A nejét nevezte ki alelnöknek, Orbán felesége levélben gratulált
A hazánkkal nagyjából azonos kiterjedésű és lakosságszámú, Kaukázuson túli posztszovjet köztársaságban az állampolgárok tavaly népszavazáson döntöttek arról, hogy az államfőt ezentúl nem öt, hanem hét évre választják és hogy az elnök maga jelöli és nevezi ki első alelnökét és egy másik, „sima” alelnököt. Az elnökséget 2003-ban atyjától, Heydartól mintegy megöröklő, azóta háromszor is államfővé választott Ilham Aliyev az első posztra most hitvesét, Mehribant nevezte ki. Az első alelnök asszonyt kinevezése alkalmából írásban üdvözölte a magyar kormányfő felesége, Lévai Anikó.
Az Aliyev házaspárról el kell mondani, hogy mindketten kiváló nevelést kaptak. Ilham, mialatt atyja az Azerbajdzsáni Kommunista Párt első titkára, később a Szovjetunió miniszterelnök-helyettese volt, a moszkvai elit diplomataképző egyetemet, az IMO-t, majd annak doktori iskoláját végezte el (ahol a többi között ragyogóan megtanult angolul). A most 52 éves Mehriban az azerbajdzsáni irodalom klasszikusának, Mir Calal Paşayevnek az unokája, családtagjai ismert értelmiségiek. A hölgy a többi között a Lengyelország Parancsnoki Nagykeresztjének, a francia Becsületrend tiszti keresztjének, a Caspian Energy Integration Awardnak, továbbá a WHO díjának és az UNESCO Mozart Aranyérmének kitüntetettje, a Szecsenov Orvostudományi Egyetem tiszteletbeli professzora, a Hilal-e Pakistan és a Heydar Aliyev érdemrend birtokosa. Eltérően Elena Ceauşescutól, aki középfokú vegyésztechnikus létére lett számos hazai és külföldi akadémia tagja, Azerbajdzsán minap kinevezett első alelnöke a moszkvai Szecsenov Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát, azután a moszkvai Krasznov Szemészeti Kutatóintézetben volt tudományos munkatárs.
MTI/EPA/Szergej Ilnyickij
Az azerbajdzsáni alkotmány módosítását mindenekelőtt az tette szükségessé, hogy a Kaszpi-tenger-melléki – muzulmán, de egyértelműen világi – ország, amely elsősorban gazdag kőolajforrásainak köszönhetően az elmúlt két évtizedben jelentősen növelte GDP-jét és a lakosság életszínvonalát, újabban gazdasági nehézségekkel küzd. A „fekete arany” kitermelése hanyatlik, és a nem túl távoli jövőben várhatóan a nullára csökken. Gyorsul az infláció. Az országnak reformokra van szüksége, miközben elnöke jottányit sem akar feladni a jelenlegi, vaskézzel irányító rendszer autokratikus jellegéből. E célok elérésében számít Aliyev elnök feleségének az eddieknél is aktívabb támogatására.
Aliyeva első alelnöki kinevezésével csaknem egy időben Azerbajdzsán még egy jogi aktussal hívta fel magára a világ közvéleményének figyelmét. Bakuban nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki az Európai Parlament három tagja ellen. A cseh, a ciprusi és a luxemburgi politikus „bűne” az, hogy megfigyelőként részt vettek az Azerbajdzsántól elszakadt Hegyi-Karabahban tartott népszavazáson. Az azerbajdzsáni hatóságok ezért a – szerintük örmények megszállta, de – saját országrészüknek tekintett területre való illegális belépéssel vádolják őket.
A döntően örmények lakta Hegyi-Karabah birtoklásáért a két ország 1988 és 1994 között mintegy harmincezer halálos áldozatot követelő, otthonából több százezer embert elűző háborút vívott, amelyből az örmények kerültek ki győztesen. Karabah ma senki által sem elismert, de formailag önálló állam, amely Örményország köldökzsinórján függ. Az azerbajdzsáni–örmény összecsapások – bár kisebb intenzitással – azóta is fel-fellángolnak. Azerbajdzsán mind katonailag, mind gazdaságilag jóval erősebb ugyan ellenlábasánál, mégsem mer ellene totális háborút indítani, mivel Örményország Oroszország szövetségese, területén orosz katonai támaszpont működik.
Az azerbajdzsáni–örmény ellenségeskedés lecsapódása volt Magyarországon 2004-ben a Safarov-ügy. A Partnerség a békéért nevű NATO-program keretében Magyarországon tanuló azerbajdzsáni katonatiszt baltával, álmában megölte a tanfolyam örmény résztvevőjét, Gurgen Margarjant. A gyilkost a magyar bíróság előre megfontolt szándékkal, aljas indokból elkövetett emberölésért életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. A hivatalos Azerbajdzsán viszont nemzeti hősnek tekintette Ramil Safarovot, és mindent megtett a kiszabadításért. Lényegében ebből a célból állított fel ekkoriban Baku nagykövetséget Budapesten. A magyar közvélemény puhítása volt a cél azzal is, hogy magyar újságíró-küldöttséget hívtak meg Azerbajdzsánba. Ennek egyik tagjától az utolsó pillanatban visszavonták a meghívást, mert lapja közölte a hírhedt Mohamed-karikatúrákat. („Képzelje el – jelentette ki e sorok szerzőjének a publikáció miatt mélységesen felháborodott budapesti nagykövet, Hasan Hasanov –, magát a prófétát akarták kifigurázni.” Ehhez csak annyit, hogy tizenvalahány évvel korábban ugyanez a Hasanov az Azerbajdzsáni Kommunista Párt Központi Bizottságának ideológiai titkára volt.)
2012-ben Orbán Viktor miniszterelnök Bakuban tárgyalt, főként a gazdasági kapcsolatokról. Ugyanebben az időben híre járt, hogy Azerbajdzsán jelentős összegű magyar államkötvényt vásárol. (Nem valósult meg.) Hogy született-e akkor titkos megállapodás Safarov sorsáról, az azóta sem derült ki, de tény, hogy 2012. augusztus 31-én Safarovot további büntetésének letöltésére Magyarország kiadta Azerbajdzsánnak. A gyilkos katonatisztet azonban hazájában nemzeti hősnek járó üneplésben részesítették, Aliyev elnök amnesztiában részesítette, előléptette, lakást adtak neki, és visszamenőlegesen kifizették nyolcévi illetményét. Örményország válaszul megszakította diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal. Nem sokkal később négy magyar értelmiségi – Sz. Bíró Zoltán, Iványi Gábor, Deák Gábor és Ungváry Rudolf – Jerevánba utazott, hogy a Safarov kiadatását elítélő magyar közvélemény nevében bocsánatot kérjen az örményektől.
Ramil Safarov további sorsának alakulásáról nem érkeztek hírek Magyarországra, mostanában csak arról értesülhettünk, hogy Aliyev elnök nemcsak a gyilkos katonatisztet léptette elő, hanem, mint láthattuk, addig csak parlamenti képviselő feleségét is. Bakuban egyébként az a szóbeszéd járja, hogy a házaspár (az észak-koreai mintát követve?) az Aliyev nemzetség immár harmadik generációját képviselő, a nagyapja után Heydarnak elnevezett fiukban látja az ország jövendő elnökét. A fiatalember ugyan még csak húszesztendős, de már tizenegy éves korában hat villa birtokosa volt Dubajban.
