A nevető harmadik

Amit biztosra lehet venni: az eddig elnöklő (és kormányzó), magát balközépnek tartó Demokrata Párt és a Szerb Haladó Párt fej-fej mellett van. Alig egy százalékkal veri a demokraták vezetője, Boris Tadic a haladók Tomislav Nikolicát az elnökválasztáson. Nikolicék a négy évvel ezelőtti vereség után váltak ki a hágai rab, Vojislav Seselj fémjelezte radikálisokból, és lettek „európaibb” haladókká.

Szerb párbaj

Szinte mindegy is, hogy a hivatalos végeredmény kit hoz ki futamgyőztesként, a lényeg az, hogy ők ketten mérettetik meg magukat az elnökválasztás második fordulójában, május 20-án. És ez a párbaj dönti el végső soron Szerbia következő négy évének politikai erőviszonyait is. Ezért már a vasárnapról hétfőre virradó éjszaka megkezdődtek a háttéralkuk, és folytatódott a választási kampány.

Tehát Tadic és Nikolic immár harmadszor is egymás ellen vív meg a legfontosabb szerbiai tisztségért. A közvetlenül megválasztott elnöknek szinte teljhatalma van, főleg, ha a parlamenti többséget is az ő pártja vezeti. Ilyen esetben a miniszterelnöknek csupán háttérszerep jut: Mirko Cvetkovic eddigi kormányfőnek főleg a gazdasági kérdésekbe volt beleszólása, de kül- és nemzetpolitikában Tadic vitte a prímet.

Szerbiában egyáltalán nem szégyenlősek: a „minden szerbek elnöke” szerepét simán háttérbe szorítják a pártelnöki érdekek. Tadic csakis gyengélkedni látszó pártjának akart egy adrenalindózist adni azzal, hogy idő előtt lemondott, és így egy napon lehetett megtartani a parlamenti és az elnökválasztást (meg a tartományi és az önkormányzatikat is). Arról nem is beszélve, hogy amennyiben kitöltötte volna a második mandátumát is, harmadszorra már nem indulhatott volna.

Négy évvel ezelőtt Nikolic nyerte az első fordulót, Tadic mégis lekörözte a másodikban. Méghozzá azért, mert a demokratáknak nagyobb a „koalíciós kapacitásuk”: a parlamentbe jutott pártok közül többen állnak ideológiailag vagy pártérdekekből közelebb Boris Tadichoz.

Furcsán hangzik, de hát Kelet-Európában nem szokatlan, hogy egy utódpárt, a szintén „Hágában végzett” Slobodan Milosevic szocialistái tűnnek az idei választások igazi győzteseinek. Ivica Dacic, a Tadic-csapat eddigi belügyminisztere egy jól szervezett kampánnyal, nosztalgikus húrokon játszva Tito- és Milosevic-idézetekkel fordult immár több százezres táborához. Tadic és Nikolic négy évvel ezelőtt 30 és 40 százalék közötti eredményt ért el, ez most huszonvalahányra zsugorodott. Méghozzá az agilis Dacicnak köszönhetően, aki 16-17 százalékot szerzett. A választási éjszaka vége felé diadalittasan ki is nyilatkozta: azt nem lehet még tudni, hogy ki lesz Szerbia új elnöke, de azt már igen, hogy ki lesz a kormányfő. Természetesen önmagára gondolt.

És a magyarok?

Az első számú címzett, Boris Tadic igyekezett azzal válaszolni, hogy semmilyen zsarolásnak nem fog engedni. Ameddig nem muszáj.

Dacic nemrégen azt is kifejtette: többé nem vagyunk kommunisták, se nacionalisták, hanem szocialisták. Közismertek közeledési szándékai a Szocialista Internacionáléhoz. Ezenkívül eddig is a Tadic- (Cvetkovic-) kormányban volt koalíciós partnerként. Tehát bizonyosra vehető, hogy a demokratákkal akar majd először koalícióra lépni. Ha ezt nyélbe ütnék, akkor vagy a liberálisok vezette koalíciót veszik be még a buliba, vagy az egykori pénzügyminiszter, Mladjan Dinkic pártját, az Egyesült Régiókat. Mindkét esetben meglenne a 126 mandátum, vagyis az egyszerű többség.

A másik oldalon az euroszkeptikusokból és nacionalistákból immár óvatos Európa-pártivá vált haladók is össze tudnák hozni a kormányzó többséget, amennyiben a szocialistákat megszereznék, hiszen a volt államfő, Vojislav Kostunica (Milosevic legyőzője, talán a radikálisok után a legszélsőségesebb nacionalista) Szerb Demokrata Pártja természetes szövetségesük.

Végtelenül leegyszerűsítve: ha a szocialista Dacic nem kap Tadictól ígéretet nemcsak a miniszterelnöki posztra, hanem másra is (Dacicnak ki kell elégítenie a vele koalícióban levő nyugdíjasok pártja és egy Egységes Szerbia nevű párt hatalmi igényeit is), akkor könnyen Nikolic támogatására hívhatja fel több százezres táborát.

Mire számíthatnak ilyen körülmények között a vajdasági magyar pártok? Azaz ezúttal egyetlen pártról, a Vajdasági Magyar Szövetségről beszélhetünk, hiszen azzal, hogy a magyar miniszterelnök teljes mellbedobással a Pásztor István vezette VMSZ-t támogatta, és hajlandó volt a finisben kampányolni Szabadkán és néhány más vajdasági településen, a többi, számbelileg és jelentőségében is sokkal szerényebb magyar párt teljesen esélytelenné vált. Sőt Orbán egyértelmű állásfoglalása zavarodottságot okozott, főleg az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Pártban, amely évtizedekig élvezhette a mostani magyar kormányfő támogatását. Csak a Magyar Remény Mozgalom nem került zavarba, hiszen őket a Jobbik támogatja.

A tiszta képre a szavazatok eloszlását illetően még napokig kell várni, de az megállapítható, hogy Orbán látogatása után a VMSZ felemás sikert ért el. Kezdjük a legjobb hírrel: a köztársasági parlamentben eddig négy képviselője volt a pártnak, és többször volt olyan helyzetben, hogy a mérleg nyelvét játszhatta. Néha élt vele, néha nem. Most úgy tűnik, öten lesznek. Ez siker, kétségkívül. Pásztor István elnökjelöltsége, a rendelkezésre álló számítások szerint, nem hozta a négy évvel ezelőtti 93 ezret, viszont maga a VMSZ több voksot gyűjtött, mint az előző választásokon.

Még kuszább a kép az önkormányzati választások szintjén. Szabadkán a hatalmon levő demokraták nyertek, és egyik vezetőjük úgy nyilatkozott, hogy az eddigi koalíciós partnereikkel folytatják a munkát. Magyarán: nem a VMSZ-szel. Ezen lehet korrigálni, hiszen Pásztor István „elnöki szavazótáborának” Tadic felé irányításával akár alkupozícióba is kerülhet a VMSZ. Az önkormányzati választásokat nemcsak a helyszínen kell megnyerni.

A vajdasági tartományi képviselőházba kétfordulós választások után jutnak be a képviselők. Listáról a VMSZ-nek itt eddig öt mandátuma van, de az egyéni körzetekben a második forduló előtt nem állnak a legjobban a párt jelöltjei. Nehéz lesz elérni az eddigi kilenc mandátumot. Arról nem is beszélve, hogy a zentai, magyarul is kitűnően beszélő Bojan Pajtic (a demokraták egyik erős embere) szerint a DP akár az abszolút többséget is megszerezheti a vajdasági parlamentben.

Orbán a Vajdaságban kampányolt: