Bevándorlókra lőttek
Malmő az ország harmadik városa. Az Öresund-híddal kapcsolódó Koppenhágával, s a közeli egyetemi várossal, Lunddal együtt Skandinávia fontos regionális központja. Déli multikulturális kikötője, ahová évtizedeken át özönlöttek a bevándorlók. Ám a megomlott gazdasági körülmények kedveznek a törvényen kívüli üzletek virágzásának. Az elhúzódó társadalmi feszültségek pedig a szélsőséges politikai és etnikai csoportok közötti villongások megerősödésének. Ez elég régen próbatételt jelent a polgároknak, de még inkább a várost vezető politikusoknak, a rendőrségnek s a kormánynak is.
A késő esti buszra várt ebben a malmői megállóban a 28 éves Basit, mikor a mögötte húzódó parkból hátbal őtte valaki. Egy héttel korábban egy 47 éves férfit hasonló körülmények között lőttek le. Néhány órával később pedig, a város másik pontján, két fiatalt ért lövés a lábán, illetve hasán. Időben sikerült bevonszolni magukat a kórhazba, ám az előző sérült életbenmaradása napokon át kétséges volt. Alig pár nap elteltével, lövések sorozata csapódott be egy bérlakás ablakán, vacsora közben. Két fiatalasszony sérült meg, egyik a karján, a másik a hátán. Másnap, mikor Basit elhagyhatta a klinika intenzív osztályát, a sérelmére elkövetett gyilkossági kísérlet színhelyén csendes tiltakozást tartott a városban jelenlévő vallási csoportok (keresztények, zsidók, muszlimok, budhisták és hinduisták) egyesületének ötvenfős csoportja: Toleranciát és biztonságot mindenkinek! Hagyjátok abba a lövöldözést! – állt a tábláikon.
A híradókban megszólaló egyik protestáló, Naser, visszatért a műhelyébe, hogy egy megrendelésen dolgozzon még. Rálőttek az ablakon át. Nem sérüt meg. Ijedt dühében kirohant az utcára – ekkor ütközött belé egy narancsszínű dzsekit és baseball sapkát viselő fickó, aki a szabómester számonkérő szavaira lefejlete azt, majd elmenekült. Vasárnap reggel egy család döbbenten vette észre: az előző esti durranás, nem a szomszéd születésnapi petárdája volt (mint azt akkor hitték), hanem egy lövedék ütött lyukat az erkély mellvédjén. A hétvégén szinte óránként szólt a rendőrség telefonja. Noha a hívások fele alaptalannak bizonyult – éppen ez mutatja: túl sokan félnek. Leginkább a nem északi származású polgárok – a megtámadottak mindegyike ilyen volt. Közel-keletiek, afrikaiak, kelet-európaiak...
A rendőrségnek nincs egyszerű dolga. Malmő, Svédország harmadik legnagyobb városa, s az Öresund-híddal kapcsolódó Koppenhágával, valamint a közelben fekvő svéd egyetemi- és tudományos központtal, Lunddal együtt Skandinávia fontos regionális központja. Az ország déli multikulturális kikötője. Azonban, éppen e helyzetéből adódóan is, korántsem tartozik Svédország legnyugalmasabb tájai közé: az ide még mindíg tízezerszámra özönlő menekültek meglehetősen nagy része ide 'esik be' s nem is megy tovább az északabbra fekvő varosok, vidékek felé. Az ország e déli negyede – Skåne, egykor Scania – már a '80-as évektől kezdve nehezen szívta fel az egyre csak érkező bevándorlókat, s a később hozzájuk költözött családtagokat (ez ma már nem lehetséges). Holott akkor még virágoztak a hajógyárak, kikötők s más munkáskéz-igényes iparágak.
Ám a '90-es évek elejétől rosszabbra fordult gazdasági klíma, majd az EU-ba való belépés okozta változások hatására... a munkanélküliség szintje ott meghaladja az országos átlagokat. Noha a kormány s a régió nagyszabású programokkal és elkülönített pénzekkel igyekezett a problémákat utolérni. Ha már megelőzésükre korábban nem fordítottak megfelelően gondot. Miközben a városba befészkelték magukat a 'törvényen kívüli üzletágak' szereplői is: a szesz-, cigaretta-, kábítószer-, fegyver- és embercsempészek, s ezek alvállalkozói valamint haszonélvezői... Az elhúzódó társadalmi feszültségek pedig a szélsőséges politikai és etnikai csoportok közötti villongások megerősödésének. Ez elég régen próbatételt jelent nem csak a békés egymás mellett élést igénylő polgároknak, de még inkább a várost vezető politikusoknak, a rendőrségnek s a kormánynak is.
Az elmúlt heti lövöldözések is e folyamat része, illetve a folyamat fellángolása. Pontosan egy évvel ezelőtt dörrent el az első lövés, amikor az egyik templom parkolójában, egy autóban ülő párra adott le valaki egy tizes sorozatot: a svéd lány belehalt, az albán fiú majdnem. A tettes azóta sem ismert. A rendőrség sokáig azon felfogás mentén dolgozott, hogy az éppen akkor (börtönből való) eltávozáson lévő fiú és ellenfelei közti leszámolással van dolguk. Az azóta történt 14 fegyveres támadás célszemélyeinek nemzetiségéről hallgatnak.
A malmői rendőrfőnöknő szerint egyelőre nem látható motivációs összefüggés az esetek között, s az sem, hogy egy vagy több elkövető áll-e a támadások mögött. A dél-svédországi rendőrség mindenesetre magához kérte az ország legjobb nyomozóit és kriminálpszichológusait. Ám egy magányos biciklisről, aki általa ismeretlen emberekre lő és jó terepismerete lévén, gyorsan és nyomtalanul távozik – nehéz elkövetői profilt készíteni. Még kevésbé elkapni. Bár már több, mint 50 járőr és 40 nyomozó dolgozik az ügyön – ők szinte ugyanolyan tanácstalanok, mint amennyire félnek a város idegen származású lakói.
A rendőrség több pénzt követel a kormánytól, a város vezetői sokkal szigorúbb fegyvertartási szabályokat, több rendőrt és a miniszter lemondását, ha mindezt képtelen elintézni.
A polgárok pedig újabb transzparenseket írnak, tiltakoznak az utcán, s föllármázzák az országos mediát... Mert Malmő sokkal jobb hely, mint most a híre.
Utóirat
November 6-án este elfogtak egy 38 éves férfit, akinek letartóztatására 8-án utasítást adott a malmői főügyész.