Ártatlan lelkek

Ukrajnában 98 ezer állami gondozott gyermek él intézményekben, gyermekotthonokban, további 64 ezer pedig nevelőszülőknél. Utóbbiak közül sokan megpróbáltak a háborús övezetekből országon belül nyugodtabb területekre húzódni, illetve főként Lengyelországba menekültek. A gyermekotthonokban élő százezer gyermek viszont most életveszélyben van, mivel a nevelőik egy része nem tudott velük maradni, akiknek vagy a saját családjukról kellett gondoskodniuk, vagy behívták őket katonának. Még ha volna is lehetőség ezeknek a gyermekeknek az evakuálására, a feladat jogilag is bonyolult. „Ők állami gondozottként az ukrán állam gyámsága alatt állnak, és a hatályos törvény értelmében csak másik állam, illetve annak szervezete fogadhatja be őket a törvényesen engedélyezett férőhelyeire.
A mérleg egyik serpenyőjében az van, hogy mielőbb meg kellene menteni őket, nehogy a gyermekkereskedelem áldozataivá váljanak. A másik serpenyőbe viszont az kerül, hogy nem szabad átgondolatlanul kiragadni őket a környezetükből, hiszen lehetnek családi kapcsolataik, testvéreik Ukrajnában, tartozhatnak valamilyen közösséghez, akikkel tartaniuk kellene a kapcsolatot. Az ukrán állam kifejezett elvárása, hogy aki befogad ilyen gyerekeket, annak elsődleges feladata, hogy a háború után visszajuttassa őket Ukrajnába”, mondja Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak nemzetközi szervezet magyarországi szakmai vezetője.

Az SOS Gyermekfalvak koncepciója 1949-ben született, a 2. világháború után, amely rengeteg árva gyereket és háborús özvegyet hagyott maga után. Addig a rokonaikat veszített gyermekeket nemük és életkoruk alapján elkülönített intézményekben nevelték, az SOS Gyermekfalvakban viszont egy úgynevezett SOS-szülő, azaz képzett nevelőszülő gondoz néhány gyereket – a csoportok családként működnek és biztonságos kapcsolati hálót nyújtanak a gyermekeknek. Ma már elsősorban nem elárvult gyerekeknek van szükségük nevelőszülői családra, hanem olyanoknak, akiknek a szülei élnek, de élethelyzetük miatt átmenetileg vagy tartósan nem képesek biztonságos, szerető otthont nyújtani. Magyarországon 43 településen négyszáz gyermeknek tudnak otthont adni nevelőszülői családokban és ifjúsági házakban. A nemzetközi szervezet folyamatosan támaszt nyújt az egyes országokban lévő SOS Gyermekfalvaknak, így most részt vesz az Ukrajnából történő kimenekítésben is forrásokkal, szállítással, logisztikával, programokkal.

„Az ukrán kollégák egyfolytában az evakuációt szervezik. Két SOS-gyermekfaluban körülbelül kétszáz állami gondozott gyermeket láttak el, ezeken kívül voltak átmeneti otthonok anyáknak és gyerekeknek, illetve olyan családmegerősítő programok, amelyek helyben működtek, tehát a családok a saját lakásukban éltek.” Az egyik gyermekfalu a donyecki régióban, Luhanszkban van, ahol 2014 óta folyamatos fegyveres konfliktusok voltak, és most is harcok dúlnak, ezért onnan el kellett menekíteni a gondozottakat. Először a Kijev melletti, másik ukrajnai SOS-gyermekfaluba evakuálták őket, de mivel annak környékén katonai létesítmények állnak, amelyeket támadások értek, ezért a luhanszki gondozottakkal együtt a kijevi gyerekeket és családokat is el kellett onnan szállítani. Március 16-i adatok szerint 526 gyermek és 230 felnőtt jutott el Lengyelországba, Csehországba, Ausztriába, Romániába, Szlovákiába, Lett-
országba, Olaszországba, Belgiumba és Magyarországra. „A luhanszki anya-gyermek otthon lakóit még nem evakuálták, éppen most (március 19-én) láttam üzenetet, hogy mindannyian élnek, csak rendkívül nehéz a helyzetük az ellátás hiánya miatt”, mondja az SOS magyar vezetője. „A rendszerünkön belüli információk alapján úgy tudom, hogy mivel Lengyelországban van a legtöbb menekült, az ukrán állam először a lengyel illetékes minisztériummal vette fel a kapcsolatot. Jelenleg is folynak a tárgyalások az állami gondozott gyermekek kimentése ügyében. Várhatók egyeztetések más szomszédos országgal is. Magyarországon az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat végzi az állami gondozott gyermekek ellátását, feltehetően dolgoznak azon, hogy bővítsék a kapacitásokat az érkező gyermekek ellátására.”

