nemzetről, amely úgy látja, hogy különleges nyelvével együtt csakis ellenségek veszik körül. És évszázadok óta szabadságharcot vív a változó külső uralom ellen. Ez a nemzet magát mindig áldozatnak tartja, miközben különbnek gondolja magát a térség más népeinél. Épp ezért a kudarcok okait soha nem magában keresi, és a megmentést az erős államtól várja. Orbán ezt a képet erősíti választóiban és azt sugallja számukra, hogy ő maga hús a húsukból, vér a vérükből.
A politikus programja: antikapitalista szabadságharc – mostanában a külföldi energia- és telekomcégek, a bankok mellett főleg az unió jelenti az új, igazi megszálló hatalmat. Ezért újra államosíttatja az idegen kézben lévő vállalatokat. Orbán felébreszti és táplálja az a reményt, hogy az állam, illetve ő maga, mint a haza jó atyja, minden rosszat távol tud tartani a magyaroktól.
Csakis a harci üzemmódot ismeri, a forradalomban érzi elemében magát, teljesen mindegy, hogy az jobb- vagy baloldali, vagy épp a kettő együtt. A kommunisták utódpártja ellen már megnyerte a csatát. Jó pár bank és egy német áramszolgáltató bedobta a törülközőt.
Legújabban a külföldi támogatást élvező civil szervezetek ellen indított háborút. Példaképei közé olyan autokráciák tartoznak, mint Törökország, Oroszország és Szingapúr. Az „illiberális demokráciát“ tartja céljának, és a megvalósításban már jócskán előre is haladt. A jog intézményeit kiüresítették, a sajtószabadságot korlátozták, a választásokat manipulálták.
Az állapotok ellenzék után kiáltanak, de a baloldal belesüllyed a jelentéktelenségbe. Még mindig azt hiszi, hogy finanszírozhatatlan szociális jótéteményekkel magához tudja csalogatni a választókat. Egyébiránt viszont ugyanazt az antikapitalista államgazdasági programot képviseli, mint a Fidesz, csak közben az EU-tól kér segítséget.
Ezek után a választók inkább az eredeti változat mellett döntenek, amely nem igényel idegennek minősített hatalmat saját elképzeléseihez. Vagy csak egyszerűen otthon maradnak.
(Forrás: Szelestey Lajos – Klubrádió)
