A remény lánca – Életmentés Jordániában
Középkorú férfi álldogál az Al-Makassed Kórház alagsori műtője előtt. Hét év körüli fiát készítik elő műtétre. Nem szeretne most beszélni, aggódik a fiáért. Az orvos, Saad Abu Amara egy három hónapos kisgyermek műtétjével végzett éppen, a hétéves fiú a következő páciense lesz. A műtőrészleg előtt rokonok, férfiak, fejkendős nők sorakoznak. „Jól sikerült a beavatkozás, és nem, nem lesz szüksége a babának további műtétekre, hiszen én vagyok a legjobb a szakmában” – nevet az orvos. Abu Amara viccelődik, és magabiztossága sugallja, hogy a műtőben tényleg minden a legnagyobb rendben zajlik majd. Ő nem Jordániában él, hanem a franciaországi Rouenban, ott is praktizál, és A remény lánca – franciául La Chaîne de l’Espoir – orvosi és egészségügyi önkéntes csoport tagja.
Mióta kirobbant a szíriai polgárháború, Jordániát rendkívül leterheli a menekültválság. Az ország nem egészen tízmilliós lakosságának csaknem tíz százalékát menekültek teszik ki. A 655 ezer regisztrált szíriai mellett iraki, palesztin, jemeni és szudáni menekültek is élnek a királyságban, további mintegy 200 ezer ember. A menekülteknek csak húsz százaléka lakik a három szervezett menekülttáborban, amelyek közül Zaatari a legnépesebb: itt 78 ezer ember vár a békére, így arra, hogy hazatérhessen. A többiek, akiknek sikerült a táborokból kijutniuk, a szíriai életükhöz valamelyest hasonlító életvitelt folytatnának. Rengeteg a regisztrálatlan menekült is, akik nem kapnak ingyenes betegellátást, s az önkéntes orvosokat tömörítő szervezet jordániai tevékenysége sok esetben az egyetlen lehetőség számukra.
Fotó: EU/ECHO/Peter Biró
A remény láncának tevékenysége Jordániában 2012 novemberében kezdődött, azóta rendszeresen visszajárnak a kiszolgáltatott helyzetben levő gyerekeken segíteni. A menekülttáborokban és a városi környezetben élők között önkéntesek találják meg a pácienseket, majd szíriai orvosok ajánlására terjesztik fel őket műtétre. Kétfajta beavatkozást végeznek: végtagok rendellenességeit operálják és szívműtéteket hajtanak végre. A misszió kezdetekor még Franciaországban műtötték a pácienseket. Azonban ahogy egyre többen kerültek fel a várólistára, észszerűbb lett a beavatkozásokat a jordániai fővárosban végezni. Nael Shishani, a szervezet ammáni koordinátora szerint az önkénes orvosok munkája felbecsülhetetlen fontosságú, hiszen Jordániában hiány van a szívműtétekre specializálódott gyerekorvosokból.
Noha az Al-Makassed Kórház felszerelését és műtőjét bérlik, a kórház orvosai szolidárisak, sokszor segítenek a csapatnak, ha erre szükség van. Ők is tudják, hogy a rászoruló gyerekeknek, akiknek nincs biztosításuk, gyakorlatilag nem lenne más esélyük, ugyanis egy műtét 5500–7000 jordániai dinárba (2 250 000–2 870 000 forintba) kerülne. A menekült családoknak sokszor a nemzetközi segélyeken kívül nincs is más jövedelmük, így fejenként nagyjából havi 150 dinárnyi (61 ezer forint) segélyből élnek. A remény láncának munkáját az Európai Bizottság Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO) támogatja, tavaly 600 ezer euróval (185 millió forint) járultak hozza a költségekhez, így az önkéntes orvosok ingyenesen tudják ellátni a rászorulókat.
Shishani a kórtermekbe kísér. A 70 napos Karam al-Attalnak mindkét lábán kötés: a szervezet orvosai egy napja műtötték a dongalábúsággal született gyermeket. Apja vigyáz rá, ő feküdt be a csecsemővel a kórházba. Karam szülei jordániaiak, de nincs egészségbiztosításuk, így rajtuk is az önkéntesek segíthettek. A kórteremben egy másik helyi kisfiú a műtétjére vár. Abdel Rahman Mahmoud ötéves, és akárcsak Karam, ő is dongalábúság miatt került az önkéntes orvosok listájára.
