Bedöntheti-e Trump a klímaváltozás elleni harcot?
Egy 2012-es Twitter-bejegyzése szerint a globális felmelegedés fogalma a kínaiak tréfája. Azért kreálták, hogy segítségével versenyképtelenné tegyék az amerikai feldolgozóipart. Egy kérdésre korábban azt válaszolta, hogy az Egyesült Államoknak nem kell pénzügyi forrásokat pazarolnia a klímaváltozásra, igaz, azt is hozzátette, hogy ezeket az összegeket ehelyett a világ tiszta vízzel való ellátására, a malária felszámolására, az élelmiszer-termelés növelésére és az alternatív energiaforrások fejlesztésére kell fordítania.
Talán a legegyszerűbb sztori az egészben a kínai. Peking egészen más érveléssel ugyan, de lényegében vállvetve az Egyesült Államokkal hosszú ideig szabotálta az egész folyamatot, amely klímaügyben az ENSZ bábáskodásával kialakult. Liu Zhenmin (Liu Csen-min), az egyik kínai külügyminiszter-helyettes most Marrákesben szokás szerint többre emlékezett, mint bárki más: nem az ifjabb Busht citálta, akinek kormányzata nem volt éppen barátságos a folyamattal, hanem az édesapját, sőt az ő elődjét, Ronald Reagant, a republikánus ikont. Felidézte, hogy a klímaváltozás ügyében zajló küzdelmet a nyolcvanas évek végén indította el az IPCC nevű kormányközi bizottság, mégpedig a Reagan-, majd a Bush-kormányzat hathatós támogatásával. Magát a bizottságot 1988-ban állította fel az ENSZ környezetvédelmi programja és a Meteorológiai Világszervezet (WMO).
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár MTI/EPA/Mohamed Messzara
Kétségtelen, hogy később Washington inkább a ballaszt szerepét játszotta, méghozzá Pekinggel együtt. Ezért is volt óriási a jelentősége, amikor néhány hónappal ezelőtt az üvegházhatást kiváltó anyagok két legnagyobb kibocsátó országának elnökei, Barack Obama és Xi Jinping (Hszi Csin-ping) megegyeztek, hogy ratifikálják a párizsi egyezményt. Ismeretes, hogy a tavaly született dokumentum többek között azt célozza meg, hogy a globális felmelegedés nem haladhatja meg a 2 fokot.
A szintén Marrákesbe látogató John Kerry amerikai külügyminiszter azzal igyekezett nyugtatni a kedélyeket, hogy bár hangsúlyozta, nem akar spekulálni arról, mi fog történni, de – mint mondta – „az egyik dolog, amit megtanultam a közéletben töltött idő alatt, hogy bizonyos kérdések kicsit másképp látszanak a hivatalból, mint a kampányból nézve”. Ugyanezt az üzenetet sugallta Barack Obama európai körútján, mondván, a realitások fegyelmezni fogják Trumpot. (A megválasztott elnök mindenesetre már közölte, hog megvonja aköltségvetési támogatást a NASA klímakutató programjától.)
Számos szakértő ugyanakkor a kínai kormányt szólította fel, hogy álljon a nemzetközi erőfeszítések élére. Ahogy Deborah Seligsohn ismert kutató és aktivista írta a China Dialogue környezetvédelmi honlapon: a kínaiak súlya lehet a legszebb reményünk.
A WMO a marokkói rendezvény idején hozta nyilvánosságra legfrissebb jelentését a klíma globális állapotáról. E szerint nagyon valószínű, hogy az időjárási adatok rögzítésének történetében 2016 lesz a legmelegebb év, ezzel éppen a tavalyi rekordot döntve meg. Az előzetes adatok szerint 1,2 fokkal vagyunk a fölött a szint fölött, amelyhez képest a párizsi szerződés a 2 százalékos korlátot felállította. Ez azt is jelenti, hogy ennek az évszázadnak mind a 16 esztendeje szerepel a mért meteorológiai történelem 17 legmelegebb éve között (még 1998 sorolható ide).
A hosszú távú mutatók szintén aggodalomra adnak okot. A főbb üvegházhatást kiváltó gázok koncentrációja a légkörben új rekordszintekre emelkedtek. A sarki jég mennyisége nagyon alacsony szinten van, különösen az októberi újrafagyási periódusban, s nagyon korai és jelentős volt az olvadás az idén Grönlandon. Gyorsult az óceánok melegedése az El Nino-jelenségnek köszönhetően, ami nagyban hozzájárul a korallkifehéredéshez s a tengerszint emelkedéséhez. A különböző rendkívüli időjárási események rengeteg társadalmi-gazdasági kárt okoztak az idén is. Közülük kiemelkedett a Matthew hurrikán, amely szinte legyalulta Haitit, s az okozott károk és veszteségek legfeljebb a 2010-es földrengés rombolásához mérhetők. A WMO főtitkára, Petteri Taalas a jelentés bemutatásakor elmondta, hogy Oroszország egyes, sarkkörön túli területein a hosszú távú átlagnál tartósan 6-7 fokkal magasabb hőmérsékletet mérnek.
Miután az Egyesült Államokat még a jelenlegi adminisztráció vezetői képviselték, a marrákesi konferencia alapvetően „párizsi”, optimista hangulatban zajlott. A Trump által megtestesített veszély viszont állandó kommentként volt jelen a rendezvényen. Persze a folyamatot vezénylő csoportoknak és vezetőknek van gyakorlatuk az Amerika-nélküliségben. Számos fejtegetést hallhattunk arról, hogy a párizsi egyezmény lényegében Washington nélkül is végrehajtható. A legtöbb vélemény azonban oda húzott, hogy az új amerikai adminisztrációt meg kell győzni a folyamat érteleméről, s ez sokak szerint nem is lehetetlen. Ha nem olvastunk volna közben újságokat s nem arról értesültünk volna szinte minden témáról a szabadkereskedelmi egyezményektől Szírián és a NATO-n át a Krímig, hogy ebben majd meg kell győzni az új amerikai elnököt, még akár optimisták lehettünk volna.
Marrákes, 2016. november
ÖTMILLIÁRD EMBER
A klímaügy nemcsak az ENSZ által vezényelt folyamatból áll, hanem rengeteg különböző szempontú szervezet, mozgalom, kezdeményezés kíséri. A Marrákesben megjelent nagyjából húszezer ember is a lehető legkülönbözőbb csoportosulások részeként vett rész a megszámlálhatatlan eseményen. Ott zajlott például a helyi és regionális vezetők csúcsértekezlete vagy a Polgármesterek Megállapodásának (Covenant of Mayor) soros értekezlete. Az 1500 helyi és regionális vezető összejövetelének fő szervező ereje az EU úgynevezett Régiók Bizottsága. Ennek vezetője, Markku Markkula figyelmeztetett, hogy ha az országok nem tartják be a párizsi egyezményben tett vállalásaikat, a felmelegedés elszabadulhat. A rendezvényen képviselt települések és régiók mögött ötmilliárd ember van, s a vezetők megpróbálnak szerepet játszani a párizsi egyezmény tényleges felépítésében. S egy nagyon fontos lépésen már túl is vagyunk. A szerződést 197 ország írta alá, s akkor lép érvénybe, amikor ezek közül 55, amelyek együttesen kiadják az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátásának legalább az 55 százalékát, törvénybe is iktatja. November 4-én életbe lépett az egyezmény, máig 112 ország ratifikálta.
