Amikor a vak hittől vezérelt tömeg elindul, már késő
Himachal Pradesh államban legalább nyolcvan ember életét vesztette egy tömegtülekedésben - jelentette a helyi média vasárnap délután. A szombaton kezdődött, 10 napos Shrava Navratasz ünnep (azaz mela) miatt a Bilsapur-körzetbeli Nainadevi templomba zarándokló hívők közt tömeghisztéria tört ki.
A halottak pontos száma és az ok még ismeretlenek - a BBC egy kitört kerítésről, más források arról számoltak be, hogy a hisztéria oka a tömeg soraiban elterjedt, iszlámista terrortámadás hire volt. A kis helyen és a templomhoz vezető szűk folyosón 50.000 ember nyomorgott, amikor a tömeg megindult. Sokan egyszerűen nem jutottak lélegzethez és megfulladtak, másokat halálra tapostak. 30 gyermek is életét vesztette. A halottak száma akár jóval magasabb is lehet - figyelmeztettek az itteni tudósítások.
Az 1 milliárd hívő országában nincs mela-szezon tülekedés nélkül, idén már négyen vannak túl. A többszázezer ember, a vak hit, és a nem túl előretekintő indiai gondolkodásmód robbanékony elegyet alkot. Ha egyszer a tömeg megindul, akkor már késő. 2005-ben egy ünnepen 265 zarándok vesztette életét a nyugati Maharashtra államban.
Nem csak a hit képes a legrosszabbat kihozni belőlük. 2004-ben Lucknow-ban egy helyi politikus az önkormányzati választások előtt ingyen szári-osztást rendezett. A szomorú napon 10.000 asszony és gyermek jelent meg a város főterén, majd az egész t tülekedésbe torkollott, amelyben 21-en vesztették életüket.
Egyszer volt szerencsém, éppen Lucknowban átélni egy kisebb tömegnyomort. Az ok egyszerűen annyi volt, hogy egyszerre érkezett be két vonat, és a majd' ezer ember akart sietve ellentétes irányban a felüljárón átkelni. A tömeg közepén sodródva csak képeket csípek el: síró gyermek, vak öregasszony, majd összenézünk egy hozzám hasonlóan izzadó hordárral. Irdatlan a meleg, mindenkiről folyik a víz, és az egész kezd egy kicsit felforrósodni. Páran megelégelik, és nagy kiáltásokkal törnek utat, ami az egész menetet csak tovább lassítja. Az egész illogikus, alig ötven méteres szakaszáról van szó, előtte és utána az emberek békésen ücsörögnek, de itt nincs kiszállás. Nincs mit tenni, nem lehet taktikázni, leválasztani magamat a nagy, méla tömegről; része vagyok én is. "Az egyetlen módja a dolgokon való felülkerekedésnek az, ha átadod magad nekik" - szól a helyi bölcsesség, és így is teszek. Tizenöt perc után végre eljutok oda, ahol hirtelen kitisztul a levegő. Körülöttem a tömegből szintén kiszabaduló emberek fel sem lélegeznek, mennek tovább. Nem történt semmi különös.
