Amerika és a felelősség

Brüsszelből nem érkezett semmilyen kérés, ám az Egyesült Államok kormányzata vizsgálja, hogy Washington hogyan segíthetne az Európai Unió országainak a menekültáradat kezelésében. Az amerikai külügyminisztérium munkacsoportot hozott létre, hogy erről az ENSZ-közgyűlés ülésszakán már eredményesen tárgyalhassanak. Így értesült washingtoni külügyi forrásokból a 168 Óra. Megtudtuk azt is, hogy Amerika élelmiszerrel, vízzel, jogi információkkal máris segít az „uniós periféria” országainak, így Görögországnak, Macedóniának és Szerbiának.

A háttér-tájékoztatásból kiderült, hogy másfél, két évig tart a befogadás előtt egy-egy menekült ellenőrzése. Ez a folyamat tehát már régen megkezdődött annak a tízezer szíriainak az esetében, akiknek fogadását a múlt héten jelentette be Obama elnök szóvivője. Az Egyesült Államok elsősorban sérülékeny csoportokhoz tartozó embereknek ad menedéket. Gyermekeiket egyedül nevelő anyáknak, kínzások vagy erőszak áldozatainak, betegeknek, akik nem kaphatják meg menekülttáborokban a megfelelő kezelést. A tízezer menekült több mint fele gyermek lesz.

Az amerikai külügyminisztérium magas beosztású munkatársa hangsúlyozta: az Egyesült Államok vezető szerepet játszik menekültek befogadásában, hiszen a múlt évben hetvenezer ember számára kínáltak új hazát, és ez hetven százaléka azoknak, akik a világ összes országában letelepedési lehetőséghez jutottak. Hosszú és nehéz a menekültek útja Európába, de időben még hosszabb, adminisztratív szempontból még kalandosabb azoké, akiket az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága javasol befogadásra az amerikai hatóságoknak. Esetükben három amerikai főhatóság kezd vizsgálódásba: a külügy-, a belügy- és az egészségügyi minisztérium. Az amerikai bevándorlási hatóság munkatársai elutaznak a helyszínekre, és a menedékkérők személyes kikérdezése után adnak róluk javaslatot. Ezt négyszeres biztonsági ellenőrzés követi. A Nemzeti Terrorelhárítási Központ kezdi, majd az FBI és a belügyminisztérium folytatja, hogy aztán átadja a dossziét a védelmi tárcának. Aki az összes akadályon átment, annak már csak a szigorú egészségügyi vizsgálat van hátra: maga a tb-teszt is eltart vagy nyolc hétig a minták tenyésztése miatt.

Miközben az Egyesült Államok a szír menekültek megsegítésére a konfliktus kezdete óta négymilliárd dollárt költött, 1,1 milliárdba került a tavalyi hetvenezer menekült befogadásának adminisztratív folyamata. Tehát a menekültek úgy érkeznek meg Amerikába, hogy a hatóságok fejenként 15 714 dollárt (!) már elköltöttek rájuk.

A tízezer szír befogadásáról szóló fehér házi nyilatkozat lehet fontos politikai lépés – felmutatható azoknak, akik tétlenséggel vádolják Amerikát –, de valójában nem vezet közelebb a menekültválság hosszú távú megoldásához. A világon hatvanmilliós tömeg kényszerült elhagyni lakhelyét, ebből hétmillió a szír. Törökországban, Libanonban, Jordániában több mint három és félmillióan élnek közülük, a többiek országon belül keresik a korábbi otthonuknál biztonságosabb lakhelyet.

Az amerikai politika formálásának számos fontos tényezője határozott további lépéseket követel. Eleanor Acer a Human Rights First nemzetközi ügyekkel foglalkozó nonprofit szervezet képviseletében nyugtalanítóan kicsinek nevezte a tízezres számot annak fényében, hogy az európai országok százezrek letelepítésére vállalkoznak, és még Venezuela is bejelentette, hogy kész befogadni húszezer szíriai menekültet. Richard J. Durbin, Illinois állam demokrata szenátora tizennégy kollégájával együtt levelet írt Obama elnöknek, hogy a Szíriából befogadottak számát emeljék legalább 65 ezerre. Chris S. Murphy connecticuti szenátor feltette az amúgy Magyarországon is érvényes kérdést: vajon biztonságosabb lesz-e az ország, ha a döntéshozók könyörtelenséggel reagálnak a kihívásra? Az ő válasza negatív.

A republikánus John McCain szenátor inkább annak híve lenne, hogy Amerika adjon kemény katonai választ a szír válságra, az alabamai republikánus Jeff Sessions, a bevándorlással foglalkozó képviselőházi bizottság elnöke szerint az Egyesült Államoknak menekültek befogadása helyett azon kell munkálkodnia, hogy mindegyikük mielőbb hazatérhessen.

Amerikában viták folynak arról: az Egyesült Államoknak globális nagyhatalomként mekkora a felelőssége abban, hogy milliók hagyták el otthonukat és százezrek indultak el gyalog új hazát keresni? A Szegedről elszármazott Steve Hilton, David Cameron brit miniszterelnök volt tanácsadója a The New York Times hasábjain például arra int, hogy igazságtalanság az európaiak, közöttük az aprócska Magyarország hibáztatása, szidalmazása Amerikából. Pont abból az országból, amely elindította az iraki inváziót, amely nem fogadta el azt az európai javaslatot, hogy a nyugati világ avatkozzon be határozottabban a szíriai fejleményekbe. Amerika ölbe tett kézzel várt, és ezzel maga erősítette meg az Iszlám Állam fanatikusait.

Steve Hilton szerint a megoldás elsősorban gazdasági lehet. Az Egyesült Államok elég erős ahhoz, hogy segítsen létrehozni olyan „munkahely-paradicsomot”, olyan különleges ipari zónák láncolatát a Szíriával határos területeken, elsősorban Jordániában, amely táptalaja lehet stabil társadalmi viszonyok kialakításának. Megbízható jövedelemhez juttathatja a menekülteket, és ezzel meg is kötheti őket: érdemesebb lehet maradniuk, mint útra kelni.

Gyors cselekvést sürget az egyébként lengyel származású Nicolas Kristof. Arra figyelmeztet, hogy Jordiániában 229 ezer menekült napi élelmiszernormáját csökkenteni kellett, mert a Világélelmezési Program kifut a finanszírozásból. Pedig észre kellene venni: ha a táborokban nem jut elég ennivaló, akkor a menekültek a Nyugat országaiban keresnek majd táplálékot. Szerinte azonban a legfontosabb feladat a szíriai háború további eszkalálódásának megállítása, az Iszlám Állam előrenyomulásának megakadályozása lenne, akár az ország kettéosztásának, így az Asszad-rezsim konzerválásának árán. Ehhez az első lépés – állítja Kristof – az lehetne, hogy az Egyesült Államok hirdessen repülési tilalmat.

Bármi is legyen a hosszú távú megoldáshoz vezető lépések sora, az amerikai külügyminisztérium magas beosztású munkatársa a menekültek befogadásáról szóló információk ismertetése előtt maga is azt hangsúlyozta: az Egyesült Államok alapvető politikai célja, hogy a menekültek hazatérhessenek vagy egyelőre legalább maradjanak hazájuk közelében, saját térségükben.

Lesz tehát miről tárgyalni az ENSZ most kezdődő közgyűlésén a konferenciateremben, a folyosókon és a luxusszállodák diszkréten eldugott, lehallgatásbiztos tárgyalószobáiban is.