Barnamedvének lenni jó – Karintiában

Róluk egyébként eddig semmi rosszat nem hallani. Vagyis még nem támadtak senkire, nem merészkedtek lakott területre, ahogy évekkel ezelőtt néhány társuk, akik élelem hiányában vadászatra indultak.

A WWF környezetvédelmi szervezet öröme nem teljes, úgy vélik, nem elég védeni a meglévő állományt, meg kellene teremteni a szaporodásukhoz szükséges körülményeket is. Nem értenek egyet az aggodalmakkal – vagyis, hogy a termetes állatok elszaporodása veszélyekkel is járhat. Inkább csak az a szempont, hogy a természet jó 160-170 évvel ezelőtti állapotát állítsák helyre.

Akkortájt irtották ki az Alpok ausztriai területén az utolsó barnamedvét. 1970 táján merészkedett vissza, az alsó-ausztriai Ötsch területére az első – talán Szlovéniából. Évekig hiába lesték, akad-e újabb, lehetőleg nőstény medve bevándorló, mígnem 1989-ben a Mira névre keresztelt, Horvátországban elfogott mackót az osztrák diplomácia hosszas fáradozás eredményeként megszerezték, s a hím közelében elengedték.

A találkozásból három kismackó született, s azóta izgatott figyelem kíséri, vajon szaporodik-e az állomány. Több hasonló, a szomszéd országokban befogott állat szabadon bocsátása segítette a folyamatot, ám persze az elvándorlást, a pusztulás nemigen lehetett megakadályozni.

Ausztria egy másik csücskében, a waldvierteli

Bärenwalda szomszédos országok, Szlovénia, Szlovákia és Csehország állatkertjeiből, cirkuszaiból „kimenekített” medvéknek nyújt a korábbi rabságnál lényegesen jobb életet. Ha nem is igazi szabadság ez, de a 11 ezer négyzetméteres területen mégis szabadabban mozoghatnak, mint a szokásos méretű ketrecekben.

Teljesen elengedni őket nem lehet: az egyszer már rabságban élt, netán ott született medvék nem birkóznak meg a külvilággal. Életmódjuk, szokásaik itt megfigyelhetők, május 16-tól már látogatókat is fogad a rezervátum – és mégis csak kevésbé ijesztő a találkozás velük itt, mint Karintia erdeiben.