Allah akhbar a székesegyház oromzatán
Fél évig senkinek nem tűnt fel a renoválás alatt álló lyoni Saint-Jean katedrális külső oldalfalán elhelyezett új vízköpőfigura, amelyen a kőfaragómester barátja, a muszlim építésvezető arcvonásait örökítette meg. De egyszer csak szemet szúrt egy maroknyi szélsőjobboldali fiatalt tömörítő csoportnak, amely weboldalán már “Franciaország iszlám meghódítását” vizionálja. A lyoni érsekség illetékesei viszont semmi kivetnivalót nem találnak a dologban, amely szerintük a muzulmán-keresztény barátságot szimbolizálja.
A Lyoni Identitásvédő Ifjúság elnevezésű csoport indulatait különösen az korbácsolta fel, hogy az algériai származású Ahmed Benzizine karikírozott arcmását viselő, madártestű ornamens karmos lábát körbefonó szalag két csíkján látható kőbe vésett felirat – Isten hatalmas – közül az egyik francia (Dieu est grand) a másik viszont arab betűkkel, arabul hirdeti: Allah akhbar. (Ami egyéként ugyanazt jelenti, mint a franciául olvasható hitvallás).
“Lyonban a muzulmánok már nyugodtan megengedhetik maguknak a luxust, hogy kisajátítsák templomainkat, mindezt a katolikus egyház cinkos közreműködésével” - háborog a szélsőséges ifjak honlapján az egyik feldúlt kommentelő.
Az identitásvédők heves felzúdulása nem váltott ki különösebb izgalmat a lyoni érsekség berkeiben, ahol mindenekelőtt a katolikus és muzulmán vallás közötti barátság szimbólumát látják a mediterrán vonású faragványban.
Pierre Durieux, az egyházmegye szóvivője a vádaskodásra reagálva, mintegy vállat vonva megjegyezte, hogy egyrészt “az identitásvédők nem keresztényebbek másoknál”, másrészt viszont a vízköpők már a régmúlt századokban is általában profán figurák voltak, ábrázolásuk a műfajnak megfelelően szatirikus és ironikus. Végül, de nem utolsósorban: a katolikus egyház részéről a szoborral szemben nincs semmiféle tiltás, viszont engedélyezésre sincs szükség, tekintettel arra, hogy a vízköpő nem a templom belsejében, hanem az épületen kívül található.
Valóban, a XII-XV. század között felépült gótikus templom oromzatát keretező párkány vonalából jó tízméteres magasságban nyúlik ki a vízköpő. Alaposan hátra kell feszítenie a fejét annak, aki jól szemügyre akarja venni. A lyoni járókelők is csak azóta nézegetik, mióta a sajtóban megjelentek a radikális azonosságvédők által botrányosnak kikiáltott alkotásról szóló beszámolók.
Megkérdezték az ügyről a lyoni Nagymecset rektorát, Kamel Kabtane-t is, aki elégedetten jegyezte meg, hogy ez az eset “újabb összekacsintás a Lyonban egymással barátkozó muzulmánok és keresztények között”.
Büszkén emlékeztetett arra, hogy ezen a vidéken “olyan dolgok történnek, amelyek máshol elképzelhetetlenek”: 1875-ben például, alig húsz évvel Algéria francia megszállása után, az ottani ellenállás egykori vezetője, Abdel Kader emir személyesen vett részt a fourviere-i Notre-Dame székesegyház felavatásán.
Ahmed, a vízköpő modellje
Az 59 éves Ahmed Benzizine Algériában született, közel 40 éve telepedett át Franciaországba, s kőművesként, majd vezető pallérként immár 37 éve dolgozik, főként történelmi épületek felújításán.
Magáról azt mondja, hogy francia és gyakorló muzulmán, akiben mindféle szent hely nagy tiszteletet ébreszt. Sok templomépítkezésben és renoválásban vett részt, volt közöttük mecset és zsinagóga is.
A hirtelen támadt médiaérdeklődés nem sok örömöt okozott Ahmednek, bár nem ő kereste magának a kellemetlenséget. “Középkori hagyomány, hogy a katedrálisokon dolgozó munkások némelyikének képmását vízköpőként kifaragták, az épületornamensek többsége azonban leginkább fantasztikus állatokat ábrázol”. Kissé nehezményezte, hogy barátja nagy, állatra emlékeztető hegyes fülekkel ruházta fel a szobrát, de a régi munkatárs tudomása szerint az angyaloknak is lehet hegyes füle.
Ahmed megbecsült, keresett szakember, sosem érezte idegennek magát Lyonban. A keletközép-franciaországi félmilliós nagyváros (agglomerációival együtt több,mint 1,2 millió lakosa van) már ötven évvel ezelőtt, az algériai háború után tömegesen fogadta be az észak-afrikai országból érkező betelepülőket. Nagy szükség volt rájuk, abban az időben sok munkáskéz hiányzott az országban. Lyonban és elővárosaiban jelenleg 150 ezres muszlim populáció él.
Emmanuel Fourchet, a kőfaragó, akinek Ahmed hirtelen támadt ismertségét köszönheti egyik nyilatkozatában elmondta: alkotásával tiszteletét akarta kifejezni mestere előtt, akinek keze alatt 20 éve kezdte kitanulni a szakmát. „Ő már akkor templomokat újított fel, amikor én még kőfaragó inas sem voltam.
Michel Cacaud atya, a lyoni katedrális rektora szerint a vallásnak ebben az ügyben nem sok szerepe van, semmi nem tiltja, hogy a középkori szokásokkal összhangban a templomon dolgozó művészek humoros, csúfoldó vagy akár tiszteletet ébresztő formában emléket állítsanak azoknak, akikkel a templomépítés hatalmas munkájában éveken keresztül közösen vettek részt.
A lyoni főegyházmegye közleménye tett pontot a vita végére, leszögezve, hogy a szélsőséges csoport reklamációján kívül sehonnan nem kaptak kritikát. Ahmed megörökítését az egyházközség egyetlen tagja sem kifogásolta.
Az egyházmegye álláspontja szerint az új vízköpő azt a keresztény-iszlám dialógust testesíti meg, amely Lyon vallási hagyományainak legújabb fejezetét képviseli.