Karam és édesapja Fotó: EU/ECHO/Peter Biró
A remény láncának önkéntes orvosai jordániai missziójukat a szíriai menekültek gyerekeinek megsegítése érdekében kezdték el, eleinte olyan gyerekeket műtöttek, akik a háborúban sérültek meg vagy rendellenességekkel születtek. Tavaly júniusban hat katona életét követelte egy öngyilkos merénylet, emiatt Jordánia lezárta a Szíriával és Irakkal közös határszakaszait. A határzár óta már nem érkeznek sebesült gyerekek, így az önkéntes orvosok csak születési rendellenességgel élő gyerekeken segíthetnek. A jótékonysági akciót kiterjesztették egyéb rászorulókra is, így helyi, de szegény sorsú vagy más nemzetiségű menekült gyerekeket is műtenek.
A januári misszió során 27 gyereket kezeltek, de már előkészítették a következő missziót is, erre már tíz további gyerek műtétét táblázták be. Akkor viszonylag nagy, 12–15 tagú, orvosokból, altatóorvosokból, asszisztensekből és intenzív osztályos szakasszisztensekből álló csapat érkezik Ammánba. A végtagműtétekre elegendő két-három orvos és egy altatóorvos jelenléte.
A missziókban részt vevő egészségügyi személyzet összes tagja Európából érkezik. A remény lánca számos hasonló európai – ukrajnai, belgiumi, németországi, nagy-britanniai – gyermekmentő orvosi szervezettel tarja a kapcsolatot. Novemberben egy brit orvoscsapat A remény láncának csapatával egyidejűleg műtött Ammán két különböző kórházában, az Al-Makassed Kórházban és a Gardens Kórházban. A csapatok találkoztak és közös szívműtétmissziót szerveztek meg.
Fotó: EU/ECHO/Peter Biró
Nem csak a pácienseken segít a szervezet. Weshah Al-Kafri belgyógyásznak is munkát, megélhetést ad, és amit ő ennél is jobban értékel: a hasznosság érzését. A most 34 éves orvos négy évvel ezelőtt érkezett Jordániába, a sorozás elől menekülve. „El nem tudtam volna képzelni magam, amint harcolok. Életmentésre és gyógyításra esküdtem fel” – mondja. Hivatalosan nem dolgozhat, mert a munkaerőpiac bizonyos szektorai zártak a menekültek előtt, közéjük tartozik az egészségügy is. Jordániában három egyetemen képeznek orvosokat, körükben nem jellemző az elvándorlás, tehát nincs is feltétlenül szükség az utánpótlásra.
A szíriai orvos viszont A remény láncának orvoscsapata számára nélkülözhetetlen, ő a kapocs a szíriai menekültek és a humanitárius projekt között. Havonta két-három alkalommal megy ki a menekülttáborokba azonosítani a műtétre szoruló gyerekeket. Az előzetes konzultációk rendhagyó módon zajlanak. Mivel Weshahnak nem a végtag-rendellenesség, hanem a belgyógyászat a szakterülete, Saad Abu Amara orvossal a Facebookon konzultál. A sérült vagy fogyatékkal született gyermekek mozgását lefilmezi, a Facebookon elküldi Rouenba, és nem ritka, hogy a felvétel alapján Abu Amara a diagnózist is felállítja.
Weshah Al-Kafri szíriai kollégáiról beszél: több mint ötszáz orvos jött el Szíriából, nagyjából akkor, amikor ő is menekült. Úgy tudja, körülbelül harmincan maradtak Jordániában, abban az országban, amely nem kínál munkát nekik. Nem akart Nyugat-Európába menni, mert nem érezné otthon magát. Most önkéntes orvosként dolgozik, kevés juttatásért, nem sok pénz, de több a semminél. „Egyszer mégiscsak véget ér a háború, és akkor családommal visszatérhetünk Daraába” – mondja. Nem tudja, hol fog dolgozni, mert a kórházat, amelyben praktizált, földig rombolták egy bombázáskor.