A mostani helyzetben az adminisztráció rendkívüli körültekintést igényel. Egy kiskorú gyermeknek esetleg nincsenek iratai, talán a nevén túl nem tudja a saját adatait sem. Ha elszakad a nevelőszülőitől menekülés közben, vagy eltűnnek az intézményi gondozói, ki és hogyan fogja azonosítani őt? „Minden gyermekjogi szervezet azért lobbizik, hogy mielőbb létesüljön egy olyan regisztrációs rendszer, ami védi a gyerekeket, mert már lehetett hallani eltűnt gyerekekről”, mondja Szilvási Léna. Most vészhelyzet van, azonnali segítség szükséges, ennivalóval, lakhatással, pénzzel, telefonkártyával, utaztatással stb. „A következő két hét után középtávú tervet kell készíteni, mi ebben gondolkodunk, mert idővel kiderül, hogy hány nevelőszülői család marad tartósan Magyarországon, akiknek segíteni kell. A cseh kollégák fogadtak be ukrán gyerekeket az ukrán nevelőszülőkkel együtt, és beillesztik őket a cseh működtetési keretek közé: a cseh nevelőszülőkkel megegyező körülmények között ugyanolyan ellátást, szakmai támogatást kapnak az ukrán nevelőszülők is.”

A nemzetközi SOS-szervezet széles körű adománygyűjtő akciót indított, amelyben eddig már összegyűlt 25 millió euró az ukrán helyzet javítására, az érintett SOS-ek által ellátott menekülő vagy helyben maradó családok támogatására. Még ugyanennyit szeretnének összegyűjteni. Az összeg jelentős részét Ukrajnán belül használják fel az SOS-sel együttműködő szervezetek bevonásával, állami gondozott gyermekek és nehéz sorsú családok megsegítésére, az étkezés és a lakhatás mellett beleértve a lelki támogatást, iskoláztatást, egészségügyi szolgáltatásokat. A jelenlegi háborús időben rendkívül nehéz eljuttatni támogatásokat a rászorulóknak. Ahogy kiépülnek a humanitárius csatornák, elindulhat a segélyezés. Magyarországon ebben a krízishelyzetben nagyon sokan segítenek: a civil szervezetek mellett az öt nagy múltú karitatív szervezet, a rendőrség, a katasztrófavédelem és a gyermekvédelem. Ezenközben a rendszerben már bent lévők ellátása sem szenvedhet csorbát. „Mindenkit megvisel a helyzet, de a cselekvés, a segítségnyújtás megnyugvással tölt el, hogy ténylegesen teszünk valamit a gyerekek és a családok sorsának jobbítása érdekében. Én magam is hol tolmácsoltam, hol családokat szállítottam.”

A magyar SOS szakmai vezetője aggasztó problémának látja, hogy vajon lesz-e elég tartós segítő – fizetett és önkéntes – a gyerekek ellátására. Akiben van szándék, és jelentkezni szeretne, annak lesz erre lehetősége a legtöbb segítő szervezetnél. Amint kialakulnak a férőhelyek a stabil csapatokkal, nagy szükség lesz önkéntesekre, akik hetente meghatározott órában tudnak segíteni – legalább egy évben tanácsos gondolkodniuk. Az önkéntes munkaerőnek óriási jelentősége lesz a veszélyhelyzetben lévő állami gondozottak és nevelőszülői családok segítésében. „Eddig mi is a meglévő kapacitásainkat használtuk, de szeretnénk egy olyan teamet felállítani, akik képesek ezt a rendszert működtetni: kiépítsék a partnerségeket, gyűjtsék az adományokat, végezzék az adminisztrációt, konkrét segítséget nyújtsanak a családoknak. Pályázunk nemzetközi forrásokra, hogy partnerekkel együttműködve olyan szolgáltatási csomagokat alakítsunk ki, amelyek a mi célcsoportunk számára életmentők. Már szerződtünk partnerekkel, és elkezdtük a gyorssegélyezést is.”

Szilvási Léna mindenkit bátorít, hogy támogassa azokat a szervezeteket, amelyekben megbízik. Most a pénzügyi segítség az ideális módja a támogatásnak, mert azt a szervezetek az általuk meghatározott szükségletekre fordíthatják. Magyarországon a szervezetek egymást is keresik lehetséges együttműködések kialakítására. „Egyik meglévő kapcsolatunk például egy Kecskemét melletti civil szervezet, szakembereik értelmi sérüléssel élő gyerekekkel foglalkoznak. Már érkezett hozzájuk menekült ukrán család érintett gyermekkel, mi pedig forrásokat biztosítunk a programjuk fenntartására.” 

Hasonló tartalmú cikkekért keresse a 168 Óra hetilap legfrissebb számát.