„Auschwitz-Birkenau tralalalala”
Az alábbi történetet egy olvasó írta meg a legnagyobb példányszámú lengyel lapnak, a Gazeta Wyborczának. A fiatal nő felháborodásának adott hangot az e-mailben, amelyet most kommentár nélkül olvashatnak itt.
„Fiatal nő vagyok. Én is megijedhettem volna a visító, kiabáló Wisla Krakkó szurkolóktól, és úgy, mint a többi utas, úgy is tehettem volna, hogy semmit sem hallok. De nem bírtam ki....
A 152-es autóbuszon utaztam. A busz hátsó részét a Wisla Krakkó szurkolóinak egy csapata foglalta el, ők a hétfői, Cracovia elleni meccsre utaztak. Az út kezdetétől fogva méltóztattak szórakoztatni a busz utasait a Cracoviának címzett ordenáré dalocskákkal. Minden elképzelhető vulgáris szó, amely k..-val és f...-szal kezdődött, ahogy az ellenfél csapat szurkolóit illették, elhangzott. Az autóbuszban kis gyerekek is utaztak, de a felnőttek közül senki sem reagált. Mindenki felháborodott arcot vágott, de tolerálták az egészet.
Egyszer csak a fiatal kibicek rákezdtek egy kis melódiára: „Auschwitz-Birkenau tralalala!”, majd teljes torokból üvöltötték. Ezt már nem bírtam ki. Odamentem a sofőrhöz és azt mondtam neki, hogy meg kell állítsa a buszt és rendet kell teremtsen. A vezető minden ellenkezés nélkül megállt és az autóbusz hátuljába ment. Nem tudom, mit mondott nekik, de attól a pillanattól fogva csend lett! Kiderült tehát, hogy lehet ezekkel a kibicekkel is mit kezdeni és még csak szörnyűséges rendőri erőkre sincs ehhez szükség! Elég, ha reagálunk a goromba disznóságra!
Persze, amikor a futballhuligánok kiszálltak a megállónál, megint teljes erőből üvöltözni kezdtek, és a buszablak előtt elmenve egyöntetűen felemelték a középső ujjukat nekem mutogatva. Én meg arra gondoltam, ez gyengeségük bizonyítéka.”
